A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Novella. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Novella. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 25., szerda

Mosolyogni tessék!




"Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly – minden eshetőségre készen –, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly, meggyőződésem szerint, mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy."

     A hangoskönyv hallgatása közben egyáltalán nem kellett megerőltetnem magam ahhoz, hogy eleget tegyek Janikovszky Éva felszólításának és mosolyogjak. Voltak azonban olyan történetek is, amelyek közben nagyokat nyeltem és kapart a torkom, ahogyan a Kire ütött ez a gyerek főhősének is a Himnusz hallgatása közben. A Mosolyogni tessék! írásai remek ötvözetei a humornak és a fajsúlyos gondolatoknak. Bepillantást nyerhetünk az írónő életének fontos és kevésbé fontos eseményeibe, illetve megismerhetünk néhány embert, akik mély nyomot hagytak Janikovszky Évában élete során. Mindeközben pedig elraktározhatunk jó pár életvezetési tanácsot, levonhatunk néhány örökérvényű következtetést. És talán a kötet elolvasása/meghallgatása után mi is kicsit kedvesebbek leszünk embertársainkkal, egyúttal könnyebben felismerjük embertársaink kedvességét, és ami a legfontosabb üzenet talán: újra megtanulunk, vagy legalábbis megpróbálunk hinni abban, hogy létezik önzetlen jóság, jó szándék, és mi is el merünk ültetni egy az utcára kihelyezett csomagocskából származó őszirózsa palántát... :-)


     A hangoskönyv eme változatában meghallgathatjuk még az írónő Kire ütött ez a gyerek? című írását is, mely bennem kedves gyerekkori emlékeket idézett fel. Ez volt ugyanis kisiskolásként az egyik kedvenc történetem. Akkor és most is sokat nevettem rajta.
      Az egy hangoskönyvvé gyúrt gyűjtemény igazi lélekmelegítő. Ajánlom bárkinek, akinek kicsit is fázik a lelke, hogy mosolyogjon együtt Janikovszky Évával, és ne csak a hangoskönyv erejéig! :-)
      Természetesen 10-ből 10-es. :-)

A könyv ismertetője a Molyon

2014. szeptember 24., szerda

Örkény István: Gondolatok a pincében


A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra.
Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya, lebicegett érte. Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát szedhetett a többieknek.

Az alagsorban félhomály terjengett, de azért feltûnt neki, hogy egy sarokban megmozdult valami.

- Cicus! - szólt oda a falábú házmesterkislány. - Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám?

Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett vele.

Az öreg, csúnya és rossz szagú patkány - õt nézték cicának - meghökkent. Így még nem beszélt vele senki. Eddig csak utálták, szénnel hajigálták, vagy rémülten elmenekültek elõle.

Most jutott eszébe elõször, hogy milyen más lett volna minden, ha történetesen cicának születik. Sõt - mert ilyen telhetetlenek vagyunk! - mindjárt továbbszõtte ábrándjait. Hát még ha falábú házmester-kislánynak születik?

De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el se tudta képzelni.


2014. június 21., szombat

Short comment on a short story

   

  Miamona Könyveldéjében  akadtam rá a linkre, amely elvezetett Jodi Picoult Where there's smoke című novellájához. Be kell vallanom, eddig még soha semmit nem olvastam az írónőtől, bár hallani már többször hallottam róla és zömében jókat. Gondoltam, ez most egy remek alkalom, hogy megismerkedjek vele. A novellán keresztül bele is kóstolhattam Picoult stílusába, írói világába és őszintén szólva, tetszett amit olvastam. 
     A Where there's smoke egy rövid történet, melynek középpontjában az írónő hamarosan megjelenő kötetének egyik szereplője áll. Bár maga a történet (egy psychic-ról, azaz médiumról van szó - nekem rögtön a Mentalista Patrick Jane-je jutott eszembe) kicsit túl természetfeletti nekem - nem nagyon szeretem a szellemes sztorikat - mégis magával ragadott a történet. Az, ahogyan meg van írva a novella, már az elején leköti az embert és kíváncsivá teszi. Bár a vége egyáltalán nincs lezárva, de ez persze ebben a helyzetben nem meglepő.  (A novella tulajdonképpen egy ízelítő, kedvcsináló az írónő következő könyvéből/könyvéhez.)
      Lehet, hogy ezek után be is nevezek majd egy Jodi Picoult könyvre is. És lehet, hogy majd az októberben megjelenő, ezt a történetet valamiképpen folytató Leaving Time is felkerül az elolvasnivalók listájára. (Amelynek egyébként vicces módon az általam nem régen olvasott Elephants can remember című Agatha Christie krimihez hasonlóan szintén az elefántok illetve az ő emlékezőtehetségük az egyik fő motívuma.)
       A novellára 10-ből 9-est adnék. 


A novella ismertetője a Molyon