.jpg)
Több emberkénél is találkoztam a könyves anekdoták témával, és olvasgatva a vicces és/vagy kedves történeteket, nekem is elkezdett kattogni az agyam, nekem milyen hasonló sztorijaim voltak. És jutott is eszembe néhány, amiket tök jó érzés volt felidézni.
 |
| Valahogy így, csak borító nélkül :-) |
Talán a legkorábbi sztorim a legviccesebb is egyben, ez ugyanis még annyi idős koromra datálódik, amikor még nem is tudtam olvasni. Talán 4-5 éves lehettem, és még nem értettem a betűk titkait, de ennek ellenére már akkor is voltak kedvenc könyveim. Főként képes könyvek persze, de akadt egy, ami nem is emlékszem, talán a gyereknevelésről szólt, vagy divatról, nem tudom. Egyetlen kép sem volt benne, csak néhány elnagyolt rajz, fekete-fehér skicc, de az illata az remek volt. Sokszor csak ültem és szagolgattam azt a könyvet, és egy ideig be is értem ezzel. Egy napon azonban rámtört a gondolat: ha ilyen jó illata van ennek a könyvek, biztosan az íze is nagyon jó. Elfogott a vágy, nem tudtam ellenállni... Elbújtam az emeletes ágy tetején a könyvvel és nekiálltam enni a lapokat. És tényleg nem volt rossz! :-) Időközben a nagyobbik húgom is megjelent a szobában, akit azonnal invitáltam is, és lelkesen csatlakozott is hozzám. Neki is ízlett a könyv. A falatozás egészen addig tartott, amíg anyukám ránk nem talált a majdnem teljesen elfogyasztott könyvvel. Tanulság? Bár nem tudtam olvasni, de már kisgyermek koromban is faltam a könyveket. :-D
Szintén gyerekkori, de inkább már kiskamasz koromhoz kötődik az első igazi könyvélményem emléke is. Az akkori házunkban az emeleti szobából erkély nyílt, ahova szívesen bújta el a szüleim és testvéreim elől, ha kicsit egyedül akartam lenni. Azon a tavaszi szüneten mindezt egy könyv, Eric Kästner Lassie hazatér című klasszikusával tettem. Emlékszem, szinte teljes napokat töltöttem kint a könyvet olvasva. Nagyon nagy élmény volt... Szívesen gondolok vissza rá. :-)
 |
| A rettegett könyv borítója... Még ma is kiráz kicsit a hideg... |
Még egy gyerekkori sztori, de ez megint a vicces kategóriából. Annak idején a szüleim előfizetői voltak a Readers' Digest-nek és mint olyan, szinte az összes általuk megjelentetett könyv megvolt nekünk, így például a Varázslatos Föld körüli utazás, A múlt nagy rejtélyei, vagy a rettegett Misztikus történetek gyűjteménye, Utóbbinak azt hiszem rengeteg rémálmot köszönhetek én és a testvéreim is. Annak aki nem ismerné, ez egy több ezer rövid kis történetet összegyűjtő könyv, mely történetek a leghátborzongatóbb dolgokról, többek között szellemekről, szörnyekről, UFO-król és egyéb természetfeletti, rejtélyes jelenségekről számoltak be. Remek eszköze volt ez a könyv a bátorságpróbáknak. Hányszor hívtuk ki egymást a tesóimmal "párbajokra". :-) Egymásnak olvastuk fel a rémesebbnél rémesebb történeteket, tesztelve, ki bírja a legtovább. Szintén egy Readers' Digest könyvnek köszönhetem, hogy sokáig állig beburkolózva mertem csak elaludni. A múlt nagy rejtélyei című könyv hasábjain ugyanis volt egy teljes oldalas kép, amely Drakulát ábrázolja, amint egy az oldalán, félig kitakarva fekvő, alvó lány vérét készül kiszívni... Atya ég! Jó sok traumát okoztak nekem így visszatekintve ezek a könyvek. :-)
 |
| Az ominózus kötet |
Egy kedves családi történet egyszerre kötődik a múlthoz és a közelmúlthoz is. Annak idején apukám nagyon jó tanuló volt az általános iskolában és év végén, talán 4.-ben megkapta könyvjutalomként Gavrilov Jegorka a tengeren című írását. Nagyon szerette, annak idején többször kis is olvasta. Amikor mi kisgyerekként ugyanabba az általános iskolába jártunk, érkezett egy megkeresés azon diákok szüleihez, akik maguk is oda jártak: az iskola a születésnapját ünnepli és ez alkalomból szeretnének egy kiállítást szervezni a régi diákok iskolai dolgaiból. Felmerült, hogy apukám Jegorkáját is kölcsönözzük az iskolának a kiállítás erejéig. Apu féltve adta oda, mondván, vigyázzanak rá, várja vissza. Mondanom sem kell, hogy a kötet elkeveredett, azóta sem láttuk viszont. Eddig a múlt. Aztán kisebbik húgomnak tavaly karácsony előtt az a fantasztikus ötlete támadt, hogy a Vateráról megszerzi a Jegorka ugyanazon kiadását, amit meg is tett. Kézzel az eredeti könyvet utánozva beleírtuk a könyv első oldalára a tanítónő dicsérő szavait, és át is adtuk apukánknak a könyvet, akinek az első kérdése csak annyi volt: Honnan került ez elő? :-) Aztán persze tesóm elmesélte az ötlet és a beszerzés történetét.
És a végére egy vicces félreolvasásom. :-) Annak idején, mint sok mindenkit, engem is magával ragadott a Harry Potter láz. Én is faltam a könyveket, és persze rengeteget beszélgettem róla az osztálytársaimmal is. Egy ilyen alkalommal éppen a kviddics volt a téma. Én nagyban mesélem, hogy a csikesz így meg úgy. Erre osztálytársam megkérdi: Mi az a csikesz? Na ekkor derült ki, hogy én végig félreolvastam és a cikeszt csikesznek láttam. :-DDD Volt ám nagy nevetés.
Ennyi jutott most így hirtelen eszembe az én könyves sztorijaimból.
Akik még témáztak:
Tök jó, hogy csatlakoztál, mi is belinkelünk téged :)))
VálaszTörlésHú, a szüleitek mit szóltak a nagy papírevéshez? :D :D nem a legegészségesebb módja a könyvfogyasztásnak :D
Viszont ki kell ábrándítsalak. A cikesz, vagy aranycikesz valóban csikesz volt az első magyar kiadásokban (Animus), nekem is csikeszes első kötetem van, és azt szoktam meg. Könyves sztori az is, hogy annyira idegesített a későbbi kötetekben a cikesz, hogy minden cikesz szónál beleírtam a számomra hiányzó s betűt ceruzával. :D :D
Kiábrándítani?? Dehogy, pont hogy igazoltál engem, hogy nem én voltam a béna. :-) De jó tudni ezt! :-DD Amúgy miért változtatták meg? A cikesz tök béna, ki sem lehet ejteni rendesen. :-P
TörlésArra már nem emlékszem, volt e büntetés, de nem lett bajunk a könyvfalástól :-)
Dettó ugyanez nálam is a cikesszel, de nekem még a 2. kötet közepéig is csikesz volt, és nem értettem, a kötet közepén miért váltottak át cikeszre. :) Engem éppúgy zavart, mint Pupit. Volt olyan fórumon, ahol szimplán azt mondták a későbbi kiadások olvasói, hogy hazudok, mert ilyen nem volt. :D Később olvastam egy interjút a fordítóval, ahol ezt is megkérdezték tőle, és ő elmondta, hogy ő cikesznek fordította a cikázik szóból, de a szerkesztő talán (erre nem emlékszem pontosan) átírta csikeszre. :)
TörlésA Jegorkás történet nagyon aranyos, ahogy a többi is. :)
A kiábrándítást csak arra értettem, hogy félreolvasásnak hitted ;) Hú, volt valami TTB féle magyarázat erre is, de már meg nem mondom mi. Mindenesetre tényleg csikeszként kezdte pályafutását a kis cikesz :) Ja, közben Bea megmondta hogy mi volt a magyarázat :D
TörlésBea, lehet hogy a másodikban is volt, nem tudom, de mi tudjuk fotóval bizonyítani :D és igen, rémesen zavart.
Jegorkának nekem a címe is nagyon bejön :) Imádom az ilyen kis régi ifjúsági könyveket, főleg ha sztorizni is lehet róluk.
Annak ellenére, hogy már tudom, miért cikesz, és nagyjából meg is szoktam, nekem a csikesz akkor is jobban tetszik. :D Azt hiszem, akkor még nem volt szkennerem, mikor ez a fórumos dolog történt, ezért nem tudtam bizonyítani. :)
TörlésNa azért ez nagy megkönnyebbülés, hogy nem én olvastam félre. :-) Mondjuk a cikázikból logikus.
TörlésA Varázslatos Föld körüli utazás nekem is megvan, a szomszéd nénitől kaptam ajándékba Karácsonyra. Ő is nagy Reader's Digest-rajongó lehetett, mert ötödikes vagy hatodikos lehettem, amikor kölcsönadta A múlt nagy rejtélyeit. A Drakulára nem emlékszem, csak Descartes-ra és Hasfelmetsző Jackre, utóbbi bőven elég volt nekem is. Rémálmokra nem emlékszem, de mazochista módon még legalább egyszer el kellett olvasni a történetét.
VálaszTörlésA Lassie nálam is meghatározó (de csak csendben teszem hozzá, hogy ezt egy másik Eric, Knight írta :)): nagymamám vette meg nekem és aznap este neki is kezdtem. Nálunk családi program volt a Kérdezz! Felelek a tévében, és így addig olvashattam, míg nem kezdődött. Kb.: a 30-40. oldalig jutottam, amikor felfedeztem, hogy több oldal is kimaradt, így ki kellett cseréltetni a könyvet.
Nem is gondoltam volna, hogy egy könyv finom is lehet ;). De így legalább elmondhatod, hogy Te már óvodásként is - szó szerint - faltad a könyveket :).
:-) Nem fogod elhinni, de elsőre beírtam, hogy Eric Knight, aztán amikor végeztem a poszttal ás átolvastam, akkor gondoltam, hogy az nem Kästner? és kijavítottam.... :-) Köszi a korrigálást.
TörlésNa ez A múlt nagy rejtélyei akkor nem csak nálam okozott traumákat. :-P
Neked elhiszem :),és nincs mit.
TörlésSzerencsére nem olyan súlyosak azok a traumák :).
Hm, füvet meg bokszot még csak ettem kiskoromban (ez utóbbi nem nagyon ízlett:), de könyvet... Sárga irigyed vagyok. Te tényleg elmondhatod magadról, hogy faltad a könyveket.
VálaszTörlésA csikesz nekem is csikesz, annyira, hogy észre sem vettem, amikor megváltoztatták, automatikusan csikesznek olvastam a további kötetekben is, és a filmekben tűnt csak fel, hogy mi a fenyőt cikeszeznek itten. Micsolda hüleség! Én is úgy jártam, mint itt többen, hiába cikázik, nekem csikesz marad.
(Jaj, mondd hogy nem XVII, kerület. Még emlékszem, rémálom volt, amikor a szülők küldték be a suli szülinapjára az emlékeiket, s én végigrettegtem az egészet, nehogy elvesszen valamit. Még az is lehet, hogy akkortól eredeztethetem hajam őszülését.)
Nem, ez egy vidéki suli, de akkor látom, máshol is divat az ilyesmi. :-) Egyre jobban megnyugszom, hogy az a cikesz valójában tényleg csikesz. :-DDD
TörlésHúúú én tök szomorú lettem volna, hogy elkeveredett a könyv. Nem bírom amikor mások ennyire hanyagok főleg egy iskola... :( de azért ügyesen megoldottátok a dolgot.
VálaszTörlésA cikesz dillemmába nem tudok beszállni mert én már így olvastam és nekem a csikesz hangzik nagyon furán. Gondolom cikázik abból lett a cikesz :)
Köszi! :-) A cikesz meg így utólag logikusabb, mint a csikesz, de akkor nagyon furcsa volt. :-)
TörlésKöszi! :-) A cikesz meg így utólag logikusabb, mint a csikesz, de akkor nagyon furcsa volt. :-)
Törlés