Nem szívesen írok véleményt könyvről úgy, hogy nem olvastam végig azt. A szürke ötven árnyalata című könyv esetében azonban így kell hogy tegyek - már ha bármit is le akarok jegyezni a regénnyel kapcsolatban. Pedig viszonylag kitartó voltam, egészen a 128. oldalig jutottam....
Mielőtt a kezembe vettem az első kötetet, sokat hallottam már a trilógiáról, és a legtöbben nagyon dicsérték. Illetve az internet is tele volt, sőt van is vele. Ismerve azonban az első kötet egynegyedét, én nem osztom a véleményüket, nem lesz belőlem Szürke trilógia rajongó.
Mivel sokat hallottam/olvastam róla, nagyjából tudtam, mire számíthatok a történet szempontjából. A szorgalmas, csinos, és még szűz Anastasia megismerkedik a gazdag, fiatal, ráadásul jóképű Mr. Grey-jel, és a két fél egymásba gabalyodik. A férfiról azonban elég hamar kiderül, hogy valamilyen oknál fogva szexuálisan aberrált, a szadomazo szex megszállottja. Odáig én már nem jutottam el, hogy megtudjam, honnan ered ez a beállítódása, de biztosan megvan a története.
Ami számomra az egyik legzavaróbb dolog a regénnyel kapcsolatban az a nyelvezete. Persze ez az én ízlésem, de én személy szerint nagyon nem kedvelem a "csajos" könyveket. A szürke ötven árnyalata pedig pontosan ebbe a kategóriába tartozik. Már az első kötet első mondata árulkodó:
"Bosszúsan szemlélem a tükörképemet. Ez meg miféle frizura? A fene egye meg!"
És ez még csak a kezdet. Mindezt ugyanis töménytelen mennyiségű ciki, bébi, basszantyú és szent szar követi csupán az első 120 oldalon. Külön kiemelném azokat a részeket, amikor a főszereplőnő oly módon jellemzi lelki állapotát, hogy elmondja az olvasónak, belső istennője éppen milyen táncot jár.
"Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen izgató, gyönyörteli látvány, amint az érzéki vágytól vonaglik. Belső istennőm most merengue-t jár, némi salsa beütéssel."
Ami az erotikus jeleneteket illeti, azok igen jól kidolgozottak, részletesek, érzékletesek. A történet azonban annál kevésbé.
Összességében úgy gondolom, a könyv leginkább olyan, mint egy erotikus- és egy tiniregény keveréke, melyben a szexjelenetek jóval hangsúlyosabbak, mint maga a történet. Nem az én világom tehát ez a könyv. Ezért van az, hogy Mr. Grey ötven árnyalatából nagyjából egyet, talán kettőt ismerhettem meg, de valahogyan nem is vagyok kíváncsi a maradék negyvennyolcra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése