2015. október 2., péntek

Amikor egy könyv "életre kel" #2 - Mozivásznon a marsi

      

      Tegnap este megtekintettük a moziban Andi Weir A marsi című könyvének filmes adaptációját Ridley Scott rendezésében és Matt Damon főszereplésével. És meglepő módon azt kell, hogy mondjam, most nem a szokásos elégedetlenkedés jön, azaz hogy 'a könyv sokkal jobba filmnél'. Ez a film igenis jó, legalábbis szerintem.
      Kezdjük azzal, mi nem tetszett. A magyar címválasztás. Miért Mentőexpedíció? Miért nem jó az eredeti cím, amelyet a könyv magyar fordítása is kapott? A könyvnek jó volt, de a filmváltozatnak már nem az? Szerintem ez a cím egyáltalán nem volt jó döntés a fordítók részéről (akik már egyébként is eléggé a bögyömben vannak, de ezt most hagyjuk inkább). Teljesen máshová helyezi a hangsúlyt. Hiszen a film lényege, ahogy a könyv esetében is, nem Mark Watney megmentése, hanem az, hogy szegény ürge hogyan vészeli át a solokat (marsi napokat), melyeket egyedül kényszerül eltölteni egy idegen bolygón, ellenséges, embertelen környezetben. A megmentése is fontos persze, és a film második része valóban erről szól zömében, de nem.ez.a.lényeg! Szóval véleményem szerint megint csak arról van szó, hogy a film fordítói megpróbáltak előrukkolni egy hatásvadász címmel, nehogy véletlen elijesszen egy réteget a sci-fis hangzású A marsi cím. Aztán még ami nem tetszett, és ami miatt már előre morogtam magamban kicsit, az a trailer, illetve az abban szereplő, egyik, kissé félrevezető jelenet. A könyv sztorija szerint ugyanis Mark Watney egy egyedülálló, harmincas férfi, akinek nemhogy gyereke és felesége, de barátnője sincs a történet idején. Ehhez képest a trailerben volt egy jelenet, amikor a gyanútlan néző, a.k.a. én, csak annyit láttam, hogy mutatják egyszer Watney-t, majd egy nőt és egy kisgyereket egy képernyőn, mintha Watney éppen velük beszélne. Már el is kezdtem morogni a barátomnak, hogy na ne, hogy ezt is átírják ezek a hollywoodi k******k, hogy még meghatóbb legyen a sztori és legyen min sírdogálni kicsit. DE hála az égnek nem így történt. Mark Watney a filmben is agglegény, és az otthon hagyott család szál (a szülők) csak néhányszor merül fel az esetében, ami pont elég, és nem túl sok. A trailerben látott nő és gyerek egy másik űrhajós családja. Tehát nehogy félrevezessen Titeket is az előzetes, ha netán kacérkodtok a film megtekintésével. :-)


       Ami tetszett: a film hű a könyvhöz! Igen. Már amennyire persze egy filmben át lehet adni egy 350 oldalas könyv történéseit. Tetszett, hogy minden főbb elb***ás (Watney után szabadon:-) benne volt a filmben, talán egy kivételével, de az már tényleg nem fért volna bele. Tetszett. hogy nem butították le a filmet. Itt is minden történést tudományosan is megmagyaráztak, még ha csak egy-két mondat erejéig is. Féltem, hogy ez kimarad majd, hogy a szélesebb rétegnek is emészthető legyen a film, de nem így lett. Plusz pont! :-) Persze jóval kevesebb itt a tudományos elmélkedés, számolgatás, de az egy filmben sok is lett volna. Szintén plusz pont, hogy benne volt a humor, a poénok, Watney leszarom stílusa. Tény, hogy a magyar szinkron itt is több helyen szépített az angol eredetihez képest. Voltak monológok, poénok, mondatok, amik szó szerint így szerepeltek a könyvben is. És véleményem szerint Matt Damon is jól alakította Mark szerepét.
       Lényeg a lényeg: A mentőexpedíció remek adaptációja Andy Weir A marsi című könyvének. És tudjuk ugye, hogy ritka az ilyen, mint ember a Marson. :-) Csak ajánlani tudom. Persze csak azután, hogy elolvastátok a könyvet!

A trailert itt találjátok:




A könyvről írt bejegyzésemet pedig itt.


2015. szeptember 30., szerda

Az ősz első körkérdéses blogbejegyzése

   

      Pandalánytól kaptam a felkérést, hogy töltsem ki illetve adjam tovább ezt a kis kérdőívet. Köszi a jelölést és akkor lássuk a válaszaimat illetve az én kérdéseimet. :-)

Először is a szabályok:
1, Írd le. kitől kaptad a felkérést!
2, Írj magadról 10 dolgot!
3, Válaszolj a 10 feltett kérdésre!
4, Tegyél fel 10 kérdést!
5, Küldd tovább a felkérést 10 embernek, vagy amennyinek gondolod! ;-)

1, Kitől kaptam a felkérést?
Pandalánytól, akit szerencsém van személyesen is ismerni, és akiről azt hiszem elmondhatom, hogy sok közös vonásunk van, s ezek közül csak egy a könyvek iránti imádat. :-)

2, Írjak magamról 10 dolgot. Na lássuk csak...

1. Azt hiszem, ez nem lesz újdonság. Imádom a könyveket és az olvasást. Ez az első számú hobbim. Amikor csak tehetem, olvasok. 
2. Imádom az angol nyelvet, hallgatni, beszélni, olvasni egyaránt. Igyekszem angol nyelven is olvasni könyveket, illetve sorozatokat is (ha tehetem) kizárólag angol nyelven nézek. 
3. Ja és ha már sorozatok... A könyvek mellett van néhány sorozat is, amit imádok. Nagy és örök kedvenc a Jóbarátok. Két kezemen már tuti nem tudnám megszámolni, hányszor néztem végig a sorozatot. Barátnőim szintén nagy fanok, és sokszor idézgetünk is egymásnak, amiből persze egy kívülálló, nem Jóbarátok rajongó semmit sem ért. :-)


4. Nagyon szeretek utazni. Még mielőtt lediplomáztam és munkába álltam, már elterveztem, hogy az első fizetéseimből mindenképpen el kell jutnom a tengerhez. Amit sikerült is beváltanom, és megpillanthattam a horvát tengert. Azóta is igyekszem minden évben eljutni valahová külföldre. 
5. Imádom az állatokat, és itt nem csak a kis házi kedvencekre gondolok. Persze van otthon macska, kutya, papagáj és hal is. :-) Régi vágyam, hogy egyszer majd legyen egy kis vadászgörényem, de hogy ez valaha megvalósul-e, nem tudom. Mindenesetre lakásban, pláne albérletben nem szívesen tartanék kisállatot.

Hát nem édes? 

6. A feni állatszeretetemhez is kapcsolódhat a dolog, hogy anno még tinédzserként titkos vágyam volt, hogy egyszer természetfotósként dolgozzak majd Afrikában. :-) Azt hiszem, ez már nem nagyon fog megvalósulni. Bár ki tudja... ;-)
7. Nagyjából 8-9 hónapja kisebb életmódváltásba fogtam bele, éreztem ugyanis, hogy a mozgás hiánya és az ülőmunka miatt nem vagyok túl jó kondiban. Ezért úgy döntöttem, rendszeresen mozgok és jobban odafigyelek arra is, hogy mit eszem. Azt hiszem kijelenthetem, hogy ezt azóta sikerül is tartanom. Hetente legalább 4-5-ször mozgok, tornázok, kardiózok, futok vagy jógázom. És több gyümölcsöt is fogyasztok. Ennek köszönhetően jobban is érzem magamat a bőrömben. Csak ajánlani tudom, mindenkinek! :-)
8. Imádom a baglyokat, így gyűjtök mindent, ami baglyos: plüssök, fülbevalók, hűtőmágnes stb. :-)

Nem saját

9. Nagyon szeretem a frissen nyírt fű illatát. Bár azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül.
10. Az álmom, hogy egyszer lefordíthassak egy könyvet, hogy a belső borítón, a 'Fordította:' felirat alatt az én nevem szerepeljen...

3, A válaszaim Pandalány kérdéseire:
1. Milyen indíttatásból kezdtél el blogot írni?
Amikor néhány évvel ezelőtt nagyobb mennyiségben kezdtem el fogyasztani a könyveket, és egyiket a másik után vettem a kezembe, egyszer csak az az érzésem támadt, hogy nem szánok időt arra, hogy egy-egy könyvet a befejezése után átgondoljak, elmélkedjek rajta. Ekkor jött az ötlet, hogy ha minden (vagy legalábbis majdnem minden) elolvasott könyvről írok egy kis összefoglalót, pár gondolatot, akkor ez lehetőséget adna rá, hogy kicsit átgondoljam az adott könyvet, megrágjam a mondanivalóját, üzenetét. Így született meg BookwormGirl blogja.


2. Gyakran olvasod mások blogját?
Igen, rendszeresen olvasok könyves blogokat. Először azért kezdtem el nézegetni ilyen oldalakat, hogy tippeket szerezzek, mi legyen a következő olvasmány. Aztán persze voltak, akiket megszerettem, és azóta is rendszeresen visszajárok Hozzájuk. :-)
3. Egyszerre mennyi könyvet tudsz illetve szoktál olvasni?
Régebben mindig ragaszkodtam hozzá, hogy csak egy könyvet olvassak egyszerre. Szeretek ugyanis igazán, teljesen belemerülni egy-egy könyvbe. Aztán jött egy-egy könyv, amit nem szerettem annyira, megálltam az olvasással, de ugye a fenti okok miatt nem akartam másik könyvbe kezdeni. Aztán egyszer mégis úgy döntöttem, hogy jó, legyen, belekezdek egy másik könyvbe is. Azóta többször is előfordul, hogy több könyvet olvasok egyszerre. Illetve szinte mindig hallgatok egy hangoskönyvet is. :-)
4. Melyik az a könyv, amire azt tudnád mondani, hogy bármikor, bármennyiszer elolvasnád, mert annyira jó és megunhatatlan?
Nekem kettő ilyen van. Az egyik a Harry Potter. Számomra is ez a könyvsorozat volt az egyike az első nagy olvasmányélményeknek. Azóta már újraolvastam, és szeretném később is elővenni majd a köteteket, főleg a harmadikat. A másik könyv, ami eszembe jut a kérdés kapcsán, az Örkény István Tóték című írása. Egyszerűen imádom, szinte minden évben elolvasom legalább egyszer, és mindig úgy tudok rajta nevetni és elgondolkodni, mint először.
5. Legjobban hol szeretsz olvasni?
Nagyon szeretek buszon olvasni, bár erre mostanában (sajnos vagy nem sajnos) nincs annyira lehetőségem. Illetve egy kényelmes ágyban fekve sem rossz elmerülni egy-egy könyvben.


6. Egy hónapban átlagosan mennyi könyvet veszel?
Ez eléggé változó. Van amikor nagyon elengedem magam, és akár 5-6 kötetet is beszerzek, van amikor viszont egyet sem. Nálam ez a könyvesboltozós dolog általában hullámokban jön. :-)
7. Nyomtatott könyv vagy e-book?
Egyértelműen a nyomtatott könyv!
8. Beszélsz nyelveket?
Angolul és németül beszélek, de a kettő közül az angol az erősebb. Illetve 1 éven át tanultam olaszt is, de abból sajnos nem sok minden maradt meg. Majd szeretném egyszer folytatni és legalább középszintre eljutni.
9. Mi a legnagyobb vágyad, amit mindenképpen szeretnél megvalósítani a jövőben?
Ha a szakmai dolgokat nézzük, ahogyan fentebb is írtam, a nagy vágyam, hogy egyszer egy könyv belső borítóján a 'Fordította: 'sor alatt az én nevem szerepeljen. Ha a magánéletet, szabadidőt vesszük, akkor a nagy vágyam, hogy egyszer eljussak Nagy-Britanniába.
10. Tea vagy kávé?
Kávé. :-)

Hát persze, hogy Írország...


4, Az én kérdéseim:
1. Melyik volt a legelső igazi könyvélményed, amely végül beszippantott az olvasás világába?
2. Milyen műfajú, típusú könyveket szeretsz?
3. Könyvtári könyv vagy saját?
4. Mi az első, amit egy frissen vásárolt avagy kikölcsönzött könyvvel teszel?
5. Volt már olyan, hogy elolvastad egy könyv utolsó mondatait, mielőtt belekezdtél volna?
6. Spoilereztek már el Neked könyvet vagy fordítva, rontottad-e el már Te valakinek az olvasásélményét egy véletlen vagy akár direkt spoilerrel?
7. Olvasás közben szoktál valami melléktevékenységet végezni (evés, zenehallgatás, stb.)?
8. Mi volt a legrövidebb idő, ami alatt elolvastál egy könyvet?
9. Melyik könyv volt az?
10. Az olvasás mellett milyen hobbid/hobbijaid vannak még?

5, Hát én sem tudok 10 embert megjelölni így kapásból. Igazából bárkinek szívesen olvasnám a válaszait, aki kedvet kapott a dologhoz. Akár Pandalány válaszait is elolvasnám az én 10 kérdésemre. Ér visszajelölni? :-)


2015. szeptember 27., vasárnap

Kreatív könyvespolcok

      Mostanában egyre többet álmodozom arról, milyen is lesz majd, ha egyszer saját lakásom/házam lesz. Természetesen a ház a hosszútávú cél, de egyelőre egy saját kis lakással is beérném. :-) Na és persze, ha lesz egy saját élettér, amit magam alakíthatok, rendezhetek be, ott tuti fontos helyet kapnak majd a könyvek. Egy ilyen tervezgetés/álmodozás közben jutott eszembe, hogy körülnézzek a neten, milyen könyvespolcok a "menők" mostanában. Mit ne mondjak, elég változatos a felhozatal. A Google (aki egyébként ma ünnepli a 17. születésnapját -> Boldog szülinapo!/Úristen, de öreg vagyok...) által kiadott találatok közül válogattam bele ebbe a posztba párat. Ti melyiket szeretnétek otthonra? ;-)

Jó sok akad a feliratot formázó könyvespolcokból. A felirat persze mi más lehetne, mint az angol 'read' szó. Ez ugyan annyira nem kreatív, nekem mégis bejön. :-)



Vannak aztán a különböző alakokat felöltő könyvespolcok. Ezek közül a leggyakoribb a fa, de vannak, akik az állatbarátokra is gondoltak.





Ebben a kategóriában a személyes kedvencem:



Vannak aztán az absztrakt alkotások.




Aztán vannak a kettő az egyben, vagy újrahasznosító megoldások is, amik nekem nagyon szimpatikusak.




Utóbbit tuti megcsináltatom, ha kétszintes lesz a házikóm. :-)

És végül a kedvenc kategóriám, az olvasószékkel/-kuckóval egybeépített könyvespolcok. Hát nem tökéletes? Leülsz, kényelembe helyezed magad, és karnyújtásnyira van(nak) csak a könyv(ek), ami(ke)t éppen olvasol.







Nekem az utóbbi három itt a kedvenc, mert akár kényelmesen el is fekhetek olvasás közben. :-) Nektek melyik nyerte el a tetszéseteket?

2015. szeptember 6., vasárnap

Nyári összegzés, avagy egy olvasásban és könyvekben kevésbé gazdag nyár margójára

      

     A nyaram röviden összefoglalva olvasás és könyvek szempontjából: 3 hónapig tartó olvasói válság. Egy olyan olvasói válság, amit több tényező együttesen okozott: új munkahely és emiatt próbaidő (ami még most is tart), nyári programok nagy kupaca, amelyek szinte minden hétvégémet lefoglalták (aminek persze örülök, hiszen ezeknek köszönhetően tartalmas nyarat tudhatok magam mögött még így is, hogy a szó szoros értelmében vett nyaralás az idén kimaradt; lánybúcsúk, esküvők, céges bulik, egy kisebb fesztivál, egy kis kétnapos kirándulás Szegeden és céges bulik garmada :-), kimaradt nyaralás, ahol ugye legalább 2-3 könyv el szokott fogyni, és igen, nem mentegetem magam, benne volt az is, hogy nem is volt annyira kedvem olvasni. Pedig remek könyv volt az, aminek a közepén megakadtam, és amit csak most pár napja vettem újra kézbe, és napokon belül ki is végeztem. És mint ahogy a mellékelt ábra mutatja (a legutóbbi posztom június 16-án lett közzétéve), a válság a blogolásra is kiterjedt. De most, hogy itt az ősz, valahogy megint megjött a kedv, és pár napon belül már a harmadik könyve fogtam bele, meg volt egy kisebb beszerzési ámokfutásom is. De ezekről majd a szeptembert összegző posztban.
        A nyári könyves koplalás a beszerzéseket is érintette. Vettem akciósan egy Rejtő Jenőt, A három testőr Afrikábant. Ez lesz az első Rejtő kötetem majd. A többi könyv ajándék volt mind. Születésnapomra kérte és kaptam meg Kleinheincz Csilla sorozatának folytatását, az Üveghegyet, illetve szintén születésnapomra kaptam egy gyűjteményes kötetet, Edgar Allan Poe összes elbeszélési 1. címmel. A kiadás nagyon szép és jó vaskos. lesz mit olvasni belőle, jó sok elbeszélés van benne. És Poe mindig is vonzott, most majd lehetősége lesz több irományát is elolvasni. Azátn úgy esett, hogy egy barátnőm a nyár elején költözött és még nagyobb könyvmoly lévén mint én, muszáj volt megszabadulnia néhány könyvtől, amik egyszerűen nem fértek el a lakásban. Így lett az enyém két Durrell, A halak jelleme, amit amúgy is be akartam szerezni, mivel legutóbb a hangoskönyv csalódást okozott, hiszen azon csak egy elbeszélés volt rajta, és nem az egész könyv. És az enyém lett a Madarak, vadak, rokonok egy kötete is. amit már olvastam ugyan, de nem lepődnék meg, ha újra a kezembe kerülne. :-) És az enyém lett egy Agatha Christie életét leíró életrajzi könyv is, Laura Thompson Agatha Christie, Egy angol rejtély című írása is.


     Az elolvasott könyvekről jobb ha nem is beszélünk sokat. Gyakorlatilag még júniusban befejeztem a Victoria Bergman trilógiát meg a Katalin utcát, és azóta is olvasom az akkor megkezdett könyveket, egy kivételével. A Kukoriczát ugyanis a héten befejeztem. Remek, remek, remek könyv. De a posztban majd többet is áradozok róla. :-)
      

2015. június 16., kedd

A Victoria Bergman trilógia

      
   

    Az első igazi skandináv krimim Lars Kepler A hipnotizőr című kötete volt, amely teljesen beszippantott, faltam a sorokat, nem bírtam letenni a könyvet. Maga a téma igen sötét, és megterhelő volt, ezért úgy éreztem jobb lesz nekem, ha nem vetem bele magam rögtön egy újabb sötét világú skandináv krimibe. Plusz a krimikkel valahogy úgy vagyok, hogy időnként, egy évben kétszer kb. rám jön, hogy olvasnék egyet, amivel aztán jó időre ki is elégítem ilyen jellegű igényeimet. :-) Idén kapásból egy trilógiát fogyasztottam el, szóval már most túlléptem a szokásos évi adagot, de nem bántam meg.


    Erik Axl Sund Victoria Bergman trilógiájának három kötete, a Bomlás, Éhség és Tisztulás egy sötét világot tár elénk, amelyben apák bántalmazzák saját gyermekeiket, s az anyák mindezt tétlenül nézik, sőt, asszisztálnak hozzá. Ilyen sors jutott osztályrészül Victoria Bergman-nak is, akinek életét mozaikként rakhatja össze az olvasó a könyv rövid, gyakran flashback-eket tartalmazó fejezeteiből, és aztán az első regényben ott az első fordulat, ami nálam igencsak meghozta az Ó-hatást... A regény főhősei Victoria mellett Jeanette Kihlberg nyomozónő, aki egy új, nyomasztó ügyben kezd nyomozásba: holtan, megkínzott, megcsonkított testtel lelnek rá kisfiúkra, akik - bevándorlók lévén - senkinek nem hiányoznak, így az ügynek is kevés jelentőséget tulajdonít a rendőrség vezetősége, Jenaette és közvetlen kollégái nem kis elkeseredésére. Az ügy kapcsán Jeanette kapcsolatban lép egy pszichológusnővel, Sofia Zetterlund-dal, a regények másik főszereplőjével, és a nyomozás során egyre közelebb kerülnek egymáshoz.Közben bepillantást nyerhetünk mindkét főhősnő magánéletébe, és - főként, ami Sofia-t illeti, egyre érdekesebb dolgok bukkannak a felszínre... A már említett első kötetes csavar után a második és harmadik kötet is hozza magával az óriási fordulatokat, és minden egyes ilyen alkalommal nekem is újra kellett gondolnom az addigi téziseimet... Egyedül a legutolsó fordulat volt olyan, amely - véleményem szerint legalábbis - már valamennnyire kiszámítható volt, de azért így is ütött a dolog.


     A regények érdekessége, hogy a fejezetek nagyon rövidek, átlagosan 2-3 oldalasak. Ezt legtöbbször nem bántam, mert csak elősegítették, hogy a történet folyása még pörgősebb legyen. Máskor viszont már a fejezet elején szöget ütött a fejemben, hogy az adott, lélektanilag igencsak összetett helyzetet, szituációt hogyan fogják az írók a szokásos 2-3 oldalban kifejteni. Mégsem maradt bennem végül hiányérzet. 
      Fontos megjegyezni, hogy a Victoria Bergman trilógia esetében nem három különböző ügyről van szó, a három kötet eseményei szorosan követik egymást, függnek egymástól. Én azonban ezzel nem voltam tisztában, és amikor az első kötet végére értem, egy nagy Mi van? felkiáltással csuktam be a könyvet, és rögtön előkaptam a lap topot, hogy megrendeljem magamnak a következő két részt. Az egyes kötetek végén semmi lezárás nincs, sőt, éppen ellenkezőleg, olyan cliffhanger-ek, hogy csak foghatja a fejét az olvasó. :-)


     Erős idegzet kell azért hozzá, de ajánlom a trilógiát. Pörgős, fordulatos, és van benne némi humor is. Például többször is találkozunk Stieg Larsson kötetekkel a könyvben, akihez egyébként előszeretettel hasonlítgatják a kritikusok Sund-ot/Sund-ékat. Negatívumot talán nem is tudok mondani, bár tény, hogy a svéd tulajdonnevekkel, és itt főként a födrajzi nevekre gondolok, továbbra sem sikerült megbarátkoznom. :-) Ennek ellenére a trilógia 10-ből 9-es nálam.


Az első kötet trailere YouTube-ról:



A könyvek ismertetője a Molyon: Első kötetMásodik kötetHarmadik kötet

Májusi összegzés (június közepén...)

    


   Kicsit nagyon megkéstem ezzel a májusi összegzéssel. Kifogásokat nem keresek, egyszerűen lusta vagyok az utóbbi időben blogbejegyzést írni. Pedig a könyveket ugyanúgy falom, és vannak köztük egészen jók is. Például tegnap belekezdtem Csurgó Csaba Kukoricza című fantasyjébe és azt kell mondjam, hogy remek a könyv. Már az első oldalakon beszippantott és megállás nélkül ledaráltam vagy 80 oldalt sok nevetgélés közepette, és csak azért tettem le a könyvet, mert ár fájt a szemem.

Bagolyka megint összeállt a szokásos csoportképre az e havi beszerzésekkel

     Na de lássuk szegény eddig elhanyagolt májust. 
   Beszerzések: Egy könyvet kaptam utónévnapi ajándékként: Harrison Fawcett Katedrálisának 4. kötetét. Itt még a harmadik is elolvasásra vár, de majd egyben lenyomom a maradékot most, hogy már megtehetem. :-) Illetve ebben a hónapban, fellelkesülve Zakkant posztján én is rendeltem magamnak egy kifestőkönyvet a Partvonaltól, a Csodálatos állatokat Marty Noble rajzaival. Amint megjött a kötet, rohantam is a boltba színesekért, és azóta több estét is azzal töltöttem már, hogy a kifestőmben színeztem. :-) Eddigi alkotásaim: 

 

     Olvasások: befejeztem az Ajtót hangoskönyvben, és azóta sem írtam róla... Meghallgattam továbbá egy Janikovszky Éva válogatást Felnőtteknek írtam címmel. Volt az írások között, amit már hallottam a Lemez két oldala című hangoskönyv meghallgatásakor, de voltak új történetek is, és szokás szerint sokat mosolyogtam na meg el is gondolkodtatott az írónő. Befejeztem aztán Anna Gavalda Édes életünk című két kisregényét, amiről mindenképpen írok majd hosszabb posztot is. De röviden összefoglalva érdekes és elgondolkodtató volt számomra. Megvolt aztán még májusban két hétvége alatt kb az az első kettő Bridget Jones, amikről sikerült azért bejegyzést is írnom. Elkezdtem továbbá (és azóta be is fejeztem, de ez már a júniusi összegzésbe tartozik) Szabó Magda Katalin utcáját, Erik Axl Sund Victoria Bergman trilógiáját, és mivel az ötödik évaddal teljesen megkavart az HBO, a Tűz és Jég Dala ötödik kötetét is nekiálltam újraolvasni. Csak hogy tudjam, hogy én emlékszem rosszul, vagy tényleg ennyire rohadtul átírták a sorozat készítői a sztorit. De azt hiszem, inkább az utóbbiról lesz szó. :-)
     Ennyit így megkésve a májusról. Többiek (időben megírt) májusi összegzései:




2015. június 6., szombat

Mindenkinek van egy Katalin utcája



"Akkor már azt is tudták, hogy holtak és élők közt csak kvalitatív a különbség, nem sokat számít, és azt is, hogy minden embernek csak egy olyan valaki jut az életben, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában."

      Szabó Magda Katalin utca című regényében három, egymáshoz közel álló család életét, sorsát ismerhetjük meg, akik a Katalin utca lakói lévén szomszédok, és akik között az évek folyamán szoros szálak szövődnek, saját kis közösséggé kovácsolódnak, s együtt vészelik át a viharos 20. századot, mely fokozatosan elszakítja őket egymástól s amelynek következtében magát a Katalin utcai otthont is elveszítik. A kis közösség egymásnak megmaradt tagjai azonban igyekeznek összetartani, s egymásban próbálják újra meglelni az elveszett Katalin utcai otthont és a vele együtt elveszített boldogságot. Az idő kerekét azonban nem lehet visszaforgatni...
     A regény elején a jelenben vagyunk, megismerjük a már egy lakásban összezsúfolódott családokat. Eleinte nem is tudjuk/értjük ki kicsoda, én is őszintén szólva csak kapkodtam a fejem, miről is van szó pontosan. A következő fejezetekben aztán visszaugrunk a múltba és szépen lassan kibomlik a cselekmény, helyükre kerülnek a kirakós darabjai, s megismerve a szereplők sorsát, életét idővel megértjük miért is olyanok a jelenben, amilyenek. A fejezetekben váltakozó szemszögekkel találkozunk, így minden szereplő bőrébe belebújhatunk, megismerhetjük érzéseit, gondolatait, indokait. Ez és maga a tény, hogy a jelent bemutatva ugrunk vissza a múltba és ismerjük meg mindennek a miértjét, remek húzás az írónő részéről. Élvezetes mindemellett mélyen elgondolkodtató és egyben elszomorító volt számomra ez az utazás, az utazás vissza a szereplők múltjába.
      A regénybe belekerül egy természetfeletti szál is, amely elsőre nekem kicsit furcsa volt, Szabó Magdánál nem nagyon találkoztam eddig ilyesmivel, legalábbis az általam elolvasott könyveiben nem. Egy elhunyt szereplő is megjelenik ugyanis a regény elbeszélői között, mint egy szellem, aki szabadon járhat-kelhet térben és időben, aki mindent lát és hall, s aki ha akar, testet is ölthet, megmutatkozhat az emberek előtt. Érdekes volt megismerni azt, hogyan látja, hogyan képzeli el Szabó Magda a halál utáni életet.
       A Katalin utcát olvasva megismerhetjük, átélhetjük a 20. század történelmi eseményeit a három család, azaz a kisemberek szemszögéből. Az 1940-es években a zsidó származású Held család sem kerülheti el sorsát, ahogyan az ezredesnek is hadba kell vonulnia. A háború utáni években aztán jön a kényszermunka, az elnyomás, a disszidálás, majd a rehabilitáció és a kitüntetések. A Katalin utca egykori lakóit messzire veti egymástól a sors, s megpróbálnak a múltat feledve új életet kezdeni, de ahogyan a molyokat az éjszakában égő lámpás fénye, úgy vonzza őket is egymáshoz a közös múlt, a közösen átélt kedves és fájó emlékek, a Katalin utca emléke. Azt remélik, egymásban újra fellelhetik mindazt, ami elveszett, ehelyett azonban csak a közös emlékezés, a keserédes nosztalgia marad nekik.
     Ahogy az írónő is írja az előszóban, mindenkinek van egy Katalin utcája, egy életszakasz, egy időszak, amelyet sokszor felidéz magában, s ahova bármikor szívesen visszatérne. Nem tagadom, nekem is van ilyen. Fontos azonban, hogy ne ragadjunk meg a múltban, tudjunk elszakadni, továbblépni, s a jelenben is tudjunk találni örömet, boldogságot.
     A Katalin utca az írónő egyik remeke, nekem is a kedvenc Szabó Magda regényeim közé került. A könyvet megszólaltató Ráczkevei Anna pedig csak hozzátesz érzelmes, kifejező felolvasásával. 10-ből 10-es a regény.

A könyv ismertetője a Molyon