"És lőn ezeknek utána, hogy az Isten megkísérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! És az felele: Ímhol vagyok. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földjére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondándok néked."
Igen, egy újabb Szabó Magda hangoskönyv. Méghozzá ismételten egy a súlyosabb témájúak közül (nem mintha lenne olyan nagyon könnyed témájú könyve az írónőnek). A regény témája a gyermekek és szüleik közötti szakadék, amelyet az angol találóan úgy nevez: 'generation gap'. A regény több család, felnőttek és gyermekek, pontosabban fiatalok életét mutatja be, akik a közöttük lévő generációs különbségek miatt egyszerűen nem tudják megérteni egymást, nem tudnak békében, boldogságban egymás mellett élni.
A könyv, amelynek már a címe is a Bibliára utal, egy bibliai idézettel kezdődik, és ez a motívum végighalad az egész könyvön. Az egyes fejezetek az Izsák avagy Ábrahám címet viselik, attól függően, éppen melyik nézőpontból, egy idősebb vagy egy fiatal szemszögéből láttatja velünk az írónő az eseményeket. Mindkét részről súlyos mondatok hangzanak el, s mindegyikben ott rejlik a fájdalmas igazság:
"Ismerte Klári válságos arcait, látta félni, szenvedni, feldúltnak, kétségbeesettnek, könyörgőnek – ilyennek sose látta még. Az imént még mulatott rajta, hogy ezen a napon mindenért megbűnhődik, most nem volt kedve nevetni már. „Hugi megölte – gondolta az öregasszony. – Mért ölte meg Hugi? Mért ölik meg a gyerekek a szüleiket? Isten akarja így?”
"Néha azt hiszem, mindenkit felháborít, hogy nem szenvedtünk semmit vagy legalábbis nem eleget. Kihívó lehet egy generáció, amelyik nem nélkülözött, és amelyiket nem tizedeltek meg."
"Csak mosolyogj rám, Konrád bácsi, veregesd meg az arcomat, ütötték is ezt az arcot eleget miattad, ha sose mondták is ki közben a nevedet, ütötték eleget apám meg anyám, mert anyánk boldogtalan volt, és az lett miatta az apánk is, és boldogtalan embereknek nem volna szabad, hogy gyerekük szülessék."
A szereplők tragédiája, hogy túl későn vagy egyáltalán nem mondják ki érzéseiket, nem tárják fel szívüket egymásnak. Így lehetséges, hogy hosszú éveken át él egymás mellett anya és fia vagy anya és lánya hazugságban, elhidegülve egymástól. És így lehet az, hogy a gyermekek szabadulni akarnak abból az élvezetek és boldogság nélküli életből, amit szemükben szüleik testesítenek meg - bármi áron...
A regény végét - afféle keretes szerkezetként - az elején található idézet zárja, csak éppen kicsit másként, a jelenkorhoz igazítva:
"Hogy pedig eljutának arra a helyre, amelyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és fogá a kötelet, hogy megkötözze azzal az ő fiát, és feltegye a farakás tetejére, hogy ott megáldozza égő áldozatul.
És Izsák kivevé az ő atyjának a kezéből a kötelet, és azt mondá: Csak magadat áldozhatod meg, atyám, ha a Jehovát engesztelni kívánod, mert én nem halok meg a te Istenedért. Én a magam Istenéért halok meg egyszer, és hagyj engem, amíg megyek, hogy megkeresném.
És elindula Izsák az úton egyedül, és Ábrahám ott marada magára az oltár előtt, és sírt."
Bár a könyvben három konkrét generációról van szó, úgy hiszem, ha nem is pontosan így, de mindenkor, így ma is aktuális problémákat boncolgat a könyv. A generációs különbség mindig is létezni fog, csak a szakadék szélessége változik időnként.
Szabó Magda ezen regénye nálam 10-ből 9 pontot ért el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése