A Régimódi történet elolvasásával azt hiszem hivatalosan is kijelenthetem, hogy elkapott a gépszíj - Szabó Magda könyveket még! Ezért is folytattam a sort az Ókúttal. Szintén önéletrajzi ihletésű, de jóval kisebb hangvételű könyv ez, és ahogy már korábban írtam is, abban bíztam, hogy ott vesszük fel kb. a szálat, ahol a Régimódi történetben elhagytuk azt. Ez azonban nem teljesen van így. Szabó Magda már nagyobbacska gyerek a könyv elején, illetve ha jól belegondolok, ez a regény nem is a szó szoros értelmében vett regény, inkább olyan, mint sok, kisebb novella egybefűzve. És ezek a novellák egy-egy központi téma köré csoportosulva mutatják be az írónő boldog gyermekéveit, s azt, hogyan kúszik be lassan a boldog élmények közé az élet árnyoldala is, hogyan szembesül a gyermek a halál tényével, vagy a haszonállatok szenvedéseivel. S hogyan találja meg már gyermekként igazi hivatását, az írást.
Sok helyen volt persze utalás olyan dolgokra, mozzanatokra, melyeket a Régimódi történet ismerete nélkül nem értettem volna meg. Jó volt kicsit úgymond beavatottnak lenni. :-) De a könyv így is teljes egész, nem kell előtörténet, hogy az olvasó megértse és élvezze azt.
A "hangoskönyvség" megint csak sokat dobott az élményen. A rövid kis zenei betétek pl. egészen jól megadták a hangulatot. 10-ből 9 a könyv, de csak azért, mert nem tipikus regényről van szó. És már bele is kezdtem egy újabb Magdába, de erről majd egy másik posztban.
 |
| A könyv ismertetője a Molyon |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése