Soron kívüli beszerzős poszt

      Ma olyan akcióba botlottam, hogy nem bírok ellenállni annak, hogy készítsek egy soron kívüli bezserzős posztot.... Valamilyen hirtelen ötlettől vezérleve ma munka után bekukkantottam az egyik helyi Alexandra-ba és nem tudom, honnan jöhetett ez a megérzés, de nagyon jól tettem, hogy benéztem, igen durva leárazások vannak ugyanis most náluk. Így történt, hogy végül is 3 vadiúj könyvvel tértem haza mindössze egy áráért!

      A beszerzett kötetek pedig a következők: 

  Egy százezer évvel ezelőtti posztban már írtam róla, hogy szeretném beszerezni illetve elolvasni Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című klasszikusát, melyet aztán így, százezer évvel később sikerült is megvennem az Alexandra-ban. És az akció keretében mindössze 1600 Ft volt 3200 Ft helyett, szóval azt hiszem jól tettem, hogy eddig vártam vele. :-) Remélem a könyv beváltja majd a hozzá fűzött reményeimet.

Fülszöveg:

"A Száll a kakukk fészkére megjelenését 1962-ben osztatlan lelkesedéssel fogadták olvasói és kritikusai, jóllehet a polgárpukkasztó beat nemzedék hatásait tükrözi, és az akkortájt formálódó, ellenkultúrának nevezett mozgalom több majdani eszméje is vezérmotívumként ível át a regényen. 1975-ben Jack Nicholson és Louise Fletcher főszereplésével Milos Forman rendezett belőle filmet, amelyet nemrégiben a húsz legjobb film közé sorolt az Amerikai Film Intézet. 

Egy elmegyógyintézetbe új beteg érkezik, a nagyhangú, tettre kész és életvidám Randle Patrick McMurphy. Rögtön felméri az erőviszonyokat, és nekilát átalakítani az osztály életét: kártyapartikat szervez, valóságos fogadóirodát üzemeltet, italt és nőket csempészik be, sőt megkérdőjelezi a csoportterápiás gyűléseken alkalmazott módszert is. A szabályok megszegése játékként indul, amelynek kimenetelére fogadásokat köt, hamarosan azonban elkeseredett háborúvá fajul, amelyben McMurhpy ellenfele az osztály teljhatalmú főnővére, a Főnéni. Tekintélyénél és pozíciójánál fogva a Főnéninek számos eszköz áll rendelkezésére, McMurphy viszont csak féktelen életvágyára, szélhámosbölcsességére és betegtársai rokonszenvére hagyatkozhat. 

1962-ben, nem sokkal a Száll a kakukk fészkére megjelenése után az egyik női alkalmazott abban a kórházban, ahol Ken Kesey a regény írásának idején kisegítőként dolgozott, beperelte a szerzőt és kiadóját, a Viking Presst: állítása szerint a regény egyik mellékszereplőjét, a háromszor színre lépő vöröskeresztes hölgyet nyilvánvalóan róla mintázta a szerző. Kesey nem bonyolódott jogi vitába, hanem az érintett részeket (összesen nagyjából három oldalt) egyszerűen átírva, a színesen megfestett „vöröskeresztes libát" a jellegtelen Szóvivőre cserélte. Az Egyesült Államokban tehát, ahol a könyv több mint száz kiadást megért, csak az első kiadás birtokosai ismerhetik az író eredeti szándéka szerint megírt regényt. Magyarországon jelen kiadás az első, amelyben a módosított szöveg olvasható."

Silvia Avallone Acél című regényéről még valamelyik blogban olvastam pár hónapja, és esküszöm már vagy negyed órája keresgélem, hogy kinél, de nem találom. Bocsika! Ha utólag meglelem, mindenképpen belinkelem majd. A poszt ugyanis nagyon tetszett, így amikor megláttam, hogy az Alexandra-ban most csak 580 Ft az Acél, nem volt kérdés, hogy ő is hazajön velem! 

Fülszöveg:

"A fiatal Silvia Avallone első regénye a tavalyi év egyik legnagyobb könyvszenzációja volt Olaszországban. A színhely az Elba szigetére néző, toscanai Piombino. Ennek a Toscanának azonban a Sole mió-s Itáliához nem sok köze van. A város iparnegyedében vagyunk, ahol nyáron a bénító forróság, télen pedig a kongó üresség és a szitáló eső miatt nem történik semmi. Az itt élők hozzászürkültek az őket körülvevő acélgyárhoz, a lerobbant bérházrengeteghez, a koszos és olajos tengerparthoz. A felnőtt férfiak és fiúk az acélgyárban dolgoznak, az asszonyok pedig harmincévesen már elvizesedett lábbal, fásultan végzik a háztartási teendőket. A két főszereplő kamaszlány, Anna és Francesca, mégis úgy érzi: most kezdődik az élet, övék a világ. A végtelen boldogsághoz már nem is kell több, csak hogy betöltsék a tizennégyet, résztvehessenek a nyári ünnepen, először lefeküdhessenek valakivel, és eljuthassanak a napfényben fürdő szemközti szigetre. Vajon sikerül-e megúszniuk mindazt, ami vár rájuk? Kamaszregénynél jóval több: lebilincselő sodrású, váratlan fordulatokban és erotikus intermezzókban, miniatűrszerű pontossággal kidolgozott jellemrajzokban gazdag, eleven lüktetésű mű az Acél. Egy vadonatúj, furcsa korosztály furcsa látlelete Itália sötétebbik feléről."

A harmadik kötet, amelyet megszereztem, Sabina Berman Én, én, én című könyve. Erről is egy bloggernél olvastam, de persze ezt sem találom most..... A lényeg, hogy szeretem a Forrest Gump jellegű sztorikat, és nekem úgy tűnik, ez is valami ilyesmi lesz majd. Meglátjuk... És csak 1400 Ft volt! 

Fülszöveg:

"Egy kopaszra nyírt, sebhelyes testű kislány ül a tengerparton, és egyre csak azt ismételgeti: Én, Én, Én. Beszélni tanul, miután éveken át elvadultan élt, mint egy kis állat, a part sós homokját ette, és nem volt kapcsolata az emberekkel. Mert ő, Karen Nieto más, mint a többiek. S amikor megérkezik Mazatlánba a nagynénje, hogy átvegye örökségét, a helyi tonhalfeldolgozó üzemet, és nagy türelemmel nekiáll megszelídíteni Karent, mindkettőjük számára egy új világ nyílik meg. Karen számára a nyelv, a kultúra, az emberek világa; a nagynénje számára pedig egy különleges elme, amely bizonyos dolgokban az idióták szintjén van, másokban viszont zseniális. Az autista kislányból, miután kínkeservesen megtanulja értelmezni az emberi gesztusokat, sikeres, sőt dúsgazdag felnőtt lesz, de furcsa gondolkodásával mindegyre meglepi vagy meghökkenti a környezetét. Mert Karen nem tud hazudni, és nem érti a metaforákat meg az eufemizmusokat. S a tengerben, a tonhalak és egyéb vízi teremtmények között mindig jobban érzi magát, mint az emberek között, akik olyan nagyra vannak azzal, hogy ők gondolkodnak. Hogy gondolkodnak, tehát vannak. Karen biztos benne, hogy ez butaság. Mert ő van, és kész. Minden és mindenki előbb létezik, és csak utána - néha - gondolkodik. - A mexikói Sabina Berman elsősorban drámaíró: nemzedékének egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb színpadi szerzője a spanyol nyelvű világban. Amellett film- és színházi rendező, s nem utolsósorban prózaíró is, akinek ez a 2010-ben megjelent, elbűvölő humorú és gondolatébresztő regénye az utóbbi évek legnagyobb mexikói világsikere."

Végezetül egy közös kép az újdonsült kis akciós könyveimről természetesen Bagolyka társaságában. :-)

Szóval mostanában érdemes betérni az Alexandra-ba. Részleteket az akcióról itt találhattok. Szeptember 14.-ig még tart az akció! ;-)