Házasságtörés

"A jégkorszakban sok állat halálra fagyott a hidegben. Ezért a tarajos sülök elhatározták, hogy csoportba tömörülnek, és így védik egymást a hidegtől és más veszélyektől. 

De a tüskéik megsebezték a legközelebb álló társaikat - éppen azokat, akiktől a legtöbb meleget kapták. Ezért úgy döntöttek, hogy eltávolodnak egymástól. 

És újra halálra fagytak.

Így hát el kellett dönteniük: vagy a fagyhalált választják, vagy elviselik a legközelebbi társaik tüskéit.

Bölcsen úgy döntöttek, hogy újra összebújnak. Megtanultak együtt élni azokkal az apró sérülésekkel, amelyeket egy közeli kapcsolat okozhat, hiszen a másik melege mindennél fontosabb volt. És így sikerült életben maradniuk."

      Paulo Coelho legújabb regénye, a Házasságtörés a harmincegy éves, férjes, kétgyermekes s mindeközben újságíróként dolgozó Linda depresszió elleni küzdelmének története. Lindának mindene megvan, amire egy korabeli nő vágyhat: szerető férj, család, egy munka, amelyet szeret, ő mégsem boldog. Egy nap arra ébred, hogy felteszi magának a kérdést: Ennyi? Ennyi lenne az élet? S ezzel meg is kezdődik süllyedése lelke sötét, eddig rejtett részeibe. Olyan tetteket követ el, melyeket eddig el sem tudott képzelni... 

   Talán nem spoiler, ha elárulom, hogy Linda megcsalja a férjét. Méghozzá egykori középiskolai szerelmével, aki már az első (immár felnőttként való) találkozásukkor nagy nyomást gyakorol rá, s eléggé hamar ki is alakul a viszony kettőjük között. S érdekes módon Linda eleinte nem is érez megbánást a tettei miatt, bár azzal tisztában van, hogy nincs vele rendben valami, hogy őt is megtámadta korunk népbetegsége, a depresszió, s próbál is küzdeni ellene. Először orvosokat keres fel, többet is, de egyikükkel sincs megelégedve és egyszeri látogatás után nem keresi fel őket újra. Majd a nyugati orvoslásban csalódva kevésbé megszokott gyógymódok felé fordul, és felkeres egy sámánt, akivel igen érdekes, tanulságos beszélgetéseket folytat, de sajnos ez sem elég, hogy kilábaljon jelenlegi állapotából. Egy mély, testi-lelki, a szabadsághoz, természethez közelhozó élmény lesz szükséges ahhoz, hogy Linda végül ismét magára találjon.

   Coelho regénye a tőle megszokott módon sokunkat foglalkoztató morális, lelki kérdéseket boncolgat: Mi valójában az élet értelme? Mi az a boldogság? Mennyire lehet erős a szeretet, a szerelem? Mi mozgatja az emberi kapcsolatokat?... Engem azonban valahogy mégsem érintett most meg igazán az író. Pedig olyan gondolatokat, mondatokat ad a főhősnő szájába, amelyek már az én fejemben is sokszor megfordultak/nak. Mégsem tudtam teljesen azonosulni Lindával. Ez szerintem már a regény elején eldőlt, amikor a nő - számomra túlságosan hamar és könnyen - belebonyolódik a viszonyba. Őszintén szólva arra számítottam, hogy hosszasabb lelki vívódáson megy keresztül, mielőtt megteszi ezt a lépést. Sokkal szimpatikusabb karakter volt számomra a férj, aki hasonló problémákkal, érzésekkel küzd, mégis kiáll felesége mellett, s mindvégig fogja a kezét ezen a nehéz és sötét úton is.

     Tetszett a regény, több helyen el is gondolkodtatott, benne voltak a Coelho-ra jellemező, tanulságos történetek, mélyebb üzenetek, de véleményem szerint nem ér fel egy Alkimistával vagy egy Zahirral. Coelho utóbbi könyvei sokkal jobban megmozgattak, megérintettek. Nem tudom, hogy az író változik vagy én magam, az én ízlésem... Azért összességében megérdemel ez a könyv is egy 7-est a 10-ből.

A könyv ismertetője a Molyon