Olyan, mintha az ember egy igazi dokumentumregényt fogna a kezében. Már az előszó ezt a hatást kelti, melyben a képzeletbeli újságíró megosztja velünk a könyv keletkezésének történetét, körülményeit. Ezt a hatást csak tovább fokozza, hogy Brooks mesterien ír, mindennel képben van, legyen az politika, gazdaság, orvostudomány vagy akár űrhajózás. Minden aprócska részletet pontosan a helyére illeszt. Így nem csoda, hogy minden szavát elhiszem. Mintha a könyv egy valóban megtörtént eseményt, illetve annak hatását beszélné el. Nem is mertem este lefekvés előtt olvasni, mert féltem, hogy álmomban ebben a szörnyű világban találom magam.
A könyv, ahogy azt az előszóban is olvashatjuk, egy újságíró a zombiháború túlélőivel folytatott interjúit gyűjti egy kötetbe. Tehát nem egy heterogén regénnyel van dolgunk, hanem inkább egy interjúkötettel, ha úgy tetszik. Ennek ellenére a könyv egy nagy egészet alkot, és bár látszólag nem kapcsolódnak egymáshoz az egyes interjúk, mégis visz tovább a lendület egyik fejezetről a másikra. És ha szemfüles az olvasó, akkor mégis csak talál összefüggéseket az egyes interjúk között. Az alanyok többször is utalnak ugyanazokra az eseményekre, sőt egymásra is. Mivel az interjúk időrendi sorrendben beszélik el a történteket, az olvasó előtt is kronológiai sorrendben bontakoznak ki a nagy világégés eseményei. Először a nulladik betegről olvasunk, aztán arról, hogyan terjed át a betegség egy-egy országból az egész bolygóra, és hogy hogyan küzdenek az egyes államok, illetve egyének a fennmaradásért.
Interjúkötet lévén, a könyvben rengeteg, más ás más társadalmi rétegből érkező, a háborúban eltérő szerepeket betöltő személy szólal meg, azaz számos, egymástól teljesen különböző nézőpontot ismerhetünk meg. Találkozunk orvossal, katonával, politikussal és egyszerű polgárral is, és megtudhatjuk, melyikük hogyan élte át a borzalmakat. Ezáltal megismerhetjük a zombiháború okozta lélektani, politikai, gazdasági és katonai problémákat, nehézségeket is. Egyszerűen lélegzetelállító, hogy Brooks mennyire képben van mindennel... Nemcsak egy egyszerű, öldöklős zombitörténetről van tehát itt szó. Az író a lehető legtökéletesebben gondolja végig és mutatja be, hogyan változtatja meg egy ilyen esemény az egész világot. Hogyan válnak jelentéktelenné az addigi, akár több évszázados múltra visszatekintő ellentétek egyes népek között, és mindezzel együtt hogyan mélyül el a viszály gazdagok és szegények között. Hogy válnak eddig békében egymás mellett élő népek egymás elpusztítóivá (mindezt csak önmaguk védelmében). Hogyan kell politikai, gazdasági szempontól kezelni egy ilyen helyzetet. Hogyan kell alapjaiban megváltoztatni a katonai hadviselést. Hiszen teljesen új stratégiára van szükség ezzel a teljesen új ellenféllel szemben. Az eddig éveken át tökéletesítgetett szuperfegyvereket sutba kell dobni, és inkább a mennyiségre kell törekedni a minőség helyett. Remek, ahogyan az író ezt a dilemmát ábrázolja. Én személy szerint egyáltalán nem vagyok otthon a háborús, fegyveres témákban, és nem is nagyon vonz a dolog, de ez a könyv hihetetlenül jól és érdekesen járja körül többek között ezt a problémát is, és így még engem is le tudott kötni vele, sőt nemcsak lekötött, hanem fel is tudott csigázni. Megismerjük továbbá a háború okozta természeti károkat (globális lehűlés, szmog, nem csak az emberi, hanem az állati fajok tömeges pusztulása). És ott van még a háború lélektana is. A katonák, már amelyikük túlél, poszttraumás stresszben szenvednek. A civilek élete gyökeresen megváltozik. Nemcsak szeretteik elvesztésével és az állandó rettegéssel kell szembenézniük. Az értékrend például a feje tetejére áll. Az eddig értékesként kezelt menedzserek, vezetők helyett most a kétkezi munkások válnak a legfontosabbá. Hiszen nincs mit igazgatni, minden elpusztult. Az újjáépítéshez pedig kezekre van szükség. Aztán ott vannak a kvizlingek... Ez szerintem hátborzongatóan remek gondolat az író részéről... De szpoilerezni nem szeretnék. :-) Mindenki olvassa el a könyvet, akit érdekel, mit is takar ez a kifejezés. Vagy mi is az a THSZ. Szintén nagyon érdekes, és egyben egyedi nézőpont, amikor az író azt mutatja be, mit élnek át ilyen helyzetben az űrhajósok, akik pusztán távolról, tétlenül szemlélhetik a bolygón tomboló pusztítást. Vagy hogy mit élnek át egy tengeralattjáró utasai.
Mindemellett a könyvben rengeteg elgondolkodtató mondat is elhangzik, melyekből csak néhányat idéznék:
"A félelem a létező legértékesebb árucikk. [...] Kapcsolják be a tévét, mit látnak? Megpróbálnak nekünk mindenféle terméket eladni, ugye? Hát tévednek. A félelmünket adják el - mert félünk, hogy az adott termék nélkül kell élnünk."
"Sokan csak akkor hiszik el, hogy valami megtörténhet, ha tényleg megtörténik. Ez nem ostobaság, vagy gyengeség, egyszerűen csak ilyen az emberi természet."
"A holtukból feltámadó szörnyeknél sokkal borzalmasabbak, akik a szívünkben laknak."
A könyv 10-ből 10-es. Alig bírtam letenni....
 |
| A könyv ismertetője a Molyon |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése