2014. március 31., hétfő

Márciusi összegzés

      Megint eltelt egy hónap. Ebben a négy hétben igen ügyesen sikerült magam visszafognom. Olyannyira, hogy egy könyvet sem vettem. Viszont kaptam egyet előnévnapi ajándékként, méghozzá Harrison Fawcett Katedrálisát, pontosabban annak első kötetét. Egy magyar író tollából született scífiről van szó. Amint megkaptam, kb 1,5 hét alatt ki is végeztem. Összességében tetszett, de azért akadt néhány zavaró dolog is, de erről majd a posztban, ha végre elkészülök vele. Kaptam továbbá kölcsön is egy könyvet, méghozzá Szabó Magda Pilátus című regényét. Nem tehetek róla, teljesen rákattantam az utóbbi 1-2 hónapban Szabó Magda könyveire. Ebbe még nem kezdtem bele.



       Olvasás szempontjából ennél jóval termékenyebb voltam. :-) Március elején fejeztem be Szabó Magda Régimódi történetét. Szintén a hónap elején értem a végére a Millenium trilógia első kötetének. Hallgattam még ebben a hónapban hangoskönyv formájában Szabó Magda ÓkútAz őz és Mózes egy, huszonkettő című regényeit. (Mondom én, teljesen rákattantam.:-) Utóbbiról még készül a bejegyzés. És ebben a hónapban tettem magamévá, ahogy már fent is említettem, Fawcett Katedrálisának első kötetét. Most éppen folyamatban van hangoskönyv formájában Karinthy Tanár úr kérem című klasszikusa (igen, már régen el kellett volna olvasnom, szégyellem is, hogy csak most jutok el idáig) és most olvasom végre Vermes Nézd ki van itt-jét is. Mindkettőt igencsak élvezem. :-)






      Összességében sikerült elkezdeni a könyvkupac apasztását, és nem is nőtt nagyon tovább a kupac ebben a hónapban. Bár az elolvasott könyvek számához képest elég keveset posztoltam, de igyekszem majd behozni a lemaradást. :-)

2014. március 25., kedd

Az őz


      Egyes szám első személyben íródott, nyugtalan textúra, csapongónak tűnő, de valójában jól felépített, igen hosszúra nyúló monológ Szabó Magda Az őz című regénye. Az első néhány oldalon (avagy percben - révén, hogy hangoskönyvről van szó) még nem tudhatjuk ki az a személy, akihez Encsy Eszter beszél, ki az akinek élete történetét meséli. Az első fejezet végén aztán már annyit sejthetünk, hogy Eszter szeretőjéhez, szerelméhez beszél. És - bár időközben már sejteni lehet egyes utalásokból ("Ezt a csokrot is Gizike hozta, láttam, mikor letette. Kofától vehette, nem boltban, mert spárgával vannak összekötve a virágok. Delphinium és Antirrhinum.") - a regény végére nyilvánvalóvá válik, hogy a szeretett férfi halott:

"Borzasztó gyorsan meghaltál...."

      De nem ez az egyetlen tragédia a regényben. Tulajdonképpen Encsy Eszter egész élete tragédia. Szegénységben nő fel, rengeteget kell dolgoznia már gyermekként is, neki kell ugyanis vezetnie a háztartást anyja helyett, aki pedig a munkára - betegeskedése és részben túlzott kedvessége miatt is - alkalmatlan férje miatt kényszerül rá a kenyérkeresői szerep vállalására. De a szegénységnél még fájdalmasabb Eszter számára a tény, hogy szülei soha nem fogadták igazán maguk közé őt:

"Mikor apa meghalt, még csak gyanakodtam, mikor aztán anyám is, akkor már bizonyosan tudtam, hogy teljesen jelentéktelen voltam a számukra, s csak ők ketten voltak fontosak egymásnak. Akárhogy énekeltem és szavaltam nekik, akármilyen kétségbeesett mesterkedéssel próbáltam felhívni magamra a figyelmet, mindig csak egy pillanatra sikerült, mert tulajdonképpen csak egymás iránt érdeklődtek, és nem tudták megosztani érzelmeiket senki idegennel, velem sem."

      Egy nap aztán Eszter szemben találja magát Angélával, aki mindazt testesíti meg, ami neki nem adatott meg.

"A tepsi leragadt, majd lejött a bőr a tenyeremről, amíg mosogattam. Félrehúztam a lila függönyt, hogy jobban lássak, a konyhakövön áll a lucsok, magam is csupa víz voltam, a két karomra, a kötényemre, a lábam szárára ráfröccsent a mosogatólé. Kőporral súroltam a tepsit, mégsem akart tisztulni. Akkor megzengett a kapucsengő, és a konyhaajtóba vágott kis üvegablak elsötétült egy pillanatra. Kopogtattak. Kiordítottam, hogy szabad, a hajam a homlokomra hullt, hátrasimítottam a könyökömmel. Akkor kinyílt az ajtó, és belépett Angéla, egy pillanatra megállt, mert a kövön éppen feléje futott egy pici folyó a kilöttyent mosogatóvízből. Csak állt, tanácstalanul, aranybarnán a tengerparti naptól. Bal kezében egy labdát szorított, egy azúrkék, csodálatos labdát, amelyen aranykarikák futottak körbe, s a jobbjában, fehér kesztyűs kis jobbjában ott tartott egy piros bőrrel szegett lakk kottatartót. Elza ott állt mögötte, azt mondta nekem: „Jó napot!”"

       Innentől fogva elkerülhetetlenül is Angéla válik Eszter minden gyűlöletének tárgyává, benne összpontosul minden, amit Eszter soha nem kaphatott, kapott meg. Övé az őz is, aztán pedig a szeretett férfi is. És ahogyan az őzet annak idején, úgy a férfit is, amint sikerül elvennie Angélától, el is veszíti...
Ezek után nem is csoda, hogy Eszter életfilozófiája a következő:

"Mindig gyanakodtam a jó emberekre. Soha, kicsi koromban sem hittem, hogy a jóság természetes állapot. Minden jóság mögött azt éreztem, hogy most kifizetnek valamit valakinek, vagy előre befizetnek valamiért."

      Megrendítő regény Az őz, kinek főhősével - minden látszólagos kegyetlensége ellenére - ha nem is teljesen, de azonosulni tudunk. Nálam 10-ből 9-et ért el. Amolyan igazi mélyenszántó 'szabómagdás' könyv ez, melyen még sokáig gondolkodhat az olvasó, miután letette azt....

A könyv ismertetője a Molyon


2014. március 16., vasárnap

Ókút


     A Régimódi történet elolvasásával azt hiszem hivatalosan is kijelenthetem, hogy elkapott a gépszíj - Szabó Magda könyveket még! Ezért is folytattam a sort az Ókúttal. Szintén önéletrajzi ihletésű, de jóval kisebb hangvételű könyv ez, és ahogy már korábban írtam is, abban bíztam, hogy ott vesszük fel kb. a szálat, ahol a Régimódi történetben elhagytuk azt. Ez azonban nem teljesen van így. Szabó Magda már nagyobbacska gyerek a könyv elején, illetve ha jól belegondolok, ez a regény nem is a szó szoros értelmében vett regény, inkább olyan, mint sok, kisebb novella egybefűzve. És ezek a novellák egy-egy központi téma köré csoportosulva mutatják be az írónő boldog gyermekéveit, s azt, hogyan kúszik be lassan a boldog élmények közé az élet árnyoldala is, hogyan szembesül a gyermek a halál tényével, vagy a haszonállatok szenvedéseivel. S hogyan találja meg már gyermekként igazi hivatását, az írást.
     Sok helyen volt persze utalás olyan dolgokra, mozzanatokra, melyeket a Régimódi történet ismerete nélkül nem értettem volna meg. Jó volt kicsit úgymond beavatottnak lenni. :-) De a könyv így is teljes egész, nem kell előtörténet, hogy az olvasó megértse és élvezze azt.
      A "hangoskönyvség" megint csak sokat dobott az élményen. A rövid kis zenei betétek pl. egészen jól megadták a hangulatot. 10-ből 9 a könyv, de csak azért, mert nem tipikus regényről van szó. És már bele is kezdtem egy újabb Magdába, de erről majd egy másik posztban.

A könyv ismertetője a Molyon

Millennium Trilógia - A tetovált lány

  
      Igen, végre eljutottam oda, hogy ezt az utóbbi években igencsak felkapott bestsellert is elolvassam. A filmet láttam már nem sokkal a premier után, szóval volt némi fogalmam a sztoriról, de szerencsére a fordulatokat, a csattanót elfelejtettem már azóta. Ha nem így lett volna, azt hiszem, egyáltalán nem is éveztem volna a regényt. Ennek okát mindjárt bővebben is kifejtem.
     A könyv igen izgalmasan, sejtelemesen indul. A felütés, a prológus remek. Az ismeretlen öregúr, akit sok évvel ezelőtt szörnyű tragédia ért, s akit azóta is minden évben emlékeztetnek arra a szörnyű napra, méghozzá egy préselt virág formájában minden születésnapján. Ki ez a férfi, mi történt 44 évvel ezelőtt, ki küldözgeti a virágokat azóta is az öregúrnak? De sok kérdés már így rögtön az elején. :-) A 13. oldaltól aztán - számomra legalábbis - túl hosszú időre megfeledkezünk az ismeretlen férfiról és a rejtélyről. Két szálon fut innentől fogva a történet: egyrészt megismerjük Mikael Blomkvist-et, az oknyomozó újságírót, akinek élete épp összeomlóban van egy milliárdossal szemben elveszített rágalmazási per miatt. Illetve megismerjük Lisbeth Salandert, a tetovált lányt, aki egy biztonsági cégnél dolgozik tulajdonképpen magánnyomozóként. A két szál közül engem sokkal jobban lekötött Lisbeth története. Az, hogy hogyan küzd meg a mentálisan betegnek titulált és ezért gyámság alá helyezett embereket, pontosabban nőket érő nehézségekkel. Meg kell mondjam, igen talpraesett a csaj. :-) A másik, Mikael-ről szóló szálat már kevésbé találtam érdekesnek: hogy kapta a tippet annak a feltáró riportnak a megírásához, amely aztán elvezetett a bírósági perig, milyen furcsa viszonyban él kolléganőjével, a Millennium társtulajdonosával stb. De aztán az ismeretlen férfi újra megjelenik a történetben, kiderül, hogy kicsoda és a két szál, Mikael és Lisbeth szála is összekapcsolódik szépen lassan. Na innentől már kezd élvezetesebbé válni a regény, de még mindig nem az igazi. Kb. a 300. oldaltól aztán beindul a cselekmény, Mikael és Lisbeth egyre több bizonyítékot ás elő a sokak által rég elfeledett üggyel kapcsolatban, és beindul a sztori. Jönnek a fordulatok, az igazi izgalmak. Innentől fogva már nehéz letenni a könyvet, és ez kb. így is marad majdhogynem a végéig.
      Számomra voltak azonban bizonyos dolgok, melyek nagyban rontottak az olvasmányélményen... Ami leginkább zavart az a sokszor furcsa nyelvezet, a nem odaillő szóhasználat. Lehet, hogy ez a fordítás hibája, lehet, hogy a szerző írta meg így, nem tudom, na de akkor is. Különösen hülyén hangzott például, hogy a brutális gyilkosságok kibogozásán való munkálkodás közepette Mikael így szól Lisbeth-hez:

"- Ez nem igaz - vágta rá Lisbeth. - Sem Liv, sem Lena nem szerepel a Bibliában. 
Mikael a fejét ingatta. 
- De bizony! Liv azt jelenti, élet, ez a bibliai jelentése az Éva névnek. És most légy okos, Domokos - vajon minek a rövidítése a Lena?"

MICSODA???????????????????????????????????? No komment...........................................................
     Igen sok, sőt rengeteg volt továbbá az elgépelés, a helyesírási hiba a szövegben... Elhiszem, hogy bestseller, meg minél gyorsabban le kell fordítani és ki kell adni magyarul is, de könyörgöm..... Annyit tud rontani az olvasásélményen... 
      És végül, de nem utolsó sorban, ami nekem nagyon fura volt, az a sok angol kifejezés a szövegben. Ez viszont tuti az írótól jön, amit a fordító - helyesen - meg is hagyott, de azért nekem mégis nagyon zavaró volt, hogy egyáltalán nem gondolt senki az angolul nem tudó olvasókra. Egy kis csillag a szó vagy kifejezés mögé, alulra meg a magyar fordítás. Ennyi. A svéd olvasóközönségből ugyanis nem érdemes kiindulnunk véleményem szerint. Gyanítom, hogy ott jóval többen beszélnek angolul, mint nálunk Magyarországon... Bár azért van egy rész, ahol mondjuk egész jó kis rejtett utalás az elkövetkezendő történésekre egy angol kifejezés (és ezt magyarul nem is nagyon lehetett volna visszaadni): amikor Lisbeth magában megállapítja Nils Bjurman ügyvédről, hogy a pasi serious pain in the ass lehet majd a jövőben... Na jah.. :-S
      A sztori egész fordulatos, izgalmas, az utolsó 250 oldal pörög nagyon, de a fent leírtak miatt nálam ez a könyv így is max 6,5-es a 10-ből. Ami a trilógia további köteteit illeti, nem mondtam azért le róluk, mert az író egészen kreatív a rejtélyek kitalálásában, de most már tudom, milyen elvárásokkal kezdjek majd bele legközelebb az olvasásba.

A könyv ismertetője a Molyon

2014. március 8., szombat

Régimódi történet


    Újabb hangoskönyvet tettem a magamévá: Szabó Magda Régimódi történetét. Pupilla blogján szörfölgetve jött meg a kedvem, hogy újra olvassak valamit Szabó Magdától. Még évekkel ezelőtt, amikor még nem volt szokásom a könyvvásárlás, és inkább a könyvtárból meg szüleim könyvespolcairól választottam ki aktuális olvasmányaimat (utóbbit ma is teszem egyébként, hihetetlen gyöngyszemekre akadok rá ugyanis néha:-), éppen egy ilyen itthoni könyvkutatásnak az eredményeként akadt a kezembe Szabó Magda Ajtó című regénye, amit ha jól emlékszem, két nap alatt ledaráltam és amely nagyon mély nyomokat hagyott bennem. (E blog írása közben is éppen ezzel a könyvvel szemezek a polcomon és erősen hajlok az újraolvasására...) Szóval így kezdődött a kapcsolatom Szabó Magdával, ami azóta azonban parkolópályára is került. Sajnos szüleimnek nincs meg több Szabó Magda regény. De most, hogy elkezdtem ismerkedni a hangoskönyvekkel, találtam egy nagyon jó kis honlapot, ahonnan rengeteg hangoskönyvet lehet ingyen letölteni, és nem csak olyan mek-eseket, ahol a bácsi felolvasása közben (amúgy nagyon cuki, szóval nem akarom bántani, nagyon szépen olvas fel amúgy, csak hát nem igazi stúdiókörülmények között:-) még a könyvlapok surrogása is hallatszik, hanem olyanokat, amelyeket színészek olvastak fel stúdiókörülmények között. Szóval itt leltem rá több Szabó Magda hangoskönyvre is. Szóval gondoltam itt az idő felfrissítenem kapcsolatomat az írónővel. És milyen jól tettem. Azt hiszem ő is bekerül a kedvencek közé....
       Csaknem egy hónapon át hallgattam a Jablonczayak és Gacsáryak életét elbeszélő történetet, és teljesen elvarázsolt ez a világ. Bár a bevezető szöveg alapján arra következtettem, hogy a könyv Szabó Magda édesanyjának életét mutatja majd be, nem csak erről van itt szó. A Régimódi történet tulajdonképpen egy többgenerációs családregény, melyben a szálak nem Szabó Magda édesanyjának, Jablonczay Lenkének a születésével kezdődnek, hanem jóval előbb, az ő őseinek világrajöttével. Először kicsit meglepődtem ezen, miért szükséges mindez, miért kell több évtizeddel korábbról indítanunk, de aztán megértettem. Így válhatott teljessé a kép, így ismerheti meg az olvasó igazán azt, hogyan vált Jablonczay Lenke azzá, akivé végül vált. De ezáltal nem csak Lenke életét, személyiségét ismerjük meg igazán, de összes ősének személyiségét, életének tragédiáit, mozgatórugóit, indokait is. Az írónő remekül építi fel a történetet, mutatja be, melyik szereplőt milyen események, történések tettek olyanná, azzá, akivé, amilyenné végül váltak. Így lehetséges az, hogy az olvasó pontosan tudja, és átérzi, megérti, miért is teszi az adott szereplő azt, amit tesz. És így lehetséges az, hogy egyetlen szereplő sem válik rosszá, gonosszá a szemünkben, akármilyen gonosznak tűnő tettet is követ el. 
     A könyv tehát egy családregény, amely a szereplők magánéletének bemutatásán keresztül remek portét ad azon korok szokásairól, mindennapjairól is, melyeket a regény időtartama felölel. Nagyon tetszett továbbá az is, ahogyan az írónő a világtörténelem és -irodalom eseményeit is belehelyezi ősei életének folyamába, még ha azok nem is érintették közvetlenül a szereplőket. (Pl. hogy kis Lenke akkor kezdte meg tanulmányait a tanítóképzőben, amikor Thomas Mann útjára bocsátotta epikus méretű családregényét, a Buddenbrook-házat... -> Nem biztos, hogy ez így hangzott el pontosan, de ehhez hasonló mondatokra kell gondolni). Szóval mesteri az, ahogyan az írónő kontrasztot teremt a nagyvilág és a Kismester utca történései között.
      Nagyon tetszett továbbá a rengeteg intertextuális utalás. A regényben rengeteg vers, novella- és regényidézet található, melyek egy része az írói, költői vénával megáldott ősök, mások pedig korabeli szerzők tollából származik. 
       Ami nekem kicsit furcsa volt, az a regény vége. Olyan hirtelen szakadt félbe - számomra legalábbis. Arra számítottam ugyanis, hogy egészen a halálos ágyig elkísérjük majd Lenkét, addig a bizonyos, a könyv elején is idézett jelenetig ("Annyi titkom volt.", mondja az írónőnek haldokló anyja), mely magát a regényt is ihlette. De nem így történik. A történet érdekes módon akkor hagyja el Lenkét és családját, amikor az írónő megszületik. Ha jól sejtem, mindezt azért, mert ezek az évek aztán még számos másik regény alapját képezik. 
      Ez a könyv annyira magába szippantott, hogy már akkor éreztem az elvonási tüneteket, amikor még be sem fejeztem. De szerencsére megtaláltam (?) a folytatást, az Ókút című regényt, mely az írónő gyerekkorát beszéli el. Szóval nem volt kérdés, hogy ez lesz a következő hangoskönyv, amibe belevágok.
      Végezetül még néhány jó szó a történetet felolvasó Ráckevei Annáról. Elsőre kicsit monotonnak tűnhet a hangja, de nem az! Remekül beleéli magát a szereplők lelkivilágába és a tempó, amiben felolvas, szintén pontosan olyan, amire szükség van egy ilyen, komolyabb hangvételű könyv megértéséhez, feldolgozásához. Ezt azért is jegyzem meg, mert az Ókutat felolvasó Ónódi Eszter egy kicsit túl gyorsnak is tűnik nekem, nehezebb felfognom a szavait. De ez is remek könyvnek ígérkezik, és nagyjából ott veszi fel a szálat, ahol a Régimódi történet letette azt. De erről majd egy másik bejegyzésben.
     A neten szörfözgetve találtam egy esszét, amelyben Szabó Magda rövidebben ír családjáról, és ahol képek is találhatók az írónőről és őseiről.
    Egyértelműen 10-ből 10es!

A könyv ismertetője a Molyon

2014. március 1., szombat

Februári összegzés

      Azt hiszem kijelenthetem, hogy a januári féktelenségem után most februárban sikerült visszafognom magam. :-) Mondjuk ebben szerepet játszott az is, hogy az új munkahely miatt kevesebb időm jutott az olvasásra. Illetve olvastam, csak éppen inkább azokat az anyagokat, amiket az újdonsült kollégáktól kaptam. De azért sikerült haladnom a szabadidős olvasmányaimmal is. De azért annyira nem, hogy az előző hónapban felhalmozott könyvhalmazt elfogyasszam. :-P Így ebben a hónapban csak 3 beszerzésem volt: Az ihletet mindhárom esetben Pupilla blogjáról szereztem. Így döntöttem úgy, hogy meg kell szereznem Timur Vermes Nézd ki van itt (Pupilla bejegyzése), Jeff Vandermeer Expedíció (Pupilla bejegyzése) és Lionel Shriver Beszélnünk kell Kevinről (Pupilla bejegyzése) című regényét. Az első kettőt az Alexandra-ban vásároltam meg. Az utóbbit ma fogom átvenni, ha minden igaz a Libri-ben. Kaptam ugyanis ajándékba egy 20 %-os kupont, aminek nem tudtam ellenállni.:-)

                       

     
     Ami az elolvasásokat illeti, ahogy fent is említettem, nem haladtam olyan ütemben, mint januárban. Befejeztem egy hangoskönyvet, Agatha Christie Gyilkosság Mezopotámiában című krimijét. Ezt követően elkezdtem Szabó Magda Régimódi történetét. Ez egy nagyobb lélegzetvételű regény, hangoskönyvben egészen konkrétan 16 óra. Szóval ez még eltart egy darabig. Ráadásul telefonon szoktam hallgatni, aminek viszont egyszerre krepált be a headset-je és a hanglejátszója, szóval ezzel a hangoskönyvvel még el leszek egy darabig a technikai nehézségek miatt. Elolvastam továbbá Patrik Süskind Parfümjét. A könyv, -ahogy a bejegyzésben is leírom, - viszonylag kellemes csalódás volt. Nem bánom, hogy elolvastam. Ezt követte Jeff Vandermeer Expedíciója, ami kicsit nagyobb falat volt nekem, mint gondoltam. Imádom az elgondolkodtató könyveket, de ez a könyv kicsit túl sok gondolkodnivalót hagyott maga után. Így alig várom, hogy megjelenjen a trilógia második kötete, hogy kicsit tovább tisztulhasson a kép a fejemben. Most pedig éppen Stieg Larsson A tetovált lány című krimijét olvasom. Eddig pozitív a benyomásom, pedig még nem indult be igazán a sztori (a 100. oldal körül járok).
      Remélem márciusban kicsit több időm lesz majd olvasni, és sikerül tovább apasztani a szekrényem tetején tornyosuló könyvhalmot.:-)