Millennium Trilógia - A tetovált lány

  

      Igen, végre eljutottam oda, hogy ezt az utóbbi években igencsak felkapott bestsellert is elolvassam. A filmet láttam már nem sokkal a premier után, szóval volt némi fogalmam a sztoriról, de szerencsére a fordulatokat, a csattanót elfelejtettem már azóta. Ha nem így lett volna, azt hiszem, egyáltalán nem is éveztem volna a regényt. Ennek okát mindjárt bővebben is kifejtem.

     A könyv igen izgalmasan, sejtelemesen indul. A felütés, a prológus remek. Az ismeretlen öregúr, akit sok évvel ezelőtt szörnyű tragédia ért, s akit azóta is minden évben emlékeztetnek arra a szörnyű napra, méghozzá egy préselt virág formájában minden születésnapján. Ki ez a férfi, mi történt 44 évvel ezelőtt, ki küldözgeti a virágokat azóta is az öregúrnak? De sok kérdés már így rögtön az elején. :-) A 13. oldaltól aztán - számomra legalábbis - túl hosszú időre megfeledkezünk az ismeretlen férfiról és a rejtélyről. Két szálon fut innentől fogva a történet: egyrészt megismerjük Mikael Blomkvist-et, az oknyomozó újságírót, akinek élete épp összeomlóban van egy milliárdossal szemben elveszített rágalmazási per miatt. Illetve megismerjük Lisbeth Salandert, a tetovált lányt, aki egy biztonsági cégnél dolgozik tulajdonképpen magánnyomozóként. A két szál közül engem sokkal jobban lekötött Lisbeth története. Az, hogy hogyan küzd meg a mentálisan betegnek titulált és ezért gyámság alá helyezett embereket, pontosabban nőket érő nehézségekkel. Meg kell mondjam, igen talpraesett a csaj. :-) A másik, Mikael-ről szóló szálat már kevésbé találtam érdekesnek: hogy kapta a tippet annak a feltáró riportnak a megírásához, amely aztán elvezetett a bírósági perig, milyen furcsa viszonyban él kolléganőjével, a Millennium társtulajdonosával stb. De aztán az ismeretlen férfi újra megjelenik a történetben, kiderül, hogy kicsoda és a két szál, Mikael és Lisbeth szála is összekapcsolódik szépen lassan. Na innentől már kezd élvezetesebbé válni a regény, de még mindig nem az igazi. Kb. a 300. oldaltól aztán beindul a cselekmény, Mikael és Lisbeth egyre több bizonyítékot ás elő a sokak által rég elfeledett üggyel kapcsolatban, és beindul a sztori. Jönnek a fordulatok, az igazi izgalmak. Innentől fogva már nehéz letenni a könyvet, és ez kb. így is marad majdhogynem a végéig.

      Számomra voltak azonban bizonyos dolgok, melyek nagyban rontottak az olvasmányélményen... Ami leginkább zavart az a sokszor furcsa nyelvezet, a nem odaillő szóhasználat. Lehet, hogy ez a fordítás hibája, lehet, hogy a szerző írta meg így, nem tudom, na de akkor is. Különösen hülyén hangzott például, hogy a brutális gyilkosságok kibogozásán való munkálkodás közepette Mikael így szól Lisbeth-hez:

"- Ez nem igaz - vágta rá Lisbeth. - Sem Liv, sem Lena nem szerepel a Bibliában. 

Mikael a fejét ingatta. 

- De bizony! Liv azt jelenti, élet, ez a bibliai jelentése az Éva névnek. És most légy okos, Domokos - vajon minek a rövidítése a Lena?"

MICSODA???????????????????????????????????? No komment...........................................................

     Igen sok, sőt rengeteg volt továbbá az elgépelés, a helyesírási hiba a szövegben... Elhiszem, hogy bestseller, meg minél gyorsabban le kell fordítani és ki kell adni magyarul is, de könyörgöm..... Annyit tud rontani az olvasásélményen... 

      És végül, de nem utolsó sorban, ami nekem nagyon fura volt, az a sok angol kifejezés a szövegben. Ez viszont tuti az írótól jön, amit a fordító - helyesen - meg is hagyott, de azért nekem mégis nagyon zavaró volt, hogy egyáltalán nem gondolt senki az angolul nem tudó olvasókra. Egy kis csillag a szó vagy kifejezés mögé, alulra meg a magyar fordítás. Ennyi. A svéd olvasóközönségből ugyanis nem érdemes kiindulnunk véleményem szerint. Gyanítom, hogy ott jóval többen beszélnek angolul, mint nálunk Magyarországon... Bár azért van egy rész, ahol mondjuk egész jó kis rejtett utalás az elkövetkezendő történésekre egy angol kifejezés (és ezt magyarul nem is nagyon lehetett volna visszaadni): amikor Lisbeth magában megállapítja Nils Bjurman ügyvédről, hogy a pasi serious pain in the ass lehet majd a jövőben... Na jah.. :-S

      A sztori egész fordulatos, izgalmas, az utolsó 250 oldal pörög nagyon, de a fent leírtak miatt nálam ez a könyv így is max 6,5-es a 10-ből. Ami a trilógia további köteteit illeti, nem mondtam azért le róluk, mert az író egészen kreatív a rejtélyek kitalálásában, de most már tudom, milyen elvárásokkal kezdjek majd bele legközelebb az olvasásba.

A könyv ismertetője a Molyon