Kontroll

  "Azért jött ide, hogy megoldjon egy rejtélyt, de mintha a rejtély kezdte volna feloldani őt."

      Na valahogy én is így voltam ezzel a könyvvel... Míg én szinte semmit nem bogoztam ki a rejtélyekből, addig az X-Térség misztikus, ijesztő világa még inkább magába szívott... Előre szólok, hogy ezúttal rövid leszek, nem tudok ugyanis sok mindent írni a Déli Végek trilógia második kötetéről. Továbbra is homályban, sőt, ha lehet, még nagyobb sötétségben tapogatózom, mint az előző kötet, az Expedíció elolvasása után.

       A történet a tizenkettedik expedíció után veszi fel a fonalat. A Déli Végek válságba kerül, ezért új vezetőt jelölnek ki Kontroll (azaz John Rodriguez) személyében. Ahogyan az első részben a biológus, most az ő elbeszélésből ismerjük meg a történéseket. Kontrollra hárul a feladat, hogy megküzdjön az őt ellenségesen fogadó igazgatóhelyettessel, és a számtalan rejtéllyel. Ahogy egyre többet tud meg a titkos szervezet ténykedéséről, céljáról, úgy kezdi fokozatosan elveszíteni a kontrollt (!) az események, a történések felett. A tartalomról nem is mondanék többet, mert annak aki olvasta vagy most olvassa az első kötetet, nagyon spoileres lenne a bejegyzésem. 

Az X-Térség térképe

        Na és akkor lássuk azt, amit épkézláb mondatokban meg tudok fogalmazni a könyvről. A Kontroll az Expedícó szöges ellentéte. Már a könyv legelején rengeteg a név, sőt a szereplőkről már a könyvben való első megjelenésükkor részletes külső és belső leírást kapunk. Ez igen meglepő volt számomra az első kötet szűkszavú, anonim és titokzatos világa után. Plusz itt most nem kint az ismeretlen vadonban járunk, hanem egy irodaépületben, egy munkahelyen. Hamarosan azonban kiderül, hogy itt is vannak ugyanolyan furcsaságok, sőt borzalmak, mint kint az X-Térségben... És bár a szereplőkről most jóval többet tudunk, ez közel sem elég, és ugyanolyan rejtélyekbe botlunk itt is lépten-nyomon, mint az előző kötetben. A Kontrollban beleláthatunk a Déli Végek működésébe, tevékenységeibe, de így is rengeteg minden marad még homályban. Azért az kiderül, hogyan kerül a nyúl a borítóra. Apropó, a borító megint csak remek. :-) 

Kis infó a nyulas dologról - talán nem nagy spoiler :-)

        Negatívum, hogy a könyvben hemzsegtek a gépelési hibák... Elhiszem, hogy határidő meg minden, de azért ilyenekre figyeljünk oda...

         Összességében nyomasztó volt ez a világ, a Kontroll világa is és nagy hatással volt rám, de valahogy számomra kevésbé volt nyomasztó az első kötethez képest, nem telepedett rá annyira a lelkemre, mint a tizenkettedik expedíció rejtélyes, borzongató története. Bevallom, az egyébként ennél fogva jobban is tetszett. A harmadik kötet, a Fantomfény is a birtokomban van már (karácsonyi ajándékként jutottam hozzá), ami remélem több infót csepegtet majd és ad valamiféle lezárást is, bár az első két kötetből kiindulva tartok tőle, hogy ez hiú remény részemről... Mindenesetre kíváncsian várom. Bár lehet, hogy a januári, amúgy is szürke és kicsit depis időszakban bátor vállalkozás lenne belekezdeni egy ilyen nyomasztó történet harmadik részébe...

         Nálam ez a könyv 6,5 pontot ért el, ha már az Expedícióra 7-est adtam, de utólag arra mehetne 8 pont is, erre meg 7. De már nincs varia.

A könyv ismertetője Molyon