Amikor egy könyv "életre kel" #2 - Mozivásznon a marsi

      

      Tegnap este megtekintettük a moziban Andi Weir A marsi című könyvének filmes adaptációját Ridley Scott rendezésében és Matt Damon főszereplésével. És meglepő módon azt kell, hogy mondjam, most nem a szokásos elégedetlenkedés jön, azaz hogy 'a könyv sokkal jobba filmnél'. Ez a film igenis jó, legalábbis szerintem.

      Kezdjük azzal, mi nem tetszett. A magyar címválasztás. Miért Mentőexpedíció? Miért nem jó az eredeti cím, amelyet a könyv magyar fordítása is kapott? A könyvnek jó volt, de a filmváltozatnak már nem az? Szerintem ez a cím egyáltalán nem volt jó döntés a fordítók részéről (akik már egyébként is eléggé a bögyömben vannak, de ezt most hagyjuk inkább). Teljesen máshová helyezi a hangsúlyt. Hiszen a film lényege, ahogy a könyv esetében is, nem Mark Watney megmentése, hanem az, hogy szegény ürge hogyan vészeli át a solokat (marsi napokat), melyeket egyedül kényszerül eltölteni egy idegen bolygón, ellenséges, embertelen környezetben. A megmentése is fontos persze, és a film második része valóban erről szól zömében, de nem.ez.a.lényeg! Szóval véleményem szerint megint csak arról van szó, hogy a film fordítói megpróbáltak előrukkolni egy hatásvadász címmel, nehogy véletlen elijesszen egy réteget a sci-fis hangzású A marsi cím. Aztán még ami nem tetszett, és ami miatt már előre morogtam magamban kicsit, az a trailer, illetve az abban szereplő, egyik, kissé félrevezető jelenet. A könyv sztorija szerint ugyanis Mark Watney egy egyedülálló, harmincas férfi, akinek nemhogy gyereke és felesége, de barátnője sincs a történet idején. Ehhez képest a trailerben volt egy jelenet, amikor a gyanútlan néző, a.k.a. én, csak annyit láttam, hogy mutatják egyszer Watney-t, majd egy nőt és egy kisgyereket egy képernyőn, mintha Watney éppen velük beszélne. Már el is kezdtem morogni a barátomnak, hogy na ne, hogy ezt is átírják ezek a hollywoodi k******k, hogy még meghatóbb legyen a sztori és legyen min sírdogálni kicsit. DE hála az égnek nem így történt. Mark Watney a filmben is agglegény, és az otthon hagyott család szál (a szülők) csak néhányszor merül fel az esetében, ami pont elég, és nem túl sok. A trailerben látott nő és gyerek egy másik űrhajós családja. Tehát nehogy félrevezessen Titeket is az előzetes, ha netán kacérkodtok a film megtekintésével. :-)

       Ami tetszett: a film hű a könyvhöz! Igen. Már amennyire persze egy filmben át lehet adni egy 350 oldalas könyv történéseit. Tetszett, hogy minden főbb elb***ás (Watney után szabadon:-) benne volt a filmben, talán egy kivételével, de az már tényleg nem fért volna bele. Tetszett. hogy nem butították le a filmet. Itt is minden történést tudományosan is megmagyaráztak, még ha csak egy-két mondat erejéig is. Féltem, hogy ez kimarad majd, hogy a szélesebb rétegnek is emészthető legyen a film, de nem így lett. Plusz pont! :-) Persze jóval kevesebb itt a tudományos elmélkedés, számolgatás, de az egy filmben sok is lett volna. Szintén plusz pont, hogy benne volt a humor, a poénok, Watney leszarom stílusa. Tény, hogy a magyar szinkron itt is több helyen szépített az angol eredetihez képest. Voltak monológok, poénok, mondatok, amik szó szerint így szerepeltek a könyvben is. És véleményem szerint Matt Damon is jól alakította Mark szerepét.

       Lényeg a lényeg: A mentőexpedíció remek adaptációja Andy Weir A marsi című könyvének. És tudjuk ugye, hogy ritka az ilyen, mint ember a Marson. :-) Csak ajánlani tudom. Persze csak azután, hogy elolvastátok a könyvet!

A trailert itt találjátok:

A könyvről írt bejegyzésemet pedig itt.

Az ősz első körkérdéses blogbejegyzése

   

      Pandalánytól kaptam a felkérést, hogy töltsem ki illetve adjam tovább ezt a kis kérdőívet. Köszi a jelölést és akkor lássuk a válaszaimat illetve az én kérdéseimet. :-)

Először is a szabályok:

1, Írd le. kitől kaptad a felkérést!

2, Írj magadról 10 dolgot!

3, Válaszolj a 10 feltett kérdésre!

4, Tegyél fel 10 kérdést!

5, Küldd tovább a felkérést 10 embernek, vagy amennyinek gondolod! ;-)

1, Kitől kaptam a felkérést?

Pandalánytól, akit szerencsém van személyesen is ismerni, és akiről azt hiszem elmondhatom, hogy sok közös vonásunk van, s ezek közül csak egy a könyvek iránti imádat. :-)

2, Írjak magamról 10 dolgot. Na lássuk csak...

1. Azt hiszem, ez nem lesz újdonság. Imádom a könyveket és az olvasást. Ez az első számú hobbim. Amikor csak tehetem, olvasok. 

2. Imádom az angol nyelvet, hallgatni, beszélni, olvasni egyaránt. Igyekszem angol nyelven is olvasni könyveket, illetve sorozatokat is (ha tehetem) kizárólag angol nyelven nézek. 

3. Ja és ha már sorozatok... A könyvek mellett van néhány sorozat is, amit imádok. Nagy és örök kedvenc a Jóbarátok. Két kezemen már tuti nem tudnám megszámolni, hányszor néztem végig a sorozatot. Barátnőim szintén nagy fanok, és sokszor idézgetünk is egymásnak, amiből persze egy kívülálló, nem Jóbarátok rajongó semmit sem ért. :-)

4. Nagyon szeretek utazni. Még mielőtt lediplomáztam és munkába álltam, már elterveztem, hogy az első fizetéseimből mindenképpen el kell jutnom a tengerhez. Amit sikerült is beváltanom, és megpillanthattam a horvát tengert. Azóta is igyekszem minden évben eljutni valahová külföldre. 

5. Imádom az állatokat, és itt nem csak a kis házi kedvencekre gondolok. Persze van otthon macska, kutya, papagáj és hal is. :-) Régi vágyam, hogy egyszer majd legyen egy kis vadászgörényem, de hogy ez valaha megvalósul-e, nem tudom. Mindenesetre lakásban, pláne albérletben nem szívesen tartanék kisállatot.

Hát nem édes? 

6. A feni állatszeretetemhez is kapcsolódhat a dolog, hogy anno még tinédzserként titkos vágyam volt, hogy egyszer természetfotósként dolgozzak majd Afrikában. :-) Azt hiszem, ez már nem nagyon fog megvalósulni. Bár ki tudja... ;-)

7. Nagyjából 8-9 hónapja kisebb életmódváltásba fogtam bele, éreztem ugyanis, hogy a mozgás hiánya és az ülőmunka miatt nem vagyok túl jó kondiban. Ezért úgy döntöttem, rendszeresen mozgok és jobban odafigyelek arra is, hogy mit eszem. Azt hiszem kijelenthetem, hogy ezt azóta sikerül is tartanom. Hetente legalább 4-5-ször mozgok, tornázok, kardiózok, futok vagy jógázom. És több gyümölcsöt is fogyasztok. Ennek köszönhetően jobban is érzem magamat a bőrömben. Csak ajánlani tudom, mindenkinek! :-)

8. Imádom a baglyokat, így gyűjtök mindent, ami baglyos: plüssök, fülbevalók, hűtőmágnes stb. :-)

Nem saját

9. Nagyon szeretem a frissen nyírt fű illatát. Bár azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül.

10. Az álmom, hogy egyszer lefordíthassak egy könyvet, hogy a belső borítón, a 'Fordította:' felirat alatt az én nevem szerepeljen...

3, A válaszaim Pandalány kérdéseire:

1. Milyen indíttatásból kezdtél el blogot írni?
Amikor néhány évvel ezelőtt nagyobb mennyiségben kezdtem el fogyasztani a könyveket, és egyiket a másik után vettem a kezembe, egyszer csak az az érzésem támadt, hogy nem szánok időt arra, hogy egy-egy könyvet a befejezése után átgondoljak, elmélkedjek rajta. Ekkor jött az ötlet, hogy ha minden (vagy legalábbis majdnem minden) elolvasott könyvről írok egy kis összefoglalót, pár gondolatot, akkor ez lehetőséget adna rá, hogy kicsit átgondoljam az adott könyvet, megrágjam a mondanivalóját, üzenetét. Így született meg BookwormGirl blogja.

2. Gyakran olvasod mások blogját?
Igen, rendszeresen olvasok könyves blogokat. Először azért kezdtem el nézegetni ilyen oldalakat, hogy tippeket szerezzek, mi legyen a következő olvasmány. Aztán persze voltak, akiket megszerettem, és azóta is rendszeresen visszajárok Hozzájuk. :-)
3. Egyszerre mennyi könyvet tudsz illetve szoktál olvasni?
Régebben mindig ragaszkodtam hozzá, hogy csak egy könyvet olvassak egyszerre. Szeretek ugyanis igazán, teljesen belemerülni egy-egy könyvbe. Aztán jött egy-egy könyv, amit nem szerettem annyira, megálltam az olvasással, de ugye a fenti okok miatt nem akartam másik könyvbe kezdeni. Aztán egyszer mégis úgy döntöttem, hogy jó, legyen, belekezdek egy másik könyvbe is. Azóta többször is előfordul, hogy több könyvet olvasok egyszerre. Illetve szinte mindig hallgatok egy hangoskönyvet is. :-)
4. Melyik az a könyv, amire azt tudnád mondani, hogy bármikor, bármennyiszer elolvasnád, mert annyira jó és megunhatatlan?
Nekem kettő ilyen van. Az egyik a Harry Potter. Számomra is ez a könyvsorozat volt az egyike az első nagy olvasmányélményeknek. Azóta már újraolvastam, és szeretném később is elővenni majd a köteteket, főleg a harmadikat. A másik könyv, ami eszembe jut a kérdés kapcsán, az Örkény István Tóték című írása. Egyszerűen imádom, szinte minden évben elolvasom legalább egyszer, és mindig úgy tudok rajta nevetni és elgondolkodni, mint először.
5. Legjobban hol szeretsz olvasni?
Nagyon szeretek buszon olvasni, bár erre mostanában (sajnos vagy nem sajnos) nincs annyira lehetőségem. Illetve egy kényelmes ágyban fekve sem rossz elmerülni egy-egy könyvben.

6. Egy hónapban átlagosan mennyi könyvet veszel?
Ez eléggé változó. Van amikor nagyon elengedem magam, és akár 5-6 kötetet is beszerzek, van amikor viszont egyet sem. Nálam ez a könyvesboltozós dolog általában hullámokban jön. :-)
7. Nyomtatott könyv vagy e-book?
Egyértelműen a nyomtatott könyv!
8. Beszélsz nyelveket?
Angolul és németül beszélek, de a kettő közül az angol az erősebb. Illetve 1 éven át tanultam olaszt is, de abból sajnos nem sok minden maradt meg. Majd szeretném egyszer folytatni és legalább középszintre eljutni.
9. Mi a legnagyobb vágyad, amit mindenképpen szeretnél megvalósítani a jövőben?
Ha a szakmai dolgokat nézzük, ahogyan fentebb is írtam, a nagy vágyam, hogy egyszer egy könyv belső borítóján a 'Fordította: 'sor alatt az én nevem szerepeljen. Ha a magánéletet, szabadidőt vesszük, akkor a nagy vágyam, hogy egyszer eljussak Nagy-Britanniába.
10. Tea vagy kávé?
Kávé. :-)

Hát persze, hogy Írország...

4, Az én kérdéseim:
1. Melyik volt a legelső igazi könyvélményed, amely végül beszippantott az olvasás világába?
2. Milyen műfajú, típusú könyveket szeretsz?
3. Könyvtári könyv vagy saját?
4. Mi az első, amit egy frissen vásárolt avagy kikölcsönzött könyvvel teszel?
5. Volt már olyan, hogy elolvastad egy könyv utolsó mondatait, mielőtt belekezdtél volna?
6. Spoilereztek már el Neked könyvet vagy fordítva, rontottad-e el már Te valakinek az olvasásélményét egy véletlen vagy akár direkt spoilerrel?
7. Olvasás közben szoktál valami melléktevékenységet végezni (evés, zenehallgatás, stb.)?
8. Mi volt a legrövidebb idő, ami alatt elolvastál egy könyvet?
9. Melyik könyv volt az?
10. Az olvasás mellett milyen hobbid/hobbijaid vannak még?

5, Hát én sem tudok 10 embert megjelölni így kapásból. Igazából bárkinek szívesen olvasnám a válaszait, aki kedvet kapott a dologhoz. Akár Pandalány válaszait is elolvasnám az én 10 kérdésemre. Ér visszajelölni? :-)

Kreatív könyvespolcok

      Mostanában egyre többet álmodozom arról, milyen is lesz majd, ha egyszer saját lakásom/házam lesz. Természetesen a ház a hosszútávú cél, de egyelőre egy saját kis lakással is beérném. :-) Na és persze, ha lesz egy saját élettér, amit magam alakíthatok, rendezhetek be, ott tuti fontos helyet kapnak majd a könyvek. Egy ilyen tervezgetés/álmodozás közben jutott eszembe, hogy körülnézzek a neten, milyen könyvespolcok a "menők" mostanában. Mit ne mondjak, elég változatos a felhozatal. A Google (aki egyébként ma ünnepli a 17. születésnapját -> Boldog szülinapo!/Úristen, de öreg vagyok...) által kiadott találatok közül válogattam bele ebbe a posztba párat. Ti melyiket szeretnétek otthonra? ;-)

Jó sok akad a feliratot formázó könyvespolcokból. A felirat persze mi más lehetne, mint az angol 'read' szó. Ez ugyan annyira nem kreatív, nekem mégis bejön. :-)

Vannak aztán a különböző alakokat felöltő könyvespolcok. Ezek közül a leggyakoribb a fa, de vannak, akik az állatbarátokra is gondoltak.

Ebben a kategóriában a személyes kedvencem:

Vannak aztán az absztrakt alkotások.

Aztán vannak a kettő az egyben, vagy újrahasznosító megoldások is, amik nekem nagyon szimpatikusak.

Utóbbit tuti megcsináltatom, ha kétszintes lesz a házikóm. :-)

És végül a kedvenc kategóriám, az olvasószékkel/-kuckóval egybeépített könyvespolcok. Hát nem tökéletes? Leülsz, kényelembe helyezed magad, és karnyújtásnyira van(nak) csak a könyv(ek), ami(ke)t éppen olvasol.

Nekem az utóbbi három itt a kedvenc, mert akár kényelmesen el is fekhetek olvasás közben. :-) Nektek melyik nyerte el a tetszéseteket?

Töltelékposzt

      Az elmúlt pár napban, sőt hétben valahogy nem tudom magam rávenni egy olvasmányélményes poszt megírására sem... Pedig már régóta bejegyzésre vár Merle Védett férfiak című regénye, illetve pár napja már Galbraith Kakukkszava is. Addig is, amíg ráveszem magam a beszámolókra, jöjjön egy kis válogatás cuki állatokról, akik könyvekkel pózolnak. :-P

      Természetesen cicákból van a legtöbb, no meg kutyusokból, de akad néhány különlegesség is. :-)

Ez nem tűnik túl érdekes könyvnek. :-)

Ez viszont nagyon ijesztő lehet. :-)

És persze a végére a kedvencek :-)

Amikor egy könyv "életre kel" - Henrik Ibsen: A vadkacsa

      

     

     A héten végre megint eljutottam a színházba, és a darab, amit láttam annyira tetszett és annyira elgondolkodtatott, hogy hatására megszületett bennem egy kis blogon belüli rovat ötlete. Méghozzá egy olyan rovaté, amelyben "életre kelt" könyvekről fogok elmélkedni. Azaz olyan könyvekről, irodalmi alkotásokról, amelyek színpadra avagy filmvászonra kerültek.

       Az első ilyen jellegű kis posztocska témája tehát az ötletadó darab lesz, ez pedig Henrik Ibsen A vadkacsa című színműve.

      

"Ha megfosztasz egy embert élete hazugságától, megfosztod a boldogságtól is."

      Anno középiskolában én is olvastam mint kötelező olvasmányt Ibsen A vadkacsa című drámáját. Persze akkor még nem értettem igazán, vagy ha értettem is, nem éreztem át igazán a mű üzenetét. Ezt egyébként a darab után barátnőmmel ki is tárgyaltuk, hány olyan könyvet olvastattak el velünk középiskolában, amiből anno egy mukkot se értettünk és így nem is értékeltük őket igazán... De erről a témáról külön posztot lehetne írni. A lényeg, hogy - mivel anno olvastam a könyvet illetve tanultam róla - voltak emlékképeim, rémlett a történet végi tragédia, de konkrét képem nem volt a darab témájáról, fő mondanivalójáról. Adott egy elszegényedett, egykor gazdag, jómódú, úri család sarja, Hjalmar Ekdal, aki egy tetőtéri, nyomorult kis lakásban él feleségével, Ginával, lányával, Hedviggel és apjával, a börtönt is megjárt öreg Ekdallal. Nem mondhatjuk róluk, hogy boldogok. Nagyon szegények ugyanis, minden koronát meg kell fogniuk, ráadásul a családfő Hjalmar nem éppen a tettek embere. Folyton csak beszél a munkáról és nagy találmányáról, mely egycsapásra kihúzza majd őket az anyagi gondok mocsarából (nem véletlen a mocsár kifejezés), de tenni valójában semmit sem tesz. Modern kifejezéssel mondhatnánk akár hangembernek is. A család szürke hétköznapjait megszínesíti a nagypapa hobbija, a vadászat. Mivel a város közepén él, nincs valódi erdő a közelben, a család megteremti tehát a padláserdőt, ahol fák állnak, tyúkok, galambok, nyulak élnek, s ahol nagypapa kedvére hódolhat kedves hobbijának. És itt él a padláson Hedvig szeme fénye, a csodálatos vadkacsa is.

   Így éli tehát az Ekdal család nem éppen boldog, de azért kielégítő mindennapjait, mígnem megjelenik a színen Hjalmar gyermekkori barátja, Gregers Werle, az önkéntes jótevő, igazságosztó, aki meg van róla győződve, hogy az embereket csakis a teljes igazság teheti boldoggá, vagyis az, ha mindent megosztanak a másikkal, megbocsátanak és ez a megbocsátás megtisztítja, megnemesíti lelküket. És ez az eszményekben vakon hívő férfi a fejébe veszi, hogy felnyitja egykori barátja szemét, s ezzel boldogabbá teszi őt, mint valaha... A dolgok természetesen nem a tervei szerint sülnek el...

     Nem is emlékeztem rá mennyire egyértelmű szimbólum a darabban maga a vadkacsa. A vadkacsa, akit ahogyan az Ekdal családot is, Gregers apja sebesített meg s űzött a mocsár mélyére, ahol aztán az iszapban megkapaszkodva nem képes, nem mer újra a felszínre jutni, vergődni. 

     És maga a darab üzenete is nagyot ütött nálam. A darabban a családbarát doktor mondja ki a kulcsmondatot, a központi gondolatot, miszerint az embereknek szükségük van hazugságokra ahhoz, hogy túléljék az életet. Így például addig volt jó Hjalmarnak, amíg nem tudott felesége egykori viszonyáról és arról, hogy a találmány, amiről folyton csak beszél, valójában önáltatás, a doktor által belé plántált hamis remény szimbóluma. Azé a hamis reményé, amelyre szüksége van ahhoz, hogy túlélje a hétköznapokat.

      A darabot előadó színészek igazán jó alakítást nyújtottak, a rendezés is nagyrészt tetszett. Az egyetlen dolog, amit furcsának találtam, az az volt, ahogyan a rendező a komoly, súlyos gondolatokat minden egyes alkalommal valami poénnal, komikus jelenettel ütötte el. Lehet, hogy ezzel a tragikomikumot kívánta erősíteni, de bennem furcsa érzést keltett, csökkentette a katarzist. Ennek ellenére a darab végén nálam teljes volt a hatás. Napokig kattogott az agyam, és még kattog is. Vajon melyik a jobb: hazugságban élni, de "viszonylag" boldogan, vagy tudni az igazat, és szenvedni miatta... Ugyanez az egyik központi kérdés Dennis Lehane Viharszigetében is.

      Szóval ha pontoznám a darabot 10-ből 9-et adnék rá. Ha valakinek kedve támadt hozzá, hogy megnézze és nincs messze neki Veszprém, ajánlom figyelmébe a Petőfi Színház előadásában. ;-) Infók a darabról itt. A bejegyzésbe beszúrt képek is a veszprémi előadásról származnak.