Nemrég játszották a mozikban a Yann Martel Pi élete című könyvéből forgatott filmet. Jómagam nem láttam a filmet, illetve az előzetes alapján bevallom, nem is nagyon vágytam rá, hogy megnézzem. Úgy tűnt, csak a látványra épít a film, mint manapság sok más hasonló jellegű alkotás. Egy alkalommal azonban a könyvesboltban éppen a 'népszerű' címszóval illetett kötetek között böngésztem, amikor megakadt a tekintetem a könyvön. Rögtön be is ugrott a film, illetve csak az előzetese. A könyv tartalmát elolvasva aztán rájöttem, jóval mélyebb, tartalmasabb történetről van itt szó, mint amit a trailer alapján feltételeztem. Így úgy döntöttem, megveszem és elolvasom a regényt. És milyen jól tettem!
A könyv főhőse egy indiai fiú, a mindössze 16 éves Pi, aki egy hajókatasztrófa következtében elveszíti a családját és négy állatkerti állattal, egy zebrával, egy orángutánnal, egy hiénával és végül, de nem utolsó sorban, egy tigrissel kényszerül egy mentőcsónakba. A cselekmény azonban jóval előbb kezdetét veszi. A könyv első része (a mű három nagy részre oszlik, melyeket további, hosszabb-rövidebb - összesen 100 fejezet tagol) a gyermek Pi életét mutatja be. Ezen a mintegy 100 oldalon megismerkedünk a különc fiúval, annak családjával, életkörülményeivel. Pi már ekkor igen mély, életkorát meghazudtoló bölcsességről tesz tanúbizonyságot például a hit kapcsán. A felnőttek számára megdöbbentő, sőt felháborító módon, Pi nem elégszik meg azzal, hogy hindu, ő keresztény és muszlim is akar lenni egyszerre.
- [...] Ide figyelj, drágám, ha vallásos akarsz lenni, akkor vagy hindunak, vagy kereszténynek, vagy muszlimnak kell lenned. [...]
- Nem értem, miért ne lehetnék egyszerre mind a három. Mamadzsinak két útlevele van. Indiai és francia. Miért ne lehetnék én hindu, keresztény és muszlim?
- Az más. Franciaország és India földi országok.
- Hány ország van fenn az égben?
Gondolkodott egy másodpercig. - Egy. Erről van szó. Egy ország, egy útlevél.
- Egy ország az égben?
- Igen, vagy egy se. [...]
- Ha csak egy ország van az égben, akkor nem érvényes e ott minden útlevél?
De nemcsak Pi maga különleges, hanem a világ is, amiben nevelkedik. Szülei ugyanis egy állatkert tulajdonosai, ahol a fiú az évek során számos ismeretre tesz szert a különböző egzotikus állatokról.
A nagy fordulópont akkor következik be Pi életében, amikor családja úgy dönt, hogy a nehéz anyagi helyzet miatt megválnak az állatkerttől és Kanadába költöznek. Az állatok egy részét még Indiában eladják, néhányukat azonban kanadai illetve amerikai állatkerteknek ígérik el, így ezek az állatok a családdal tartanak a hajóút során.
A második részben aztán a szerző egy egyszerű tőmondattal (A hajó elsüllyedt.) in medias res belecsap a történések leírásába. A katasztrófa maga néhány perc alatt lezajlik, és Pi a menőcsónakon találja magát egy zebrával és egy hiénával, valamint, amit akkor még nem sejt, egy tigrissel, A tigrissel. Pi később kimenekít és utastársává tesz egy orángutánt, Narancslét is.
A könyv innentől kezdve részletesen taglalja a fiú tengeren eltöltött napjait, mely során nem csupán a hajótöröttek "megszokott" problémáival kell szembenéznie, hanem meg kell tanulnia együtt élni a szintén a csónakban rekedt vadállatokkal is. A hányattatások során különleges, szoros kapcsolat alakul ki ember és állat között, és a tigris, amely a kezdetekben a legnagyobb, legveszedelmesebb ellenséget jelenti Pi számára az idők folyamán a fiú támaszává, egyetlen társává válik. A könyv sorait olvasva minduntalan felöltött bennem a kép, ahogyan Tom Hanks a Számkivetettben életét kockáztatva Wilson - egy röplabda - után úszik. A szerző ámulatba ejtő módon személyesíti meg a tigrist. Az állat emberként, igazi egyéniségként jelenik meg előttünk a könyv lapjain. Ugyanígy a többi állatkerti lakó. A regény végén aztán szimbolikus módon valódi emberekké vedlenek át az állatok, mellyel a szerző megint csak egyéniségüket, emberihez (igen) hasonló mivoltukat hangsúlyozza.
A tigris mellett Pi támasza még a hit, amely a legszörnyűbb pillanatokban sem hagyja őt el. A hit, a vallás végig jelen van a könyvben, az iszlám, a hinduizmus és a kereszténység motívumai átszövik a történetet. "Egy banánszigeten úszva jött, a fény glóriájában, oly elbűvölően, mint Szűz Mária." - írja a szerző egy helyütt Narancsléről, az orángutánról.
A Pi élete című könyv jóval több egy puszta túlélés történeténél. Megható elbeszélés arról, hogy milyen közeli kapcsolatba kerülhet egy ember és egy állat, és hogy a hit, legyen az hindu, muszlim, keresztény, vagy akár az önmagunkba vetett hit - mekkora erőt adhat az embernek a legnehezebb időkben is. Mindenkinek ajánlom, aki szereti az állatokat, és az elgondolkodtató, az élet értelmét firtató könyveket.
10-ből 9 a könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése