Maigret és a gyilkos

"A rendőrség egyik szürke kisembere volt, az a fajta, akit soha nem léptetnek elő, mert nem végzett iskolát. A hozzá hasonló rendőrök egész életükben Párizs utcáit róják; olyan a lábuk, mint a folyton szaladgáló pincéreknek, arcuk pedig szép lassan éppoly szürkévé válik, mint a szegényes városnegyedek, melyekben a napjaikat töltik."

     Maigret és felesége éppen a barátaiknál vendégeskednek, amikor értesülnek egy utcai rablásnak tűnő esetről, mely során egy fiatalember életét veszíti. Hamarosan aztán kiderül, hogy a fiú elég veszélyes hobbinak hódolt: előszeretettel vette magnószalagra idegen emberek beszélgetését. Talán éppen ez okozta a halálát? Maigret nyomozásba kezd, de nem kell sokáig kutatnia, mert a gyilkos maga jelentkezik...

      A regényecske első fele be kell, hogy valljam, elég lassacskán ment nekem. Valahogy nehezen indult be a történet. A második felét aztán, ahol már hallat magáról a gyilkos, sokkal izgalmasabbnak találtam. Ez az oka annak, hogy ilyen sokáig tartott a könyvecske elolvasása. Az első fele után sokáig pihentettem, majd múlt szombaton újra felvettem és egy röpke óra alatt ki is végeztem. 

      Ez volt az első Maigret kötetem. (A beszerzéséről már írtam egy örömködős posztot, hiszen a könyvet a Völgyben szereztem egy antikváriumszerű kiárusításon mindössze 300 Ft-ért.) Fontos itt megjegyezni, hogy a krimikért annyira nem vagyok oda, inkább pihenőként szoktam olvasgatni egyet-egyet két nehezebb könyv között. Így a Maigret és a gyilkos sem lett a kedvencem. De sokkal jobban tetszett, mint egy átlagos krimi, több ugyanis annál. Az író stílusa az, ami többé teszi. Olyan mondatok akadnak benne néhol, mint a fent idézett például. 

      Összességében kellemes kikapcsolódás volt tehát számomra a Maigret és a gyilkos. 10-ből 6 pontot adnék rá. És valószínűleg megint előveszek majd egy Maigret-t, ha éppen egy kis pihenésre lesz szükségem. :-)

A könyv ismertetője a Molyon