Újabb hangoskönyvet tettem a magamévá: Szabó Magda Régimódi történetét. Pupilla blogján szörfölgetve jött meg a kedvem, hogy újra olvassak valamit Szabó Magdától. Még évekkel ezelőtt, amikor még nem volt szokásom a könyvvásárlás, és inkább a könyvtárból meg szüleim könyvespolcairól választottam ki aktuális olvasmányaimat (utóbbit ma is teszem egyébként, hihetetlen gyöngyszemekre akadok rá ugyanis néha:-), éppen egy ilyen itthoni könyvkutatásnak az eredményeként akadt a kezembe Szabó Magda Ajtó című regénye, amit ha jól emlékszem, két nap alatt ledaráltam és amely nagyon mély nyomokat hagyott bennem. (E blog írása közben is éppen ezzel a könyvvel szemezek a polcomon és erősen hajlok az újraolvasására...) Szóval így kezdődött a kapcsolatom Szabó Magdával, ami azóta azonban parkolópályára is került. Sajnos szüleimnek nincs meg több Szabó Magda regény. De most, hogy elkezdtem ismerkedni a hangoskönyvekkel, találtam egy nagyon jó kis honlapot, ahonnan rengeteg hangoskönyvet lehet ingyen letölteni, és nem csak olyan mek-eseket, ahol a bácsi felolvasása közben (amúgy nagyon cuki, szóval nem akarom bántani, nagyon szépen olvas fel amúgy, csak hát nem igazi stúdiókörülmények között:-) még a könyvlapok surrogása is hallatszik, hanem olyanokat, amelyeket színészek olvastak fel stúdiókörülmények között. Szóval itt leltem rá több Szabó Magda hangoskönyvre is. Szóval gondoltam itt az idő felfrissítenem kapcsolatomat az írónővel. És milyen jól tettem. Azt hiszem ő is bekerül a kedvencek közé....
Csaknem egy hónapon át hallgattam a Jablonczayak és Gacsáryak életét elbeszélő történetet, és teljesen elvarázsolt ez a világ. Bár a bevezető szöveg alapján arra következtettem, hogy a könyv Szabó Magda édesanyjának életét mutatja majd be, nem csak erről van itt szó. A Régimódi történet tulajdonképpen egy többgenerációs családregény, melyben a szálak nem Szabó Magda édesanyjának, Jablonczay Lenkének a születésével kezdődnek, hanem jóval előbb, az ő őseinek világrajöttével. Először kicsit meglepődtem ezen, miért szükséges mindez, miért kell több évtizeddel korábbról indítanunk, de aztán megértettem. Így válhatott teljessé a kép, így ismerheti meg az olvasó igazán azt, hogyan vált Jablonczay Lenke azzá, akivé végül vált. De ezáltal nem csak Lenke életét, személyiségét ismerjük meg igazán, de összes ősének személyiségét, életének tragédiáit, mozgatórugóit, indokait is. Az írónő remekül építi fel a történetet, mutatja be, melyik szereplőt milyen események, történések tettek olyanná, azzá, akivé, amilyenné végül váltak. Így lehetséges az, hogy az olvasó pontosan tudja, és átérzi, megérti, miért is teszi az adott szereplő azt, amit tesz. És így lehetséges az, hogy egyetlen szereplő sem válik rosszá, gonosszá a szemünkben, akármilyen gonosznak tűnő tettet is követ el.
A könyv tehát egy családregény, amely a szereplők magánéletének bemutatásán keresztül remek portét ad azon korok szokásairól, mindennapjairól is, melyeket a regény időtartama felölel. Nagyon tetszett továbbá az is, ahogyan az írónő a világtörténelem és -irodalom eseményeit is belehelyezi ősei életének folyamába, még ha azok nem is érintették közvetlenül a szereplőket. (Pl. hogy kis Lenke akkor kezdte meg tanulmányait a tanítóképzőben, amikor Thomas Mann útjára bocsátotta epikus méretű családregényét, a Buddenbrook-házat... -> Nem biztos, hogy ez így hangzott el pontosan, de ehhez hasonló mondatokra kell gondolni). Szóval mesteri az, ahogyan az írónő kontrasztot teremt a nagyvilág és a Kismester utca történései között.
Nagyon tetszett továbbá a rengeteg intertextuális utalás. A regényben rengeteg vers, novella- és regényidézet található, melyek egy része az írói, költői vénával megáldott ősök, mások pedig korabeli szerzők tollából származik.
Ami nekem kicsit furcsa volt, az a regény vége. Olyan hirtelen szakadt félbe - számomra legalábbis. Arra számítottam ugyanis, hogy egészen a halálos ágyig elkísérjük majd Lenkét, addig a bizonyos, a könyv elején is idézett jelenetig ("Annyi titkom volt.", mondja az írónőnek haldokló anyja), mely magát a regényt is ihlette. De nem így történik. A történet érdekes módon akkor hagyja el Lenkét és családját, amikor az írónő megszületik. Ha jól sejtem, mindezt azért, mert ezek az évek aztán még számos másik regény alapját képezik.
Ez a könyv annyira magába szippantott, hogy már akkor éreztem az elvonási tüneteket, amikor még be sem fejeztem. De szerencsére megtaláltam (?) a folytatást, az Ókút című regényt, mely az írónő gyerekkorát beszéli el. Szóval nem volt kérdés, hogy ez lesz a következő hangoskönyv, amibe belevágok.
Végezetül még néhány jó szó a történetet felolvasó Ráckevei Annáról. Elsőre kicsit monotonnak tűnhet a hangja, de nem az! Remekül beleéli magát a szereplők lelkivilágába és a tempó, amiben felolvas, szintén pontosan olyan, amire szükség van egy ilyen, komolyabb hangvételű könyv megértéséhez, feldolgozásához. Ezt azért is jegyzem meg, mert az Ókutat felolvasó Ónódi Eszter egy kicsit túl gyorsnak is tűnik nekem, nehezebb felfognom a szavait. De ez is remek könyvnek ígérkezik, és nagyjából ott veszi fel a szálat, ahol a Régimódi történet letette azt. De erről majd egy másik bejegyzésben.
A neten szörfözgetve találtam egy esszét, amelyben Szabó Magda rövidebben ír családjáról, és ahol képek is találhatók az írónőről és őseiről.
A neten szörfözgetve találtam egy esszét, amelyben Szabó Magda rövidebben ír családjáról, és ahol képek is találhatók az írónőről és őseiről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése