Röviden két könyvről - Kakukkszó és Védett férfiak

      Nem akartam egy kalap alá venni a két könyvet, de már olyan régóta várnak szegények rá, hogy írjak róluk pár sort, hogy az tényleg csak pár sor lesz... Készítettem ugyanis jegyzeteket, de sokat felejtettem már a velük kapcsolatos gondolataimból, érzéseimből. De lássuk még amire emlékszem. Jöjjön tehát néhány szó Robert Galbraith Kakukkszó és Robert Merle Védett férfiak című regényéről.

Robert Galbraith, aka J. K. Rowling: Kakukkszó

      Rowling álnéven írt krimijéről van szó, mely egy több részesre tervezett sorozat első kötete. A sorozat középpontjában a háborús veterán, jelenleg magánnyomozóként dolgozó Cormoran Strike és kezdetben alkalmi titkárnője, Robin áll, akik egy híres-hírhedt londoni modell halálának ügyében nyomoznak. Ahogy lennie kell, krimi lévén a könyv tele van fordulatokkal, lehet találgatni, ki lehet a gyilkos, és a végén ott a jól megszokott nyomozó-gyilkos szembesülés/szembesítés is. Rowling már a HP sorozatban megmutatta, mennyire remekül tud rejtélyeket felépíteni és kibogozni. Ezzel a Kakukkszóban sincs gond. És ami ezt a regény, számomra legalábbis, többé tette egy puszta kriminél az az, ahogyan szépen lassan, itt-ott elrejtett falshback-kek és jelenbeli történések révén kibontakozik a főszereplők magánélete, múltja és jelene. Sokszor ezek a részek engem jobban felcsigáztak, mint maga a nyomozás menete. Utóbbiban egyébként a könyv felénél úgy éreztem, hogy kicsit megfeneklettünk, egy darabig nem volt semmilyen jelentős előrelépés, de aztán persze felpörögtek az események.

      Cormoran Strike pedig a megjelenése ellenére is szimpatikus, kedvelhető karakter, akit problémái révén az olvasó közel érezhet magához. Pluszpont: imádom a borítót, szerintem nagyon hangulatos. Bár, ha Strike-ot szerették volna ábrázolni, én a kiadó helyében kicsit zömökebbre, nagyobbra rajzoltam volna az alakot, én ugyanis ennél mackósabbnak képzeltem/képzelem egy Strike-ot. Tetszik továbbá, ahogy Rowling játszik a nevekkel: van itt nekünk kormoránunk (Cormoran), vörösbegyünk (Robin) és persze Kakukkunk (a meggyilkolt modellány beceneve) is. 

Ha már madarak meg tavasz... :-)

      Szóval részemről jöhet a következő kötet. Lassan be is szerzem. Erre pedig 10-ből 8-ast adnék a kicsit leülő középső rész miatt.

A könyv ismertetője a Molyon

Robert Merle: Védett férfiak

   Régen olvastam már disztópiát, illetve még nem olvastam eddig semmit Robert Merle-től. Éppen akciós volt a Védett férfiak az Alexandra-ban, így lecsaptam rá. A fülszöveg alapján kicsit másra számítottam, de összességében tetszett a könyv. 

    Egy olyan világban vagyunk, ahol egy ismeretlen eredetű agyvelőgyulladás sorra pusztítja az embereket, de érdekes módon csakis a nemzőképes férfiakat. A nők úgy tűnik immunisak a betegséggel szemben. Ebben a világban él a regény főhőse, Martinelli, aki a kis létszámú védett férfiak egyike: kutatócsoportjával egy védett központban próbálja megtalálni a vírus ellenszerét, s mindeközben próbál beleszokni a férfiak megváltozott, új helyzetébe. 

      Merle regényében jól átgondoltan, kidolgozottan mutatja be egy ilyen jellegű katasztrófa társadalmi, politikai következményeit, a nemek megváltozott helyzetét, az egymástól eltérő álláspontokat, gondolkodásmódokat. Ahogyan a nők lassan átveszik az irányítást, s ahogyan kialakulnak az új társadalmi csoportok, így például az életben maradásért cserébe a kasztrálást vállaló A-k, vagy az ugyanilyen célból a testüket áruba bocsátó stag-ek, és maguk a védettséget élvező, nemzőképes férfiak, a P.M.-ek. 

       Mindemellett érződik azért, hogy a könyvet férfi írta, és kiérződik belőle némi feminizmus-ellenesség, sőt helyenként karikatúra is. Ennek ellenére összességében úgy érzem, a könyv azt hangsúlyozza, hogy férfi és nő egyaránt fontos, s hogy mindketten egyenjogú tagjai a társadalomnak.

       Tetszett nagyon Merle stílusa, a humorral átszőtt, de mindemellett komoly, elgondolkodtató történet. Sok helyen megálltam, elidőztem egy-egy gondolatnál, mondatnál. 10-ből 8-at adnék erre a könyvre is.

A könyv ismertetője a Molyon

Télen a nyári berekben

Drága Gergő bácsi!

       Éppen csak pár órája váltunk el egymástól, pár órája hagytam én is magam mögött a berek csodás világát, s máris égek a vágytól, hogy megint visszatérjek oda. Nehéz visszaszoknom a szürke hétköznapokba, a munka, a mindennapi robot világába, a városi létbe, ahonnan hiányzik a kis szárcsák pittyegése, Csikasz izgatott csaholása, a vízimadarak nappali zajongása, az éjszaka csöndje, a kuvik huhogása. Mit meg nem adnék azért, hogy ismét hallhassam ezeket. De még a szúnyogok, sőt az a fránya leégés is hiányoznak néha... (Az az ijesztő jégeső azért nem.)

         Mindezek ellenére igyekszem visszatérni a régi kerékvágásba, s itt, a városi hétköznapokban is észben tartani a sok tudást, bölcsességet, amit Gergő bácsitól és a berektől kaptam ebben a pár hétben: hogy egyetlen élőlény sem mondhat mást, mint amit érez, csak az ember; hogy Gergő bácsi segítségével én is megtanulhattam egy kicsit az állatok nyelvét, ami a valóság nyelve; hogy kapkodni felesleges, mert azzal csak elrontjuk a dolgokat; hogy a valóság is lehet olyan szép, sőt szebb, mint a hazug álmodozás, csak meg kell tanulnunk megélni a pillanatot, csak közel kell hajolni hozzá, szétbontani és jól megnézni; hogy a természet bölcs de könyörtelen, ami van, annak lennie is kell; s hogy milyen is a természet, az élet öntudatlan szépsége...

         Be kell valljam, Gergő bácsi, bánom, hogy csak most, ilyen "vén fejjel" csatlakoztam először Tutajosékhoz ebben a nagy kalandban, de egyben örülök is neki, mert azt hiszem, sokkal több útravalóval köszönhettem el így Magától, s közben egy kicsit én is újra gyermekké válhattam...

         Ahogyan beszéltük is a búcsúzáskor, - amely nem is volt igazi búcsúzás, hiszen ahogy Gergő bácsitól tanultam, minek kimondani azt, ami nyilvánvaló - nemsokára megint találkozunk és megismerhetem majd Tutajossal és Bütyökkel együtt a téli berek titkait, csodáit is. Számolom a napokat, remélem gyorsan peregnek majd a naptár lapjai! 

         Addig is minden jót, jó egészséget kívánok Gergő bácsinak és kínálja meg a nevemben is egy-két finom falattal Csikaszt! 

A mielőbbi viszontlátás reményében:

BookwormGirl

Az értékelésem, hogy ez se maradjon le, természetesen 10-es. :-)

Na meg egy-két hangulatteremtő kép. (Széles Tamás remekül adja elő az egyébként is remek történetet! :-)

Kilátás a csónakból

Élet a nádason

Tüskevár

A könyv ismertetője a Molyon

Kramer kontra Kramer

      Igazság szerint egy idézettel akartam indítani, de rájöttem, hogy nem írtam ki egyet sem a könyvből... Pedig egészen jó kis könyv Avery Corman Kramer kontra Kramer-e, amely a maga idejében, a 70-es években egy akkor még kényesnek, nem annyira mindennapinak számító témát dolgoz fel, a válást. Nem egyszerű dolog ez, pláne ha az egy gyermeket is érint. Pedig Ted és Joanna Kramer esetében ez a helyzet.

          A történetet Ted Kramer szemszögéből ismerjük meg, és rögtön a szüléssel, Billy születésével indítunk. De aztán jönnek a flash back-ek, melyekből megismerhetjük Ted és Joanna megismerkedésének nem éppen romantikus történetét. Ők ugyanis történetesen mindenféle szerelmes, meghitt pillanat nélkül, csak úgy összejöttek. Mert ott voltak egymásnak, s így már egyikük sem volt egyedül. Így alakult. S akkor már miért ne házasodjanak össze és vállaljanak gyereket? Őszintén szólva nem éppen rózsás kezdet... 

Az 1979-es filmváltozatban az apát Dustin Hoffman alakította

        De ugorjunk csak vissza a jelenbe. Billy egyre cseperedik, Ted dolgozik, Joanna pedig otthon van a kicsivel. Azonban ahogy telik-múlik az idő, a nő unni kezdi a háziasszony szerepet, szeretne ismét munkát vállalni, aminek Ted nem örül, sőt, nem engedi azt. Joanna aztán hosszú örlődés után elhatározásra jut, és otthagyja Ted-et s vele együtt Billy-t is. Utóbbit őszintén szólva nem igazán értem, bár később, már a per keretein belül Joanna, pontosabban az ügyvédje, azzal magyarázza tettét, hogy a nő megcsömörlött a házasságában, s minden ahhoz kapcsolódó dolog, így a gyermek is a férje mellett átélt fájdalmakra emlékezteti. Hát számomra nem túl hiteles, de legyen. Szóval Ted, az addigi hétvégi apa, merthogy munka mellett nem igazán törődött fiával, magára marad Billy-vel, akivel kezdetben nem tud mit kezdeni. Azonban ahogyan haladunk előre a történetben, Ted egyre inkább belejön az apaszerepbe, s egyre szorosabb kötődés alakul ki apa és fia között. Joanna azonban ismét megjelenik a színen, s vissza akarja kapni Billy-t. Hogyan lehet kezelni egy ilyen helyzetet? Ki döntheti le, és még inkább, ki tudhatja azt, mi a legjobb a kis Billy-nek?

Az anya szerepében Mery Streep

       Ami számomra meglepő volt, hogy a cím alapján arra számítottam, hogy a könyv egésze a válás okozta hercehurcáról, a gyerekért folytatott harcról fog szólni, de nem így volt. A regény legnagyobb részét annak története tölti ki, hogyan tanul bele Ted szépen lassan az egyedülálló apa szerepébe, milyen nehézségekkel kell megküzdenie, s hogyan válik egyre mélyebbé kapcsolata fiával. A perre igazából csak a könyv legvégén kerül sor, bár persze a gyerekért folytatott harc már korábban kezdetét veszi. 

       Tetszett az a humor, amellyel Corman előadja a történetet. Kicsit a Százéves ember humorára emlékeztetett. 

         A könyv olvasása közben végig az volt az érzésem, hogy kicsit Ted felé húz a mérleg nyelve (bár ennek biztosan az is az oka, hogy az ő tolmácsolásában hallgatjuk a történteket), pedig érződik, hogy az író törekedett rá, hogy mindkét szülő indokait, motivációit kifejtse, bemutassa. Mégis azt kell mondanom, érezni azért, hogy a könyvet férfi írta, és hogy itt most inkább a nő, azaz Joanna a rosszfiú, vagyis inkább rosszlány. Ettől függetlenül tetszett a könyv, reálisan és mégis humorosan mutatja be egy egyedülálló apa mindennapjait. Jó volt olvasni, faltam a lapokat, kíváncsian követtem végig Billy és Ted kalandjait, a nehézségeket és a vidám perceket egyaránt. 

       Mindezek miatt 10-ből 9-esre értékelem a könyvet. 

A könyv ismertetője a Molyon

U.i.: A könyvből híres film is készült ugyanezen a címen Meryl Streep és Dustin Hoffman főszereplésével. A bejegyzésben szereplő képek ebből a filmből származnak. Trailer videó lent.

A Tanú

"- Ez mi?

- Narancs - feleli Pelikán, és Virág elvtársra pillant, hogy az ő helyeslő tekintetéből merítsen erőt. - Az új magyar narancs - folytatja egyre büszkébben. - Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk."

     A könyvkölcsönzős barátnőm polcán láttam meg ezt a kis könyvecskét. Nem is tudtam, hogy A Tanú könyv formában is létezik. Tudtam, hogy ez kell nekem, hiszen imádom a szatirikus, groteszk, a társadalom, egy eszme stb. elé torz tükröt tartó történeteket. 2 nap alatt el is fogyasztottam a könyvecskét, mondjuk ez rövidségéből adódóan, nem is meglepő. Na meg persze olvastatta magát. :-)

A Szocialista Szellem Vasútja

      A Tanú című könyv tulajdonképpen egy az egyben a film, csak papírra vetve. Szegény Pelikán elvtárs csetlését-botlását követhetjük végig, akiből a hatalom mindenáron valakit akar csinálni, hogy aztán egyszer kérhessenek majd tőle valamit, pedig szegény Pelikán ideológiailag nem is elég képzett mindehhez, ráadásul csak arra vágyik, hogy visszamehessen őrizni a gátat az ő Dunáján.

A kicsit sárgább, kicsit savanyúbb magyar narancs

     Ami furcsa volt, hogy a könyvben kicsit túl gyorsan peregtek az események. Ha néha-néha ellankadt a figyelmem és nem fogtam fel egy-egy mondatot, azon kaptam magam, hogy már nem is értem hol vagyunk és miről van szó. :-) Szóval kicsit tömény a dolog. Mindemellett igen szórakoztató, és nem utolsó sorban elgondolkodtató is...

       10-ből 8 pontot adnék rá, de csak a tömörsége miatt. Amúgy jó kis egydélutános kikapcsolódás. :-)

A könyv ismertetője a Molyon

Abigél

      Mindig is nagy hiányosságomként tartottam számon, hogy annak idején nem olvastam el Szabó Magda klasszikussá vált ifjúsági regényét, az Abigélt. De ennek most vége! :-) Barátnőmtől kaptam kölcsön a kötetet, melyet a nyaraláson végeztem ki, gyakorlatilag egyhuzamban. (Volt mondjuk időm a 10 órás buszutazás alkalmával.)

      Ez a regény Szabó Magda egy új arcát mutatta meg nekem. Én eddig ugyanis csak felnőtteknek szóló regényeit olvastam. (Megvan egyébként az Álarcosbál is, melyet, ha jól tudom, szintén ifjúsági regényként tartanak számon. Ennek az elolvasását is tervezem a közeljövőben.) Itt viszont egy ifjúsági regényről van szó. Ennek ellenére véleményem szerint bármelyik korosztály megtalálhatja benne a szeretnivalót.

      Gina fiatal lány, aki édesapjával és francia nevelőnőjével él. Édesapja, aki tábornokként szolgál a magyar hadseregben, nagyon szereti őt, a kislány a mindene. Meg is ad neki minden tőle telhetőt. Gina a jómódú polgárkisasszonyok életét éli, bálokba, estélyekre, színházba jár, élvezi a gondtalan fiatalságot. Élete azonban egy csapásra a feje tetejére áll, amikor édesapja minden indoklás nélkül elküldi őt egy távoli, szigorú, bentlakásos iskolába, a Matulába. Gina így elveszíti a mindennapi kapcsolatot apjával, nagynénjével, sőt udvarlójával, Kuncz Ferivel is, és bekerül egy rideg, ismeretlen világba, ahol egyedül kell megküzdenie a rá váró nehézségekkel.

      Szabó Magda remek humorral fűszerezve mutatja be a Matula életét. Nem egyszer hangosan nevettem a lányok bohókás iskolai hagyományain, gondjain. És ott van a regény címét is adó központi alak, Abigél, a szobor, aki a matulás lányok hagyományai szerint mindig segít a rászorulókon, csak levelet kell neki küldeni. A könyv egyik központi kérdése természetesen az, hogy ki rejtőzik valójában a csodatevő Abigél alakja mögött? Ginának is ő segít a kezdeti nehézségek átvészelésében. Eleinte igen rosszul alakulnak a dolgok, nehezen megy a beilleszkedés a lánynak, de aztán egy megható jelenet közepette osztálytársai végre befogadják őt maguk közé, és kezdi egyre jobban érezni magát. A háború azonban lassan begyűrűzik a matulások gondtalan mindennapjaiba is. Háborúellenes szórólapokat látnak az utcán, sőt még egy szabotázsnak is tanúi, sőt akaratlanul részesei is lesznek, és sajnos néhányan rossz híreket kapnak a szeretteikről is. Gina maga személyesen is belekeveredik a háborús eseményekbe, amikor Abigél segítségével menti zsidó származású osztálytársait. És ekkor még nem is sejti, hogy ennél még sokkal fontosabb szerepe is lesz majd ebben a háborúban....

     A regény vége felé haladva egyre inkább felpörögnek az események, Gina egyre több mindent tud meg, s végül rájön, hogy a Matula, amelyet kezdetben börtönnek hitt, valójában oltalmat nyújtó mentsvár, s akiket eddig jónak hitt, azok ördögök, ezzel szemben a szívtelennek hitt igazgató valódi őrangyal. S nem csak ő az...
    A könyv vége több fordulatot is tartogat, és természetesen az is kiderül, ki is valójában Abigél. (Az illető a jelöltjeim között volt.:-)
     Bár néhol kissé szentimentálisnak éreztem, összességében mégis csak tetszett ez a remek humorú, a látszat ellenére igen komoly témákat is taglaló regény, melyből megtudhatjuk, hogyan válik a személyes és országokat érintő tragédiák hatására egy cserfes kislányból értetten gondolkodó, felnőtt nő.
       10-ből 9-es.

"A hetedikes boldogan elviharzott, az igazgató meg úgy nézett Horn Micire, mint egy elképedt oroszlán, ha kolibri száll a fejére, és részint azt dalolgatja, fogalma sincs, mi félnivaló volna egy oroszlántól, részint meg arról énekel, hogy az élet minden borzalom ellenére gyönyörűséges, és minden gyönyörűség között a legszebb, legédesebb az ifjúság."

A könyv ismertetője a Molyon

Pilátus

      Kicsit haragszom magamra, hogy a könyv elolvasása után nem kerítettem rögtön időt a poszt megírására. Akkor ugyanis még élénken bennem voltak a könyvvel kapcsolatos érzések, amelyek eléggé erősek voltak.Szabó Magdának megint csak sikerült igencsak felkavarnia a lelki világomat. Az olvasás óta azonban elég sok idő eltelt már, kopott az élmény, így attól tartok, a poszt sem lesz olyan érzékletes. De azért igyekszem majd. :-)

      Történetünk főszereplője Szőcs Iza, aki apja halála után úgy dönt, magához veszi édesanyját, hogy ő gondoskodjon róla, ahogy egy igazi jó gyereknek illik. A lány azonban - mindkettőjük nagy szerencsétlenségére - nem azzal igyekszik meghálálni az anyjától kapott sok jót, amivel kellene és amivel egyedül lehetséges. Mindennel elhalmozza, mindent megtesz, elintéz helyette, mondván, hogy az anyja eleget dolgozott már életében, most már pihenjen is, és mindeközben nem veszi észre mekkora fájdalmat okoz ezzel édesanyjának, s hogy elveszi tőle azokat az aprónak tűnő dolgokat, mindennapi tevékenységeket, amiktől addig hasznosnak érezte magát, amiktől még úgy érezhette, érdemes élnie. Szívfacsaró, ahogyan az öregasszony minden egyes aprócska pofon, veszteség után újra és újra remél, újabb és újabb dolgokat talál ki, amelyekkel hasznossá teheti magát, s ahogyan Iza ezeket a dolgokat újra és újra elveszi tőle. S mindeközben az öregasszonyt iszonyú lelkifurdalás gyötri, szenved, hogy nem tud eléggé hálás lenni ennek a remek gyereknek, csak gondot okoz neki...  Mindez végül aztán elvezet a tragikus végkifejlethez. A regény olvasása közben számtalanszor éreztem úgy, hogy legszívesebben lekevernék egy pofont Izának az öregasszonyt pedig magamhoz ölelném... Nem egyszer megkönnyeztem a jeleneteket.

      Még szomorúbbá teszi a történetet, hogy tudjuk, ott lenne a megoldás, Antal személyében, aki bár csak a volt veje, mégis jobb gyermeke lenne/lehetne az asszonynak, mint Iza valaha is volt. Iza gőgje és az öregasszony lelkifurdalása miatt azonban ez a megoldás nem lehetséges. 

    Ahogy haladunk előre a történetben, úgy jövünk rá egyre inkább, mennyire szegény is lelkiekben Iza, mennyire nem látja a valódi értékeket. Példás tanuló, kiváló munkaerő és segítőkész gyermek, de nem rendelkezik azzal, ami a legfontosabb, a érzelmek megélésének képességével. Antal új szerelme, Lídia az, aki a regény vége felé megfogalmazza a történet üzenetét, szavakba önti Iza életének tragédiáját:

"Uramisten - gondolta Lídia -, milyen fáradt lehet abban az állandó önfegyelemben és igényben, hogy megválthassa a család és a föld sorsát, abban az irtózatos keménységben, melyet nem mer fellazítani holt hajadonok siratásával és emlékekkel! Azt hiszi a szerencsétlen, hogy az öregek múltja ellenség, nem vette észre, hogy magyarázat és mérték, a jelen megfejtése."

     Újabb megrázó könyv az írónőtől, mely sokáig fogva tartotta még a gondolataimat jóval a könyv elolvasása után is.... 10-ből 10-es. 

U.i.: Érdemes elolvasni a Molyos ismertetőt, mely a könyv fülszövege is egyben, és melyet maga Szabó Magda írt. Gyönyörűen, meghatóan foglalja össze a Pilátus üzenetét....

A könyv ismertetője a Molyon

Édes Anna

      Az utóbbi időben azon kaptam magam, hogy egyre gyakrabban veszek a kezembe avagy hallgatok magyar író tollából származó könyveket. Kosztolányi Édes Annájának újraolvasását már amúgy is régóta terveztem. Még anno a középiskolában olvastam először, ahol kötelező olvasmány, és ha jól emlékszem, érettségi tétel is volt a regény. Már akkoriban is nagy hatást tett rám, ahogyan most is. Ez alkalommal hangoskönyv formájában tettem újra magamévá a könyvet, amely még különlegesebbé tette az olvasásélményt.
       A regény a faluból a nagyvárosba felkerülő Anna megrendítő története, aki megözvegyült apjának új asszonya elől menekülvén kerül fel Budapestre, ahol cselédként próbálja megkeresni a kenyérre valót. Anna egészen jól érzi magát, sőt szinte boldog is egészen addig, amíg Vizyék fel nem bukkannak az életében. A lány egy kisgyerekes családnál szolgál, ahol a háztartás ellátása mellett a gyerekek gondozása is a feladata, akiket nagyon megszeret, szinte saját családjaként tekint munkaadóira. A politika fordulatai miatt azonban - rokona, Ficsor, annak érdekében, hogy sértetlenül fent tudjon maradni a történelem verte hullámokon, "feláldozza" a lány boldogságát - Anna odakerül Vizyékhez, és ezzel megkezdődik az a hosszas szenvedés, amely aztán tragikus végkifejletbe torkollik: a tökéletes cselédlány hirtelen, látszólag semmi ok nélkül meggyilkolja gazdáit...
      Annának már az első pillanatban megsúgják az ösztönei, hogy rossz helyen jár. Sajnos azonban nem hallgat, nem hallgathat ezekre az ösztönökre...

"Amikor ide belépett, a gyomra egyszerre fölémelyedett, olyan rosszullét fogta el, hogy azt hitte, azonnal összerogy. Valami kimondhatatlan büdösséget érzett, mint a patikában, éles, hideg szagot, mely egyre jobban facsarta az orrát, kavarta belét. Vizyné a zongorájában kámfort tartott, hogy a molyok ne rágcsálják a vattás hangkalapácsokat. Anna nem tudta, honnan származik ez az orvosságszag, csak azt tudta, hogy nem bírja ki, csak azt tudta, hogy már az első pillanatban ki akart szaladni, és ha egészséges ösztönére hallgat, akkor köszönés és istenhozzád nélkül elrohan, menekül, le a lépcsőkön, az utcákon, s fut, meg sem áll hazáig, a kajári tarlóföldekig."

      Vizyné - ahogy akkoriban sokan mások is - tárgyként, de legjobb esetben is állatként tekint Annára, akit idomítani kell, s ennek megfelelően embertelenül is bánik vele. Annának ezt nehéz kezelnie, különösen azután a kedves család után, akiknél Vizyéket megelőzően dolgozott. Vizyné folyamatosan terrorban tartja Annát, s a lánynak sokat kell dolgoznia, hogy bebizonyítsa a bizalmatlankodó, sohasem elégedett asszonynak, hogy ő más, mint eddigi cselédjei. De pontosan ezzel teszi helyzetét még rosszabbá... Amikor Vizyné rádöbben, hogy Anna valójában milyen remek cseléd, ezt nem mutatja neki, ugyanolyan ridegen bánik vele, mint annak előtte, mindeközben azonban foggal-körömmel ragaszkodik a lányhoz. A lány nyomorúságos helyzetét csak tovább fokozza Vizyné unokaöccsének, Patikárius Jancsinak a könnyelmű szerelme is. A fiú kihasználja a tudatlan lányt, akit testileg-lelkileg megtör a románc... Amikor aztán utolsó menekülési lehetőségként Anna elfogadja a kéményseprő házassági ajánlatát, a ragaszkodó Vizyné nem átall lelki, érzelmi zsarolást alkalmazni annak érdekében, hogy a lányt maga mellett tartsa. Ez lesz a veszte is... A lány, aki eleddig egy csirke nyakát sem volt képes kitekerni, a tökéletes cseléd, látszólag minden ok nélkül gazdái életére tör. De csak látszólag teszi ezt ok nélkül... Megtörte ugyanis a terror, Vizyné terrorja, s Anna érzi, hogy csak egyféleképpen szabadulhat innen - csak úgy, ha megöli az asszonyt.
     Megdöbbentő, megrendítő lélektani regény az Édes Anna, mely elgondolkodtat, mély nyomot hagy az olvasóban. Nekem annak idején is nagyon tetszett, ahogyan most is, így nem is adhatok más pontszámot rá, mint 10-ből 10-et.

A könyv ismertetője a Molyon

Tanár úr kérem

      Hangoskönyv formájában, Rudolf Péter tolmácsolásában tettem végre magamévá Karinthy örökbecsű klasszikusát, a Tanát úr kérem-et. Kicsit szégyellem is, hogy csak most, ilyen idős fejjel ismerkedtem meg ezzel a remek könyvvel. Persze már korábbról is ismertem egy-két gyakran idézett fejezetet, melyek az iskolai ünnepségek gyakori szereplői (Pl. Lógok a szeren), de emellett rengeteg új történetet, vicces szösszenetet tartogatott számomra a kötet. Rudolf Péter pedig egyszerűen fantasztikus. Sokszor el is nevettem magam a könyv hallgatása közben - remélem nem néztek (annyira) bolondnak a járókelők. :-D

     Nagy élmény volt nekem megismerkedni ezzel a kötettel. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szeretne egy jót mosolyogni és nosztalgiázni a középiskolai évekről...

      10/10-es a kötet.

A könyv ismertetője a Molyon

Az őz

      Egyes szám első személyben íródott, nyugtalan textúra, csapongónak tűnő, de valójában jól felépített, igen hosszúra nyúló monológ Szabó Magda Az őz című regénye. Az első néhány oldalon (avagy percben - révén, hogy hangoskönyvről van szó) még nem tudhatjuk ki az a személy, akihez Encsy Eszter beszél, ki az akinek élete történetét meséli. Az első fejezet végén aztán már annyit sejthetünk, hogy Eszter szeretőjéhez, szerelméhez beszél. És - bár időközben már sejteni lehet egyes utalásokból ("Ezt a csokrot is Gizike hozta, láttam, mikor letette. Kofától vehette, nem boltban, mert spárgával vannak összekötve a virágok. Delphinium és Antirrhinum.") - a regény végére nyilvánvalóvá válik, hogy a szeretett férfi halott:

"Borzasztó gyorsan meghaltál...."

      De nem ez az egyetlen tragédia a regényben. Tulajdonképpen Encsy Eszter egész élete tragédia. Szegénységben nő fel, rengeteget kell dolgoznia már gyermekként is, neki kell ugyanis vezetnie a háztartást anyja helyett, aki pedig a munkára - betegeskedése és részben túlzott kedvessége miatt is - alkalmatlan férje miatt kényszerül rá a kenyérkeresői szerep vállalására. De a szegénységnél még fájdalmasabb Eszter számára a tény, hogy szülei soha nem fogadták igazán maguk közé őt:

"Mikor apa meghalt, még csak gyanakodtam, mikor aztán anyám is, akkor már bizonyosan tudtam, hogy teljesen jelentéktelen voltam a számukra, s csak ők ketten voltak fontosak egymásnak. Akárhogy énekeltem és szavaltam nekik, akármilyen kétségbeesett mesterkedéssel próbáltam felhívni magamra a figyelmet, mindig csak egy pillanatra sikerült, mert tulajdonképpen csak egymás iránt érdeklődtek, és nem tudták megosztani érzelmeiket senki idegennel, velem sem."

      Egy nap aztán Eszter szemben találja magát Angélával, aki mindazt testesíti meg, ami neki nem adatott meg.

"A tepsi leragadt, majd lejött a bőr a tenyeremről, amíg mosogattam. Félrehúztam a lila függönyt, hogy jobban lássak, a konyhakövön áll a lucsok, magam is csupa víz voltam, a két karomra, a kötényemre, a lábam szárára ráfröccsent a mosogatólé. Kőporral súroltam a tepsit, mégsem akart tisztulni. Akkor megzengett a kapucsengő, és a konyhaajtóba vágott kis üvegablak elsötétült egy pillanatra. Kopogtattak. Kiordítottam, hogy szabad, a hajam a homlokomra hullt, hátrasimítottam a könyökömmel. Akkor kinyílt az ajtó, és belépett Angéla, egy pillanatra megállt, mert a kövön éppen feléje futott egy pici folyó a kilöttyent mosogatóvízből. Csak állt, tanácstalanul, aranybarnán a tengerparti naptól. Bal kezében egy labdát szorított, egy azúrkék, csodálatos labdát, amelyen aranykarikák futottak körbe, s a jobbjában, fehér kesztyűs kis jobbjában ott tartott egy piros bőrrel szegett lakk kottatartót. Elza ott állt mögötte, azt mondta nekem: „Jó napot!”"

       Innentől fogva elkerülhetetlenül is Angéla válik Eszter minden gyűlöletének tárgyává, benne összpontosul minden, amit Eszter soha nem kaphatott, kapott meg. Övé az őz is, aztán pedig a szeretett férfi is. És ahogyan az őzet annak idején, úgy a férfit is, amint sikerül elvennie Angélától, el is veszíti...

Ezek után nem is csoda, hogy Eszter életfilozófiája a következő:

"Mindig gyanakodtam a jó emberekre. Soha, kicsi koromban sem hittem, hogy a jóság természetes állapot. Minden jóság mögött azt éreztem, hogy most kifizetnek valamit valakinek, vagy előre befizetnek valamiért."

      Megrendítő regény Az őz, kinek főhősével - minden látszólagos kegyetlensége ellenére - ha nem is teljesen, de azonosulni tudunk. Nálam 10-ből 9-et ért el. Amolyan igazi mélyenszántó 'szabómagdás' könyv ez, melyen még sokáig gondolkodhat az olvasó, miután letette azt....

A könyv ismertetője a Molyon

Ókút

     A Régimódi történet elolvasásával azt hiszem hivatalosan is kijelenthetem, hogy elkapott a gépszíj - Szabó Magda könyveket még! Ezért is folytattam a sort az Ókúttal. Szintén önéletrajzi ihletésű, de jóval kisebb hangvételű könyv ez, és ahogy már korábban írtam is, abban bíztam, hogy ott vesszük fel kb. a szálat, ahol a Régimódi történetben elhagytuk azt. Ez azonban nem teljesen van így. Szabó Magda már nagyobbacska gyerek a könyv elején, illetve ha jól belegondolok, ez a regény nem is a szó szoros értelmében vett regény, inkább olyan, mint sok, kisebb novella egybefűzve. És ezek a novellák egy-egy központi téma köré csoportosulva mutatják be az írónő boldog gyermekéveit, s azt, hogyan kúszik be lassan a boldog élmények közé az élet árnyoldala is, hogyan szembesül a gyermek a halál tényével, vagy a haszonállatok szenvedéseivel. S hogyan találja meg már gyermekként igazi hivatását, az írást.

     Sok helyen volt persze utalás olyan dolgokra, mozzanatokra, melyeket a Régimódi történet ismerete nélkül nem értettem volna meg. Jó volt kicsit úgymond beavatottnak lenni. :-) De a könyv így is teljes egész, nem kell előtörténet, hogy az olvasó megértse és élvezze azt.

      A "hangoskönyvség" megint csak sokat dobott az élményen. A rövid kis zenei betétek pl. egészen jól megadták a hangulatot. 10-ből 9 a könyv, de csak azért, mert nem tipikus regényről van szó. És már bele is kezdtem egy újabb Magdába, de erről majd egy másik posztban.

A könyv ismertetője a Molyon

Régimódi történet

    Újabb hangoskönyvet tettem a magamévá: Szabó Magda Régimódi történetét. Pupilla blogján szörfölgetve jött meg a kedvem, hogy újra olvassak valamit Szabó Magdától. Még évekkel ezelőtt, amikor még nem volt szokásom a könyvvásárlás, és inkább a könyvtárból meg szüleim könyvespolcairól választottam ki aktuális olvasmányaimat (utóbbit ma is teszem egyébként, hihetetlen gyöngyszemekre akadok rá ugyanis néha:-), éppen egy ilyen itthoni könyvkutatásnak az eredményeként akadt a kezembe Szabó Magda Ajtó című regénye, amit ha jól emlékszem, két nap alatt ledaráltam és amely nagyon mély nyomokat hagyott bennem. (E blog írása közben is éppen ezzel a könyvvel szemezek a polcomon és erősen hajlok az újraolvasására...) Szóval így kezdődött a kapcsolatom Szabó Magdával, ami azóta azonban parkolópályára is került. Sajnos szüleimnek nincs meg több Szabó Magda regény. De most, hogy elkezdtem ismerkedni a hangoskönyvekkel, találtam egy nagyon jó kis honlapot, ahonnan rengeteg hangoskönyvet lehet ingyen letölteni, és nem csak olyan mek-eseket, ahol a bácsi felolvasása közben (amúgy nagyon cuki, szóval nem akarom bántani, nagyon szépen olvas fel amúgy, csak hát nem igazi stúdiókörülmények között:-) még a könyvlapok surrogása is hallatszik, hanem olyanokat, amelyeket színészek olvastak fel stúdiókörülmények között. Szóval itt leltem rá több Szabó Magda hangoskönyvre is. Szóval gondoltam itt az idő felfrissítenem kapcsolatomat az írónővel. És milyen jól tettem. Azt hiszem ő is bekerül a kedvencek közé....

       Csaknem egy hónapon át hallgattam a Jablonczayak és Gacsáryak életét elbeszélő történetet, és teljesen elvarázsolt ez a világ. Bár a bevezető szöveg alapján arra következtettem, hogy a könyv Szabó Magda édesanyjának életét mutatja majd be, nem csak erről van itt szó. A Régimódi történet tulajdonképpen egy többgenerációs családregény, melyben a szálak nem Szabó Magda édesanyjának, Jablonczay Lenkének a születésével kezdődnek, hanem jóval előbb, az ő őseinek világrajöttével. Először kicsit meglepődtem ezen, miért szükséges mindez, miért kell több évtizeddel korábbról indítanunk, de aztán megértettem. Így válhatott teljessé a kép, így ismerheti meg az olvasó igazán azt, hogyan vált Jablonczay Lenke azzá, akivé végül vált. De ezáltal nem csak Lenke életét, személyiségét ismerjük meg igazán, de összes ősének személyiségét, életének tragédiáit, mozgatórugóit, indokait is. Az írónő remekül építi fel a történetet, mutatja be, melyik szereplőt milyen események, történések tettek olyanná, azzá, akivé, amilyenné végül váltak. Így lehetséges az, hogy az olvasó pontosan tudja, és átérzi, megérti, miért is teszi az adott szereplő azt, amit tesz. És így lehetséges az, hogy egyetlen szereplő sem válik rosszá, gonosszá a szemünkben, akármilyen gonosznak tűnő tettet is követ el. 

     A könyv tehát egy családregény, amely a szereplők magánéletének bemutatásán keresztül remek portét ad azon korok szokásairól, mindennapjairól is, melyeket a regény időtartama felölel. Nagyon tetszett továbbá az is, ahogyan az írónő a világtörténelem és -irodalom eseményeit is belehelyezi ősei életének folyamába, még ha azok nem is érintették közvetlenül a szereplőket. (Pl. hogy kis Lenke akkor kezdte meg tanulmányait a tanítóképzőben, amikor Thomas Mann útjára bocsátotta epikus méretű családregényét, a Buddenbrook-házat... -> Nem biztos, hogy ez így hangzott el pontosan, de ehhez hasonló mondatokra kell gondolni). Szóval mesteri az, ahogyan az írónő kontrasztot teremt a nagyvilág és a Kismester utca történései között.

      Nagyon tetszett továbbá a rengeteg intertextuális utalás. A regényben rengeteg vers, novella- és regényidézet található, melyek egy része az írói, költői vénával megáldott ősök, mások pedig korabeli szerzők tollából származik. 

       Ami nekem kicsit furcsa volt, az a regény vége. Olyan hirtelen szakadt félbe - számomra legalábbis. Arra számítottam ugyanis, hogy egészen a halálos ágyig elkísérjük majd Lenkét, addig a bizonyos, a könyv elején is idézett jelenetig ("Annyi titkom volt.", mondja az írónőnek haldokló anyja), mely magát a regényt is ihlette. De nem így történik. A történet érdekes módon akkor hagyja el Lenkét és családját, amikor az írónő megszületik. Ha jól sejtem, mindezt azért, mert ezek az évek aztán még számos másik regény alapját képezik. 

      Ez a könyv annyira magába szippantott, hogy már akkor éreztem az elvonási tüneteket, amikor még be sem fejeztem. De szerencsére megtaláltam (?) a folytatást, az Ókút című regényt, mely az írónő gyerekkorát beszéli el. Szóval nem volt kérdés, hogy ez lesz a következő hangoskönyv, amibe belevágok.

      Végezetül még néhány jó szó a történetet felolvasó Ráckevei Annáról. Elsőre kicsit monotonnak tűnhet a hangja, de nem az! Remekül beleéli magát a szereplők lelkivilágába és a tempó, amiben felolvas, szintén pontosan olyan, amire szükség van egy ilyen, komolyabb hangvételű könyv megértéséhez, feldolgozásához. Ezt azért is jegyzem meg, mert az Ókutat felolvasó Ónódi Eszter egy kicsit túl gyorsnak is tűnik nekem, nehezebb felfognom a szavait. De ez is remek könyvnek ígérkezik, és nagyjából ott veszi fel a szálat, ahol a Régimódi történet letette azt. De erről majd egy másik bejegyzésben.
     A neten szörfözgetve találtam egy esszét, amelyben Szabó Magda rövidebben ír családjáról, és ahol képek is találhatók az írónőről és őseiről.

    Egyértelműen 10-ből 10es!

A könyv ismertetője a Molyon

A parfüm

"Mert az emberek behunyhatják szemüket a nagyság előtt, a szépség előtt, fülüket is eldugaszolhatják a dallamok vagy a hízelgő szavak elől. De az illattól nem menekülhetnek. Mert az illat a lélegzet testvére. Vele együtt lopakodik be az ember testébe, nélküle nincs élet, nem lehet kikerülni. És az illat közvetlenül a szívbe hatol, és ott határozottan dönt vonzalomról és megvetésről, undorról és kedvességről, szerelemről és gyűlöletről.Aki ura a szagoknak, az uralkodik az emberi szívek fölött is."

      Anno még kötelező olvasmány volt (vagyis lett volna) az egyetemen, de akkor nem olvastam el. Most viszont megjött hozzá a kedvem. Ezért is kértem barátnőimtől karácsonyra Patrick Süskind A parfüm című regényét. Igen vegyes véleményeket hallottam róla. Többen mondták, hogy a film jobban tetszett nekik, mint a könyv. Ez alapján nem számítottam egy túl jó regényre. Talán éppen azért nem is találtam olyan rossznak összességében.

     A regény világa igen lehangoló. A könyvben egy születésekor rögtön elárvult, lelencházban nevelt, majd már gyermekként kényszermunkát végző fiú, Jean-Baptiste Grenouille nyomorúságos életét kísérjük végig. Grenouille egyetlen boldogságát az illatok jelentik, melyeket az átlagembereknél sokkal intenzívebben érzékel és melyeket örökre el is raktároz emlékezetében, folyamatosan bővítgetve illat-szótárát. Különlegesen fejlett szaglása segíti továbbá abban is, hogy elboldoguljon az emberek kegyetlen világában. Remek orrával könnyen kiszagolja az útjába tévedő emberek természetét. De a szagláshoz kapcsolódik élete legnagyobb tragédiája is, Grenouille-nak ugyanis nincsen szaga. Ezen fogyatékossága egész életét megbélyegzi. Már csecsemőkorában eltaszítja magától szoptatós dajkája, mondván, hogy a gyermeknek nincs szaga, ami csakis amiatt lehet, mert megszállta az ördög. És az emberek élete későbbi szakaszaiban is -, ha nem is tudatosan, de - idegenkedve, undorral tekintenek rá.

      Grenouille már gyermekkorától kezdve tudja, amint lehetősége nyílik rá, az illatoknak szenteli életét. Ahogy azonban telik az idő, egyre többet akar, és miután egy napon találkozik az általa addig érzett legcsodásabb illattal, megszületik benne borzalmas terve, aminek onnantól kezdve mindent alárendel, és amely elkerülhetetlenül vezet majd a regény borzalmas és egyben furcsa végkifejletéhez.

      Érdekes, hogy a könyv főhőse negatív főhős. Maga a szerző többször is megfogalmazza, hogy Grenouille-t a gonoszság élteti, de az olvasóban mégis kelt némi szánalmat (legalábbis bennem keltett), mert ez a gonoszság nem ok nélküli... Az emberek Grenouille iránt tanúsított ellenszenvéből, kegyetlenségéből ered. Pedig az író tényleg mindent elkövet, hogy a lehető legutálatosabban fesse le regénye főszereplőjét (többször hasonlítja például undorító kullancshoz is, aki a fán alattomosan csüngve várja áldozatát).

       Ami a regény különlegességét adja, azok a leírások. A szerző a témához hűen nem színek vagy formák, hanem illatok, szagok segítségével festi le a szereplőket, a helyszíneket.

      Összességében tetszett a könyv, főként a fent említett szagos-illatos leírások, valamint a groteszksége miatt. (Gyengém, minden ami fura és groteszk.) Mindemellett akadtak benne olyan elemek is, melyek nem tetszettek. Például az a népmeseiesség, ahogyan Grenouille összes ellensége, rosszakarója előbb-utóbb elnyeri büntetését. A filmre kíváncsi vagyok. Talán majd lesz egy olyan poszt, amiben össze is hasonlítom a kettőt...

      A könyv nálam 10-ből 6,5-7 pontot ért el.

A könyv ismertetője a Molyon

A köpönyeg - avagy második hangoskönyvem

      Kivégeztem a második hangoskönyvemet is, méghozzá Gogol A köpönyeg című történetét. Sajnos a kezdetekkor technikai problémába ütköztem, a telefonom nem volt hajlandó ugyanis normálisan lejátszani a Bodrogi-féle hangoskönyvet, így végül egy mek-es hanganyagra kellett fanyalodjak. Bár a bácsi nagyon ügyesen olvasott fel, azért elég zavaróak voltak a háttérzajok, például amikor lapozott.:-) Meg kissé zajos is volt a felvétel. De sebaj, azért így is élvezhető volt. Bár az a színházi hatás, ami a Három vak egérnél jelen volt, itt most elmaradt. 

      De az orosz realizmus mindig is a gyengém volt, szóval rosszabb minőségű hangfelvétel, mínusz egy Bodrogi ide vagy oda, azért így is élveztem a felolvasást. A történetet most nem elemezném részletesebben, hiszen biztosan mindenki emlékszik az irodalomórákról erre az esetlen, nyomorult, ki tudja milyen hivatalban szolgáló kisemberre, akinek az életét egy csapásra megváltoztatja egy új köpönyeg megvásárlása. Először a mennyben jár, majd amikor elveszti azt, belehal a fájdalomba. 

      Nagyon élveztem, hogy hosszú idő után megint elmerülhettem az orosz hivatalnokok, kisemberek szürke, de egyben mégis különös, szomorú, de mégis megmosolyogtató világában.

      A könyv nálam 10-ből 10-es. Mint már mondtam, az orosz realizmus a gyengém.... ;-)

A könyv ismertetője a Molyon

Néhány érdekesnek tűnő könyv...

      Ráérő időmben, két karácsonyi étkezés között körülnéztem a neten, milyen érdekesnek tűnő könyveket ajánlanak más bolgolók illetve az Alexandra honlapja.

     

    Elsőként itt van ez a World War Z, amiből nemrég készült nagyszabású hollywoodi produkció Brad Pit-tel az élen. Számomra kicsit meglepő módon több blogoló is ódákat zeng a könyvről (zakkant olvas, bookworm katacita). Ezen bejegyzések alapján a könyv mindenképpen felkerül az elolvasandók listájára.:-)

     Szintén érdekesnek ígérkezik Lars Kepler A hipnotizőr című könyve is. Zakkant azt írja a könyvről, hogy nagyon beteg regény, mely tele van megdöbbentő dolgokkal. Abszolút nekem való.:-)

     

      Már régen kinéztem magamnak egy klasszikust is, méghozzá Ken Kesey könyvét, a Száll a kakukk fészkére című regényt. Már egy ideje szemezek vele a könyvesbolt polcán, de most januárban, de lehet, hogy még decemberben, lecsapok rá. Úgyis fel kell használnom a karácsonyi ajándékkönyvemhez járó 500 Ft-os Alexandra kupont.:-)

Karácsonyi könyveső :-)

      Még jó, hogy akitől csak tudtam, idén karácsonyra is könyvet kértem. :-) Így kaptam meg a családomtól nagy kedvencem, a Trónok harca sorozat filmkönyvét. Már tegnap este bele is kezdtem, és csak kb. 10 oldal van vissza belőle. Bejegyzés hamarosan.

      Egyik barátnőmtől pedig George R. R. Martin (igen, megint Trónok harca:-) egy korábbi regényét, a Lázálom című könyvet kaptam ajándékba. Alig várom, hogy belekezdhessek. Ez a karácsony most ilyen Martin-osra sikeredett.

 

      

      Másik barátnőimtől pedig Süskind A parfüm című regényét kértem karácsonyra. Ezt majd várhatóan majd 27-én kapom kézhez, de addig úgyis el leszek Martin-nal. Régóta fent van ez a könyv is a listámon, csak eddig nem volt meg az Alexandra-ban, ahányszor kerestem. De most elvileg ez is odakerül a szekrényre az olvasásra váró könyhalomba.

A tündérmesék ura

      A mai napon fejeztem be Tolkien remekét, A gyűrűk urát. Egy ekkora klasszikusról eszembe sem jut kritikát írni, bár nem is tudnék. Hiszen a könyv így remek, ahogy van. 

      Az elmúlt néhány hétben naponta nyomon követhettem a kedves kis hobbitok, a bátor dúnadan, a nagy mágus és barátaik kalandjait, és be kell valljam, nagyon fognak hiányozni a mindennapjaimból. És nagyon fog hiányozni az is, hogy a könyv olvasása közben olykor úgy érezhettem magam, mintha egy tündérmese részese lennék, máskor pedig egy fantasy világ egyszerre hihetetlenül izgalmas és könnyekig megható, olykor vértől is áztatott csatajeleneteinek közepébe csöppenhettem bele. Ez a kettősség az, ami - a hihetetlenül kidolgozott és átgondolt háttérvilág és -történet mellett - olyan lebilincselővé teszi A gyűrűk urát.

      Illetve egy dolog, ami nagyon elgondolkodtatott a könyvvel kapcsolatban: miért van az, hogy általában véve, és főként a filmek kapcsán Frodó az, akit a történet főszereplőjének tekintenek? Véleményem szerint a könyvnek rengeteg főszereplője van. Az egyik szál (a könyv cselekményvezetése egy ponton két szálra szakad: az egyik Frodó és Samu veszélyekkel teli útját követi végig, míg a másik Aragorn és társai harcát) főszereplője nyilvánvalóan Aragorn, de ha a másik szál főszereplőjét keressük, szerintem nem Frodó, hanem Csavardi Samu az, akit keresünk. Az író szinte mindvégig az ő szemszögéből meséli a történéseket, az ő gondolatait, fájdalmait, vívódását ismerhetjük meg lapról-lapra, és ő az, akinek a segítsége nélkül Frodó soha nem tudta volna teljesíteni hatalmas küldetését. A könyv tehát számomra főként Csavardi Samu hősiességéről, feltétel nélküli szeretetéről és önfeláldozásáról szól. Számomra ő az igazi főszereplő, a hétköznapi hős.A regény végén is ő az, akit utoljára látunk, akitől utoljára köszönünk el, az ő gondolatával zárul a könyv:

"Ment, az ajtóhoz ért, sárgán világított bent a lámpa, és égett a tűz; és kész volt a vacsora, csak őrá vártak. És Rozi bevezette, és hellyel kínálta a karosszékben, s a kis Elanort az ölébe rakta.

Ő mély lélegzetet vett, s így szólt: - Hát, hazaértem."

      Ilyen nagy mestert, mint Tolkien inkább nem pontoznék, nem jövök én ahhoz.:-)

A könyv ismertetője a Molyon