Murakami Haruki Norvég erdő című regénye
Már lassan két hónapja, hogy befejeztem Murakami Norvég erdő című regényét, de egyéb teendőim miatt csak most jutottam el oda, hogy összegezzem az olvasottakat, megfogalmazzam a könyvről alkotott véleményemet.
A könyvben Murakami másik oldalát, a romantikus írót ismerhetjük meg. A regény tulajdonképpen egy időutazás, egy több mint 400 oldalasra duzzadó flashback. A repülőn utazó Toruban a Beatles Norvég erdő című száma - mely a regény címét is adja -felidézi fiatalkorát, egyetemi éveit.
A könyv két központi témája a fiatalság és ennek ellenpólusa, az elmúlás. Torunak már nagyon fiatalon, még középiskolás korában szembesülnie kell a halállal, a halál okozta fájdalommal. Legjobb barátja, Kizuki tizenhét évesen eldobja magától az életet, mely mély sebet hagy Toruban, de még annál is jobban megrázza Naoko-t, a baráti kör másik tagját, Kizuki barátnőjét. Néhány évvel később, már az egyetemen Naoko és Toru újra összetalálkozik, életük újra összefonódik. A fájdalom, a közös veszteség összeköti őket, de egyúttal arra is rá kell jönniük, hogy azelőtt nem is ismerték igazán egymást, Kizuki volt az oka barátságuknak. Ahogyan most is ő, azaz az ő elvesztése az, ami összetartja őket. Időközben gyengéd szálak szövődnek a fiatalok között, de Naoko betegsége (a Kizuki elvesztéséből fakadó pszichológiai problémái) megnehezíti kapcsolatukat.
Szintén a halál jelenik meg Toru Midorival, a regény másik központi női karakterével folytatott párbeszédeiben. Midori egy szókimondó, öntörvényű lány, aki igen különlegesen gondolkozik a halálról.
A regényben tehát, Murakamira jellemző módon dominálnak a rejtélyes, női karakterek. Illetve megint csak ők azok, akik a könyv fontosabb üzeneteit megfogalmazzák:
"Egy nap elmondtam ezt az orvosomnak, mire ő azt felelte, hogy a megérzésem bizonyos értelemben helyes. Azt mondja, nem azért vagyunk itt, hogy ezeket a sérüléseket helyrehozzuk, hanem azért, hogy megszokjuk őket. Hogy az egyik problémánk éppen az, hogy nem vagyunk képesek felismerni és elfogadni a lelki torzulásainkat." - írja Naoko egyik Torunak szóló levelében.
"Vannak ezek a nagy sütisdobozok, amikben többféle aprósütemény van összeválogatva. Van köztük olyan, amit szeretsz, és olyan is, amit nem annyira. Először kiszedegeted belőle azokat, amiket szeretsz, végül nem marad benne más, csak amit nem szeretsz. Én mindig erre gondolok, amikor valami rossz történik velem. Ha most ezeket szépen lenyelem, utána minden rendben lesz. Mert az élet egy sütisdoboz." - fogalmazza meg Midori Forrest Gump-i gondolatát egyik Toruval folytatott beszélgetése során.
A regény, bár nincs jelen benne a szó szoros értelmében vett misztikum (már ha létezik ilyen), mégis, igazi, murakamis módon folyton meghökkent. Meghökkent olyan eseményekkel, történésekkel, melyek bár meglepőek, mégis valósak, bármikor megtörténhetnek bárkivel.
10-ből 7-et érdemelt ki nálam (inkább romantikus, és nem mágikus realista könyvről lévén szó).
 |
| A könyv ismertetője a Molyon |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése