2015. január 12., hétfő

Ellopott pillanat.... Elvesztett élet(ek)....


"Tényleg apróság, hogy Eileen a zúzmarát jobban szereti a hónál, de ezekből az apróságokból, jön rá Jim, épülnek a nagy dolgok. Mellesleg az élet nagy dolgai soha nem nagy dolgok köntösét öltik magukra. Csendes, hétköznapi pillanatokban érkeznek el - telefonhívás vagy levél formájában -, amikor oda se figyelünk, nincs hozzájuk megoldókulcs, nincs figyelmeztetés, ezért fektethetnek két vállra."

      Eredetileg karácsonyi olvasmánynak szántam Rachel Joyce Ellopott pillanat című könyvét, de kicsit megcsúsztam vele, és csak tegnap fejeztem be. Ami, mint utólag kiderült, nem is baj. Én ugyanis - még a fülszöveget elolvasva is, pláne a borítót látva - egy viszonylag könnyed történetre számítottam egy kisfiú tolmácsolásában. Na ebből csak az utóbbi teljesült. Az Ellopott pillanat súlyos, emberi sorsokat meghatározó eseményeket elbeszélő könyv, melyben a szerző két szálon indítja el a történetet, amelyek természetesen a regény végére összeérnek, s addig is mesterien fokozza a feszültséget egészen a végkifejletig.
       A regény tehát két szálon fut. Az egyik Byron és édesanyja, Diana története az 1970-es években. A korát meghazudtolóan érett Byron barátjával, a korát meghazudtolóan okos James-szel izgatottan és félve várja, hogy a tudósok mikor adják hozzá a 2 másodpercet az évhez (amelyre azért van szükség, mert szökőév révén kizökkent az idő a Föld mozgása miatt). Erre azonban a lehető legrosszabbkor kerül sor, és a hozzáadott két másodpercben valami olyasmi történik, amely örökre megváltoztatja Byron és egész családja életét. Pedig eleinte csak Byron veszi észre azt. A másik szál egy kényszerbetegségben szenvedő, 50-es éveiben járó férfi történetét beszéli el a jelenben, aki életetnagy részét egy elmegyógyintézetben töltötte, amelyet azonban bezártak, ezért a férfinak be kell illeszkednie a társadalomba. Egy áruház kávézójában kap munkát, itt és a rituálék uralta lakókocsijában tengeti szomorú hétköznapjait, míg fel nem bukkan egy nő, aki valahogy máshogy néz rá, és Jim is őrá. 


       A regény stílusa az elején kicsit nehezen emészthető volt számomra. Sokszor újra kellett olvasnom egy-egy mondatot, mire megértettem. Idővel ez elmúlt, kezdtem hozzásimulni az írónő stílusához. És akadt jó pár szép illetve elgondolkodtató mondat a regényben, amelyeket nem azért olvastam el újra és újra, mert nem értettem őket... :-) Ilyen például a bejegyzés elején szereplő idézet, illetve a teljesség igénye nélkül még néhány:

"De hogyan létezhet az a két másodperc, ami korábban nem létezett? Hogy lehet olyasmivel bánni, ami nincs? Ez nem biztonságos. Amikor Byron erre rámutatott, James csak mosolygott rajta. - Ez a haladás - mondta. "

"Ha Byron tanult valamit ezen a nyáron, azt biztos, hogy egyetlen dolognak ezer arca van, és meglehetősen ellentmondásosak. Nem lehet mindenre címkét ragasztani. Ha mégis, akkor időről időre felül kell vizsgálni, és szükség esetén átragasztani. Az igaz lehet úgy igaz, hogy mégsem meghatározó. Lehet többé-kevésbé igaz, és talán ez a legtöbb, amit ember remélhet. Visszamentek a házba."

          Nagyon szép továbbá a borító, amelyen még belül is ezek a szépséges pitypangok láthatóak. 
        Ahogy fentebb is írtam, tetszett ahogyan az írónő szépen lassan, a homályt sokáig fent tartva szövi össze a két történetszálat, s mindeközben végig ott a feszültség. Ráadásul engem, meg gondolom sokakat másokat is, kicsit az orromnál fogva vezetett végig (sejtettem valamiféle összefüggést, bár nem teljesen állt össze a kép), majd csavart egy jó nagyot a sztorin.


        Muszáj szólnom azonban a negatívumokról is. Ezt pedig nálam egyértelműen a fordítási hibák jelentették. Először azt hittem, én nem követtem jól az eseményeket, de aztán egy ponton megbizonyosodtam róla, hogy a fordítással nincs minden rendben. Ez a pont pedig az volt, amikor Byron édesanyja egy gyorsétteremben hamburgert falatozva - idézem - a "szalmaszál köré csücsörítette ajkát, [majd] mikor elfogyott a víz, megjegyezte..." Szalmaszál? Értem én, hogy straw, de az bár első jelentésében szalmaszál, azért egy gyorsétteremben inkább tovább nézném azt a szótárt, és eljutnék a második jelentéshez, ami a szívószál.... No mindegy. Illetve néhányszor az az érzésem volt, hogy a mondatok alanyai nem voltak mindenhol rendben...
          A fenti negatívumtól eltekintve nekem tetszett a történet, bár eléggé beletaposott a kis lelkembe, és a könyv elolvasása után 1 napig élőhalottként járkáltam fel-le a lakásban. De én az ilyen könyveket szeretem, amik megkínoznak, de közben mélyen el is gondolkodtatnak. Ezért a 10-ből 9 pontot adok Rachel Joyce Ellopott pillanatára, amelyből kiderül, hogy a legapróbb dolgok, akár két másodperc is gyökeresen megváltoztathatja egy ember, vagy akár több ember egész életét, sorsát.

A könyv ismertetője a Molyon




2015. január 8., csütörtök

A Harry Potter maraton margójára

   


      Az egyik szemem sír, a másik pedig nevet, véget ért ugyanis a Harry Potter hangoskönyv maratonom. 4 hónapon keresztül kísért engem Harry, Ron, Hermione és a többiek a buszutak, séták, főzés és takarítás során... Nagyon fognak hiányozni, és szinte alig várom, hogy megint elteljen egy-két év és újraolvassam a sorozatot. Az olvasása ugyanis majdhogynem ugyanakkora (ha nem ugyanakkora) élmény volt, mint amikor először ismerkedtem meg a Roxfort varázslatos világával.
         Már egy ideje gondolkodtam, milyen posztban emlékezzek meg erről a remek kis sorozatról, amikor Anna blogjában ráakadtam egy remek kis Harry Potter tesztre. Ezek után nem volt kérdés, hogy az olvasmányélmény összegtéseként ezt a kérdőívet fogom kitölteni. Lássuk a kérdéseket:


1, Kedvenc könyv: 
Még az újraolvasást követően is egyétleműen a harmadik, azaz Az azkabani fogoly. (Ebben tűnik fel Sirius és itt van az a remek kis időutazós rész Hermione időnyerője jóvoltából. :-)

2, Legkevésbé kedvelt könyv: 
Itt egyetértek Annával: a Főnix rendje, mert abban meghal Sirius...

3, Kedvenc karakter:
Csak ismételni tudom magam: Sirius Black. Aki a végsőkig ott volt Lily és James mellett, és aki Harry-t is megvédi az élete árán. Mindemellett igazán hús-vér alak ő, hiszen megvannak a hibái is. Túl forróvérű, kalandvágyó, nem bír tétlen maradni még akkor sem, ha az élete múlik rajta. 

4, Kedvenc negatív karakter:
Piton. Bár negatív karakter ő egyáltalán?... Egy barátom mondta és teljesen igaza van, hogy Harry mellett Piton a sorozat másik nagy hőse. Élete végéig, még annyi év után is szerelmes Lily-be, és bár Harry-ben ott látja az őt gyerekkorában kínzó James-t is, a Lily iránti szeretete mégis arra sarkallja, hogy mindent feladjon, kettős életet éljen, és gyilkosságot kövessen el, mindezt annak érdekében, hogy óvja Harry életét.



5, Legszomorúbb pillanat:
Az első olvasáskor egyértelműen Sirius halála volt (konkrétan sírtam annál a résznél, pedig a buszon ültem), most viszont szegén Dobby-t is igencsak megkönnyeztem. :-((

6, Kedvenc professzor:
Minerva McGalagony. Tök jó a neve (mondjuk ez sok HP-szereplőre igaz:-), és pontosan olyan, mint egy jó tanár: ha kell, szigorú, tiszteletet parancsoló, mindeközben azonban barátságos és segítőkész is. Az utolsó részben pedig nagyon szimpatikus, szinte megható volt, ahogyan kiállt Harry-ék mellett - persze a többi tanárral együtt.

7, Legkevésbé kedvelt professzor:
Dolores Umbridge a nyertes ebben a kategóriában, de azért Gilderoy Lockhart is dobogós. Engem utóbbi kifejezetten idegesített minden megmozdulásával....

8, Kedvenc tantárgy
SVK, de csakis Remus Lupin professzor tolmácsolásában. :-)



9, Legkevésbé kedvelt tantárgy
Tőlem legtávolabb talán a jóslástan áll. Sybill Trelawney-t sem igazán kedveltem a műbalhéival, bár a végén azért ő is kivette a részét a harcból.

10, Kedvenc bolt az Abszol úton:
A Mágikus Menazséria, ahol cuki kis állatokat vennék. :-) No meg persze a Czikornyai és Patza. (Ennek is imádom a nevét!!!:-)

11, A leggyönyörűbb karakter:
A vélák? :-) Amúgy ha konkrét szereplőt kell mondanom, egyetértek Annával és én is Lily Evans, azaz Harry anyukája mellett teszem le a voksom.

12, Az az elhunyt szereplő, aki a legjobban hiányzik:
Egyértelműen Sirius.



13, Kedvenc könyvborító:
A 6. kötet, azaz a Félvér Herceg borítója a legszebb szerintem.

14, Kedvenc Trimágus Tusa feladat:
Amikor ki kellett deríteni, hogy nyílnak az első feladat során megszerzett mágikus tojások.

15, Sorold be a házakat a kedvenceddel kezdve:
Griffendél, Hollóhát, Hugrabug, Mardekár

16, Kedvenc animágus:
Sirius nagyon sok díjat nyer ma. :-)

17, Kedvenc főbenjáró átok:
Hát ez kicsit morbid kérdés, de ha választani kéne, talán az Imperius. Azzal tudnák irányítani másokat. :-)

18, Kedvenc horcrux: 
Na ez is kicsit morbid, de ha választani kell, a napló.

19, A kedvenced a Halál Ereklyéi közül:
Egyértelműen a láthatatlanná tévő köpeny.

20, A legviccesebb pillanat:
Fred és George beszólásai. :-)

21, A legérzelmesebb pillanat:
Dobby "mugli" temetése.... Illetve az utolsó könyv végén amikor a tanárok szembeszállnak a halálfalókkal, és amikor a griffendélesek saját testükkel védik Harry-t az őt kiadni akaró mardekárosok elől.


22, Amilyen poszton játszani szeretnél a kviddicsben:
Hát annyira nem tetszett meg ez a sport, de talán fogó lennék én is. Bár a szemem nem túl jó. De végül is Harry is szemüveges. :-)

23, Kedvenc patrónus:
Dumbledore főnixe.

24, Szerinted milyen patrónusod lenne:
Bagoly. Egyértelmű. :-)

25, Kedvenc Dursley:
Petunia.

26, Kedvenc mágikus képesség:
Animágia.

27, Kedvenc halálfaló:
Bár ő igazából kettős ügynök, de Piton.

28, Kedvenc varázsige:
Expecto Patronum. Meg az Invito. Utóbbi nagyon hasznos tud lenni. ;-)


2015. január 5., hétfő

Kramer kontra Kramer


      Igazság szerint egy idézettel akartam indítani, de rájöttem, hogy nem írtam ki egyet sem a könyvből... Pedig egészen jó kis könyv Avery Corman Kramer kontra Kramer-e, amely a maga idejében, a 70-es években egy akkor még kényesnek, nem annyira mindennapinak számító témát dolgoz fel, a válást. Nem egyszerű dolog ez, pláne ha az egy gyermeket is érint. Pedig Ted és Joanna Kramer esetében ez a helyzet.
          A történetet Ted Kramer szemszögéből ismerjük meg, és rögtön a szüléssel, Billy születésével indítunk. De aztán jönnek a flash back-ek, melyekből megismerhetjük Ted és Joanna megismerkedésének nem éppen romantikus történetét. Ők ugyanis történetesen mindenféle szerelmes, meghitt pillanat nélkül, csak úgy összejöttek. Mert ott voltak egymásnak, s így már egyikük sem volt egyedül. Így alakult. S akkor már miért ne házasodjanak össze és vállaljanak gyereket? Őszintén szólva nem éppen rózsás kezdet... 

Az 1979-es filmváltozatban az apát Dustin Hoffman alakította

        De ugorjunk csak vissza a jelenbe. Billy egyre cseperedik, Ted dolgozik, Joanna pedig otthon van a kicsivel. Azonban ahogy telik-múlik az idő, a nő unni kezdi a háziasszony szerepet, szeretne ismét munkát vállalni, aminek Ted nem örül, sőt, nem engedi azt. Joanna aztán hosszú örlődés után elhatározásra jut, és otthagyja Ted-et s vele együtt Billy-t is. Utóbbit őszintén szólva nem igazán értem, bár később, már a per keretein belül Joanna, pontosabban az ügyvédje, azzal magyarázza tettét, hogy a nő megcsömörlött a házasságában, s minden ahhoz kapcsolódó dolog, így a gyermek is a férje mellett átélt fájdalmakra emlékezteti. Hát számomra nem túl hiteles, de legyen. Szóval Ted, az addigi hétvégi apa, merthogy munka mellett nem igazán törődött fiával, magára marad Billy-vel, akivel kezdetben nem tud mit kezdeni. Azonban ahogyan haladunk előre a történetben, Ted egyre inkább belejön az apaszerepbe, s egyre szorosabb kötődés alakul ki apa és fia között. Joanna azonban ismét megjelenik a színen, s vissza akarja kapni Billy-t. Hogyan lehet kezelni egy ilyen helyzetet? Ki döntheti le, és még inkább, ki tudhatja azt, mi a legjobb a kis Billy-nek?

Az anya szerepében Mery Streep

       Ami számomra meglepő volt, hogy a cím alapján arra számítottam, hogy a könyv egésze a válás okozta hercehurcáról, a gyerekért folytatott harcról fog szólni, de nem így volt. A regény legnagyobb részét annak története tölti ki, hogyan tanul bele Ted szépen lassan az egyedülálló apa szerepébe, milyen nehézségekkel kell megküzdenie, s hogyan válik egyre mélyebbé kapcsolata fiával. A perre igazából csak a könyv legvégén kerül sor, bár persze a gyerekért folytatott harc már korábban kezdetét veszi. 
       Tetszett az a humor, amellyel Corman előadja a történetet. Kicsit a Százéves ember humorára emlékeztetett. 
         A könyv olvasása közben végig az volt az érzésem, hogy kicsit Ted felé húz a mérleg nyelve (bár ennek biztosan az is az oka, hogy az ő tolmácsolásában hallgatjuk a történteket), pedig érződik, hogy az író törekedett rá, hogy mindkét szülő indokait, motivációit kifejtse, bemutassa. Mégis azt kell mondanom, érezni azért, hogy a könyvet férfi írta, és hogy itt most inkább a nő, azaz Joanna a rosszfiú, vagyis inkább rosszlány. Ettől függetlenül tetszett a könyv, reálisan és mégis humorosan mutatja be egy egyedülálló apa mindennapjait. Jó volt olvasni, faltam a lapokat, kíváncsian követtem végig Billy és Ted kalandjait, a nehézségeket és a vidám perceket egyaránt. 
       Mindezek miatt 10-ből 9-esre értékelem a könyvet. 

A könyv ismertetője a Molyon


U.i.: A könyvből híres film is készült ugyanezen a címen Meryl Streep és Dustin Hoffman főszereplésével. A bejegyzésben szereplő képek ebből a filmből származnak. Trailer videó lent.


2015. január 4., vasárnap

A Tanú



"- Ez mi?
- Narancs - feleli Pelikán, és Virág elvtársra pillant, hogy az ő helyeslő tekintetéből merítsen erőt. - Az új magyar narancs - folytatja egyre büszkébben. - Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk."

     A könyvkölcsönzős barátnőm polcán láttam meg ezt a kis könyvecskét. Nem is tudtam, hogy A Tanú könyv formában is létezik. Tudtam, hogy ez kell nekem, hiszen imádom a szatirikus, groteszk, a társadalom, egy eszme stb. elé torz tükröt tartó történeteket. 2 nap alatt el is fogyasztottam a könyvecskét, mondjuk ez rövidségéből adódóan, nem is meglepő. Na meg persze olvastatta magát. :-)

A Szocialista Szellem Vasútja

      A Tanú című könyv tulajdonképpen egy az egyben a film, csak papírra vetve. Szegény Pelikán elvtárs csetlését-botlását követhetjük végig, akiből a hatalom mindenáron valakit akar csinálni, hogy aztán egyszer kérhessenek majd tőle valamit, pedig szegény Pelikán ideológiailag nem is elég képzett mindehhez, ráadásul csak arra vágyik, hogy visszamehessen őrizni a gátat az ő Dunáján.

A kicsit sárgább, kicsit savanyúbb magyar narancs

     Ami furcsa volt, hogy a könyvben kicsit túl gyorsan peregtek az események. Ha néha-néha ellankadt a figyelmem és nem fogtam fel egy-egy mondatot, azon kaptam magam, hogy már nem is értem hol vagyunk és miről van szó. :-) Szóval kicsit tömény a dolog. Mindemellett igen szórakoztató, és nem utolsó sorban elgondolkodtató is...
       10-ből 8 pontot adnék rá, de csak a tömörsége miatt. Amúgy jó kis egydélutános kikapcsolódás. :-)

A könyv ismertetője a Molyon

2015. január 3., szombat

Kontroll



  "Azért jött ide, hogy megoldjon egy rejtélyt, de mintha a rejtély kezdte volna feloldani őt."

      Na valahogy én is így voltam ezzel a könyvvel... Míg én szinte semmit nem bogoztam ki a rejtélyekből, addig az X-Térség misztikus, ijesztő világa még inkább magába szívott... Előre szólok, hogy ezúttal rövid leszek, nem tudok ugyanis sok mindent írni a Déli Végek trilógia második kötetéről. Továbbra is homályban, sőt, ha lehet, még nagyobb sötétségben tapogatózom, mint az előző kötet, az Expedíció elolvasása után.
       A történet a tizenkettedik expedíció után veszi fel a fonalat. A Déli Végek válságba kerül, ezért új vezetőt jelölnek ki Kontroll (azaz John Rodriguez) személyében. Ahogyan az első részben a biológus, most az ő elbeszélésből ismerjük meg a történéseket. Kontrollra hárul a feladat, hogy megküzdjön az őt ellenségesen fogadó igazgatóhelyettessel, és a számtalan rejtéllyel. Ahogy egyre többet tud meg a titkos szervezet ténykedéséről, céljáról, úgy kezdi fokozatosan elveszíteni a kontrollt (!) az események, a történések felett. A tartalomról nem is mondanék többet, mert annak aki olvasta vagy most olvassa az első kötetet, nagyon spoileres lenne a bejegyzésem. 

Az X-Térség térképe

        Na és akkor lássuk azt, amit épkézláb mondatokban meg tudok fogalmazni a könyvről. A Kontroll az Expedícó szöges ellentéte. Már a könyv legelején rengeteg a név, sőt a szereplőkről már a könyvben való első megjelenésükkor részletes külső és belső leírást kapunk. Ez igen meglepő volt számomra az első kötet szűkszavú, anonim és titokzatos világa után. Plusz itt most nem kint az ismeretlen vadonban járunk, hanem egy irodaépületben, egy munkahelyen. Hamarosan azonban kiderül, hogy itt is vannak ugyanolyan furcsaságok, sőt borzalmak, mint kint az X-Térségben... És bár a szereplőkről most jóval többet tudunk, ez közel sem elég, és ugyanolyan rejtélyekbe botlunk itt is lépten-nyomon, mint az előző kötetben. A Kontrollban beleláthatunk a Déli Végek működésébe, tevékenységeibe, de így is rengeteg minden marad még homályban. Azért az kiderül, hogyan kerül a nyúl a borítóra. Apropó, a borító megint csak remek. :-) 


Kis infó a nyulas dologról - talán nem nagy spoiler :-)

        Negatívum, hogy a könyvben hemzsegtek a gépelési hibák... Elhiszem, hogy határidő meg minden, de azért ilyenekre figyeljünk oda...
         Összességében nyomasztó volt ez a világ, a Kontroll világa is és nagy hatással volt rám, de valahogy számomra kevésbé volt nyomasztó az első kötethez képest, nem telepedett rá annyira a lelkemre, mint a tizenkettedik expedíció rejtélyes, borzongató története. Bevallom, az egyébként ennél fogva jobban is tetszett. A harmadik kötet, a Fantomfény is a birtokomban van már (karácsonyi ajándékként jutottam hozzá), ami remélem több infót csepegtet majd és ad valamiféle lezárást is, bár az első két kötetből kiindulva tartok tőle, hogy ez hiú remény részemről... Mindenesetre kíváncsian várom. Bár lehet, hogy a januári, amúgy is szürke és kicsit depis időszakban bátor vállalkozás lenne belekezdeni egy ilyen nyomasztó történet harmadik részébe...
         Nálam ez a könyv 6,5 pontot ért el, ha már az Expedícióra 7-est adtam, de utólag arra mehetne 8 pont is, erre meg 7. De már nincs varia.

A könyv ismertetője Molyon


2015. január 2., péntek

Nagy év végi összegzés

     

      És véget ért 2014 is, és bár kicsit megkésve, de végre sikerül megírnom az évösszegző posztot is. :-) Nos lássuk akkor, hogy telt az év könyves szempontból. 
  Ebben az évben már végig követtem, feljegyeztem az általam elolvasott könyveket a Moly segítségével, szóval pontosan meg tudom mondani, hány könyvet is olvastam el 2014-ben. A ki nem mondott célszám az 52 volt, azaz hogy átlagosan heti 1 könyvet olvassak el. Hát ez egyetlen (!...) könyv híján sikerült is. Ugyanis összesen 51 könyvet sikerült elfogyasztanom. Ezek között volt hagyományos papír alapú (33), hangoskönyv (15,5 -> itt volt egy félbehagyásom) illetve néhány e-book (3) is. És ha már itt tartunk, 2014-ben ismerkedtem meg először közelebbről is a hangoskönyvek műfajával és meg kell mondjam, nagyon bejön a dolog. De ezt a meghallgatott könyvek száma is mutatja. :-) Oldalszámokban kifejezve ez az 51 könyv 17700 elolvasott oldalt jelent.
     És ahogy már írtam fentebb is, 2014-ben egy félbehagyásom volt, és büszke is vagyok rá, hogy csak egy. :-) Ez pedig Kosztolányi Pacsirtája volt, amit anno már egyszer olvastam még papír alakban, és most elkezdtem hangoskönyvként is, de valahogy most megfeneklettem vele még viszonylag az elején. De talán visszatérek még hozzá. Hamarosan úgyis végére érek a Harry Potter maratonnak ( :-((((( ).
       A szerzők nemét illetően majdhogynem egyensúly van, hiszen a női és férfi írók aránya 26:25. :-)
      2014-ben igen változatosan sikerült olvasmányokat választanom az írók származását illetően. A magyar illetve angolszász írók mellett olvastam skandináv, portugál, orosz, német, holland, mexikói, olasz, belga illetve francia szerzők műveit is.


    Ami a beszerzett könyveket illeti, 2014-ben 24 könyvet vásároltam és 7-et kaptam ajándékba. Ebből ha jól számolom, csak 8-at nem olvastam még el (egy, Rachel Joyce Ellopott pillanat című regénye éppen folyamatban van).
      A 2013 végén kitűzött célokat azt hiszem kijelenthetem, hogy sikerült teljesítenem. :-) Elolvastam az Eragont, valamint több angol nyelvű könyvet is olvastam 2014-ben, szám szerint 6-ot, illetve egy (Jodi Picoult Larger than life-ja) most is folyamatban van. De azért jó lenne persze ezt a számot tovább növelni 2015-ben. :-)
      És akkor 2014-ben is vannak díjazottjaim, bár most nehéz volt a döntés. De lássuk a díjazottakat:

Legjobb könyv 2014:

Némi vacillálás után Lionel Shriver Beszélnünk kell Kevinről című regénye mellett döntöttem. Egyúttal az ezen könyvről írott bejegyzésem lett a blog legnépszerűbb posztja is 2014-ben. :-) (Versenyben volt még egyébként a legjobb könyv díjért Lars Kepler HipnotizőrjeSilvia Avallone Acélja illetve Max Brooks World War Z-je, sőt Karen Thompson Walker Csodák kora című regénye is.) 




Legrosszabb könyv 2014:

Ahogy így visszanézem a 2014-es olvasásokat, idén vagy szerencsém volt, vagy ügyes voltam, de nem volt nagy melléfogásom. Ami a legkevésbé tetszett ebben az évben az Agatha Christie Elephants can remember című krimije volt. Kicsit szégyellem magam, hogy a krimikirálynő egyik könyvét kiáltom ki 2014 általam olvasott legrosszabb könyvének, de lássuk be, hogy az írónőnek számos remeknél remekebb könyve van, csak ez éppen nem tartozik közéjük. 



Az év felfedezettje 2014:

Itt is sokat gondolkodtam, kit is válasszak. Idén fedeztem fel ugyanis például Lionel Shrivert, akitől még szeretnék majd sok könyvet olvasni. Illetve ebben az évben melegítettem fel ismét Szabó Magda könyvei iránti szeretetemet is, de őt már korábban is ismertem persze, így ő nem lehet az év felfedezettje, még akkor sem, ha 2014-ben 6 könyvet olvastam tőle. Így döntöttem végül Jodi Picoult mellett, akinek 3 könyvét is olvastam, 1 pedig folyamatban van. Eléggé megtetszett az írónő stílusa és az általa taglalt témák. Tervezem, hogy 2015-ben még több könyvet olvasok majd el az életművéből.


      És ami a 2015-ös célokat illeti, van néhány író, akinek folytatni szeretném az életművének a megismerését. Így olvasni szeretnék még Murakami-tól (szegényt 2014-ben eléggé parkolópályára tettem...), Picoult-tól és Shriver-től is. Angolul is sokat akarok olvasni, többet mint 2014-ben. És talán a némettel is megpróbálkozom majd. Na meg a világ körüli utazást is szeretném folytatni, azaz még több nemzet írójával szeretnék megismerkedni 2015-ben.



A többiek éve: 

Kékszeműfiú


"Élt egyszer egy özvegyasszony,
akinek három fia volt - Fekete, Barna és Kék.
Fekete volt a legidősebb, mogorva és kötekedő.
Barna a középső, félénk volt és buta.
De az anya kedvence Kék volt: a gyilkos."


         Ez a kis rövid összefoglaló teljesen felcsigázott. Amint megláttam, tudtam, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom. Az pedig, hogy Joanne Harris a könyv szerzője, csak még kíváncsibbá tett. Eddig csak a Csokoládét olvastam a szerzőtől, de az elnyerte a tetszésemet, illetve én eddig Harris-t nem ilyen jellegű könyvek írójaként ismertem. Kíváncsi voltam tehát, hogyan hangzik egy pszichothriller az ő tolmácsolásában. 
        A történet főszereplője (hősnek nem mondanám) BB, aki két testvérével együtt nőtt fel apa nélkül, zsarnok édesanyjuk folyamatos terrorjában. Az elkeseredett anya, Gloria Winter saját, elrontott életét szeretné fiai által jóvá tenni. Gyermekeitől csak azt várja, hogy teljesítsék azt, amit ő nem tudott, emelkedjenek ki a többiek közül, és ha eljön az ideje, gondoskodjanak anyjukról. BB amúgy sem rózsás életét tovább nehezíti a tény, hogy nem egy hétköznapi fiú, BB ugyanis szinesztéziás, azaz a szavakhoz ízeket, illatokat társít. Itt jegyezném meg, hogy remek az, ahogyan Harris ezt a fajta szinesztéziát, az ízeket, illatokat ábrázolja a könyvben. Ez a tulajdonsága nagy terhet ró rá, anyja ugyanis úgy hiszi, ő az a fia, akitől remélhet valamit, akitől azt várja, hogy különlegessége révén kiemelkedik a tömegből, jó iskolákba jár majd, híres lesz és gondoskodik majd anyjáról idős korában. Vagyis ő az egyetlen valamirevaló fia a három közül... Eleinte úgy tűnik, mindez meg is valósul, BB-t felkarolja egy tudós, aki éppen a szinesztéziát kutatja. Gloria azt hiszi, végre teljesül a vágya, legalább egy gyermeke hasznára lesz, de aztán megjelenik a színen a vak Emily, aki hangokhoz színeket társít, és pillanatok alatt megfosztja BB-t a rá eső figyelemtől, s ezzel a támogatástól is. BB mindezek elől az internet világába menekül: egy saját oldalt vezet, ahol követőivel osztja meg legtöbbször gyilkosságokat taglaló fikcióit. De vajon valóban fikciókról van szó?
Ami a regény formátumát illeti, a könyv tulajdonképpen kizárólag a BB által üzemeltetett honlap, azaz BB és az oldal követőinek bejegyzéseiből, kommentjeiből épül fel.
        Az érzékek fontos szerepet játszanak a könyvben. Ott van egyrészt BB szinesztéziája folytán az a rengeteg íz, illat, ott vannak továbbá a zene és a színek Emily révén. Érdekes egyébként, hogy a legtöbb szereplő, helyszín neve egy-egy színt jelöl: Emily White, Gloria Green, Fehér Város, stb.


"A zene ma vészjóslóan szól, az ereszkedő akkordok vastag rétegén át nyugtalanító fejhang söpör át a vá-á, váp-su és a vári-váriii rejtélyes kísértete mellett, és olyan savanykás-édes az íze, mint a savanyúcukornak, amit gyerekkorunkban a pofazacskónkba toltunk a nyelvünkkel, hogy az ízlelőbimbóink megremegjenek és libabőrösek legyenek, és ha az ember nem volt elég óvatos, a nyelve hegye megcsúszott a kemény héjon, és beleakadt az édes szélbe, és a száját édes íz és vér árasztotta el, és ez volt a gyerekkor íze..."


A kép ne tévesszen meg senki, a könyv nagyon komor hangulatú, ez csak az idézetről jutott eszembe :-)

      Összességében vegyesek a könyvvel kapcsolatos érzéseim. Az eleje kicsit nehezen indult be nálam. Őszintén szólva nekem nem jött be ez a webnaplós formátum. Az viszont számomra pozitívum volt, hogy a fejezetek (mivel egy-egy bejegyzést takarnak), elég rövidek voltak, így bármikor felkaptam a könyvet, már pár perc olvasás után is egy fejezet végén tudtam félretenni. A közepe táján mégis megfeneklettem vele kicsit, de a vége felé beindultak az események, pontosabban egyre több minden vált világossá, amit addig csak sejteni lehetett. A végén pedig akkorát csavart az írónő, hogy csak lestem. Lapoztam is vissza serényen, hogy most én olvastam végig rosszul értelmezve a történéseket, vagy micsoda? :-) Ennek ellenére a lezárás nekem nem volt teljes, maradtak még nyitott kérdéseim, de ezekre valószínűleg már nem kapok választ, talán csak ha újraolvasom majd a könyvet.
       10-ből 7 pontot adnék a könyvre. Voltak részei, amelyek magukkal ragadtak, de nem volt teljes a kép számomra.


A könyv ismertetője a Molyon

2015. január 1., csütörtök

Decemberi összegzés



      Vége egy újabb hónapnak és durva belegondolni, de az évnek is. Ebben a posztban most csak a decemberi olvasmányok illetve beszerzések (pontosabban ajándékok:-) lesz a téma, készülök ugyanis egy évösszegző poszttal is, ami remélem legkésőbb holnap meglesz. De most akkor lássuk csak a decembert. 
       Sajnos munkaügyek miatt a decemberem első fele elég húzó volt, a kariajikat is aranyvasárnap szereztem be, így az olvasásokkal és a posztokkal sem haladtam túl jól. Mindenesetre befejeztem a Harry Potter 6. részét és belevágtam az utolsóba. Eredetileg azt terveztem, hogy még az idén be is fejezem, de ez technikai okok miatt (bekrepált a fülesem, így utazás közben nem tudtam hallgatni...) meghiúsult. De már nem sok van vissza. És a 7 könyvből majd egy teszt jellegű poszttal készülök, amire Annánál bukkantam rá. Már nagyon várom, hogy kitölthessem. Jó pár válasz persze már most megvan. :-) Befejeztem továbbá Robert Merle Védett férfiak című regényét. Kicsit más volt, mint amire számítottam, de összességében tetszett. Poszt is lesz róla. És tegnap fejeztem be Joanne Harris Kékszeműfiúját, ami megmondom őszintén, nagy falat volt nekem. A közepe táján meg is feneklettem vele, de a vége felé felpörögtek az események, bár azt kell, hogy mondjam, hogy nem értettem teljesen meg a lényeget azt hiszem. Na de majd erről is beszámolok egy külön posztban. És elolvasás szempontjából sajnos itt vége is a listának. Mondom, nem voltam túl szorgalmas ebben a hónapban. :-( Amik folyamatban vannak: Jodi Picoult Larger than life-ja, amivel igazából azért nem haladtam túl jól, mert a számítógép előtt töltött napi 10-12 órák után nem igazán volt kedvem itthon is a monitort bámulni, inkább papíralapú könyvekhez folyamodtam, már ha volt erőm. De most már van okostelefonom nekem is (igen, beálltam a sorba:-), amin utazás közben is tudom majd olvasni, szóval ha minden igaz, most már csak a végére érek annak a kis nyúlfarknyi történetnek. :-) Elkezdtem továbbá Rachel Joyce Ellopott pillanat című könyvét, ami az első pár oldal alapján nagyon tetszik. :-) És tegnap fellapoztam Bacsó Péter A Tanú című filmjéből készített regényét. Ezzel szerintem hamar megleszek, mert szintén nyúlfarknyi, és persze remek humorral van megírva, ahogyan a film is. :-)
A decemberben befejezett könyvek

A folyamatban lévők
      És ami az e hónapban beszerzett könyveket illeti, természetesen mind ajándék volt. :-) Három könyvet kaptam idén a szeretteimtől, (szívem szerint mindenkitől könyvet kértem volna, de még hiányzott/hiányzik egy-két dolog a lakásból, így főként ilyen jellegű ajikat kaptam), melyek a következők:

  • Jeff Vandermeer: Fantomfény -> azaz a Déli Végek trilógia harmadik, befejező része (még az előzőről sem írtam meg a bejegyzést, mert eléggé homályos volt nekem az a rész, de remélem ez a harmadik kötet talán majd felhomályosít valamelyest; egyébként bagoly van rajta, amit imádok :-)
  • George R. R. Martin: A hét királyság kardja -> egy kis Trónok harca pótlék, de a jelek szerint jóra számíthatok (itt egy cikk a novelláskötetről)
  • Harrison Fawcett: Katedrális III. -> barátnőmtől kaptam meg ajándékba a harmadik kötetet is; kíváncsian várom, hogy alakul Tess-ék sorsa
Az ajándék könyvek a karácsonyfánkkal
Szintén
                                    
És van egy kölcsönkönyvem is ebben a hónapban, méghozzá a fentebb már említett A Tanú, amelyet megint csak egyik könyvimádó barátnőm magánkönyvtárából kölcsönöztem ki, és már folyamatban is van az olvasása. :-)
      Végezetül nagyon boldog, könyvekben, olvasásban gazdag újévet kívánok minden olvasómnak! :-)



Többiek decemberi zárása: TeklaPupillaAmadeaKatacitaAnnaTheodoraNita