2014. december 24., szerda

Karácsony

Minden kedves rendszeres illetve olykor-olykor idetévedő olvasómnak kellemes, meghitt, és persze könyvekben gazdag karácsonyt kívánok!

2014. december 20., szombat

Social Media Book Tag - avagy megint lusta vagyok könyves posztot írni :-)

      Elég régen jelentkeztem már, aminek főként az év végi munkahelyi hajtás az oka. Az olvasásssal sem nagyon haladtam, illetve a posztokkal is lemaradtam. Van két könyv is (Vandermeer Kontroll és Avery Corman Kramer kontra Kramer-je), amikről még nem írtam beszámolót, de most nem érzem magamban hozzá ez erőt. Ezért is töltöm ki a már több helyen is látott Social Media Book Tag-et (azaz poszt is meg nem is:-).



1, Twitter, azaz a legrövidebb kedvenc könyved.

Örkény István: Tóték - Imádom, az egyik kedvenc könyvem, és olyan kis rövidke, hogy egy nap alatt végigrágja magát rajta az ember. Én már megtettem párszor, és tervezem a közeljövőben is. :-)

2, Facebook, azaz egy könyv, amit mindenki rád akart tukmálni?

Tukmálni azért nem tukmálták, de nagyon sokan dicsérték, ezért én is meg akartam tudni, mi olyan jó ebben a könyvben, azaz J. L. James Szürke-trilógiájában. Hát az első kb, 120 oldal során nem jöttem rá, és fel is adtam az olvasást. Erősen pocskondiázó hangvételű posztomat itt olvashatjátok.




3. Tumblr, azaz egy könyv, amit még azelőtt olvastál, hogy menő lett.

Hát erre a kérdésre nem nagyon jut eszembe válasz... De ha őszinte akarok lenni, általában úgy választok könyveket a kis listámra, hogy böngészem a többi blogger bejegyzéseit, és amikről jókat írnak, azt én is felveszem a listámra.   De azért menőnek nem igazán nevezném az általam olvasott könyveket. :-)

4, Myspace, azaz egy könyv, amire nem emlékszel, hogy tetszett e vagy sem.

Szegény Myspace... :-) Azok a könyvek, amikre emlékszem, pontosabban amiknek az elolvasására emlékszem, azokról azt is el tudom mondani, hogy tetszettek e avagy sem. Szóval amelyik könyvre nem emlékszem, hogy tetszett e, arra a könyvre egyáltalán nem is emlékszem. :-)




5, Youtube, azaz egy könyv, amit remélsz, hogy meg fognak filmesíteni egyszer.

Elsőre Coelho A győztes egyedül van című könyve jutott eszembe, amelyből szerintem remek thrillert lehetne készíteni. (A könyvről írt bejegyzésem itt olvasható.)

6, Instagram, azaz egy könyv, aminek annyira szép a borítója, hogy fel kellett raknod Instagram-ra.

No hát Instagram-on nem vagyok fent, de ha fent lennék, Kleinheincz Csilla Ólomerdő című könyvének borítóját tuti feltenném. Írtam is a könyv külcsínyéről egy lelkendező posztot, illetve később magáról a regényről is beszámoltam itt.

7, Goodread, azaz egy könyv, amit mindenkinek ajánlanál.

A tűz és jég dala sorozat, nem is kérdés! Bár jobban belegondolva nem ajánlanám mindenkinek. Nem ajánlanám például azoknak, akik csak a happy endeket meg a rózsaszín sztorikat kedvelik. :-)




Mások, akik szintén kitöltötték a kérdőívet:
theodoraAttila

2014. december 7., vasárnap

Amikor egy könyv "életre kel" - Henrik Ibsen: A vadkacsa

      
     

     A héten végre megint eljutottam a színházba, és a darab, amit láttam annyira tetszett és annyira elgondolkodtatott, hogy hatására megszületett bennem egy kis blogon belüli rovat ötlete. Méghozzá egy olyan rovaté, amelyben "életre kelt" könyvekről fogok elmélkedni. Azaz olyan könyvekről, irodalmi alkotásokról, amelyek színpadra avagy filmvászonra kerültek.
       Az első ilyen jellegű kis posztocska témája tehát az ötletadó darab lesz, ez pedig Henrik Ibsen A vadkacsa című színműve.
      

"Ha megfosztasz egy embert élete hazugságától, megfosztod a boldogságtól is."

      Anno középiskolában én is olvastam mint kötelező olvasmányt Ibsen A vadkacsa című drámáját. Persze akkor még nem értettem igazán, vagy ha értettem is, nem éreztem át igazán a mű üzenetét. Ezt egyébként a darab után barátnőmmel ki is tárgyaltuk, hány olyan könyvet olvastattak el velünk középiskolában, amiből anno egy mukkot se értettünk és így nem is értékeltük őket igazán... De erről a témáról külön posztot lehetne írni. A lényeg, hogy - mivel anno olvastam a könyvet illetve tanultam róla - voltak emlékképeim, rémlett a történet végi tragédia, de konkrét képem nem volt a darab témájáról, fő mondanivalójáról. Adott egy elszegényedett, egykor gazdag, jómódú, úri család sarja, Hjalmar Ekdal, aki egy tetőtéri, nyomorult kis lakásban él feleségével, Ginával, lányával, Hedviggel és apjával, a börtönt is megjárt öreg Ekdallal. Nem mondhatjuk róluk, hogy boldogok. Nagyon szegények ugyanis, minden koronát meg kell fogniuk, ráadásul a családfő Hjalmar nem éppen a tettek embere. Folyton csak beszél a munkáról és nagy találmányáról, mely egycsapásra kihúzza majd őket az anyagi gondok mocsarából (nem véletlen a mocsár kifejezés), de tenni valójában semmit sem tesz. Modern kifejezéssel mondhatnánk akár hangembernek is. A család szürke hétköznapjait megszínesíti a nagypapa hobbija, a vadászat. Mivel a város közepén él, nincs valódi erdő a közelben, a család megteremti tehát a padláserdőt, ahol fák állnak, tyúkok, galambok, nyulak élnek, s ahol nagypapa kedvére hódolhat kedves hobbijának. És itt él a padláson Hedvig szeme fénye, a csodálatos vadkacsa is.


   Így éli tehát az Ekdal család nem éppen boldog, de azért kielégítő mindennapjait, mígnem megjelenik a színen Hjalmar gyermekkori barátja, Gregers Werle, az önkéntes jótevő, igazságosztó, aki meg van róla győződve, hogy az embereket csakis a teljes igazság teheti boldoggá, vagyis az, ha mindent megosztanak a másikkal, megbocsátanak és ez a megbocsátás megtisztítja, megnemesíti lelküket. És ez az eszményekben vakon hívő férfi a fejébe veszi, hogy felnyitja egykori barátja szemét, s ezzel boldogabbá teszi őt, mint valaha... A dolgok természetesen nem a tervei szerint sülnek el...
     Nem is emlékeztem rá mennyire egyértelmű szimbólum a darabban maga a vadkacsa. A vadkacsa, akit ahogyan az Ekdal családot is, Gregers apja sebesített meg s űzött a mocsár mélyére, ahol aztán az iszapban megkapaszkodva nem képes, nem mer újra a felszínre jutni, vergődni. 


     És maga a darab üzenete is nagyot ütött nálam. A darabban a családbarát doktor mondja ki a kulcsmondatot, a központi gondolatot, miszerint az embereknek szükségük van hazugságokra ahhoz, hogy túléljék az életet. Így például addig volt jó Hjalmarnak, amíg nem tudott felesége egykori viszonyáról és arról, hogy a találmány, amiről folyton csak beszél, valójában önáltatás, a doktor által belé plántált hamis remény szimbóluma. Azé a hamis reményé, amelyre szüksége van ahhoz, hogy túlélje a hétköznapokat.


      A darabot előadó színészek igazán jó alakítást nyújtottak, a rendezés is nagyrészt tetszett. Az egyetlen dolog, amit furcsának találtam, az az volt, ahogyan a rendező a komoly, súlyos gondolatokat minden egyes alkalommal valami poénnal, komikus jelenettel ütötte el. Lehet, hogy ezzel a tragikomikumot kívánta erősíteni, de bennem furcsa érzést keltett, csökkentette a katarzist. Ennek ellenére a darab végén nálam teljes volt a hatás. Napokig kattogott az agyam, és még kattog is. Vajon melyik a jobb: hazugságban élni, de "viszonylag" boldogan, vagy tudni az igazat, és szenvedni miatta... Ugyanez az egyik központi kérdés Dennis Lehane Viharszigetében is.
      Szóval ha pontoznám a darabot 10-ből 9-et adnék rá. Ha valakinek kedve támadt hozzá, hogy megnézze és nincs messze neki Veszprém, ajánlom figyelmébe a Petőfi Színház előadásában. ;-) Infók a darabról itt. A bejegyzésbe beszúrt képek is a veszprémi előadásról származnak.


2014. december 4., csütörtök

William Golding: Lord of the flies


"The rules!" shouted Ralph, "you're breaking the rules!"
"Who cares?"
Ralph summoned his wits.
"Because the rules are the only thing we've got!"

      Golding klasszikusával már van közös múltunk. Anno az egyetemen az egyik órán kaptunk egy listát könyvekkel, amelyek közül ki kellett egyet választanunk. Ezt a könyvet aztán el kellett olvasni - in English persze -, szószedetet kellett készíteni, melyből aztán volt egy kis számonkérés is. Így alakult, hogy például ebből a könyvből tanultam meg a spear szót, többek között. Na de lényeg a lényeg, most megint kedvet kaptam hozzá, hogy ismét elolvassam a könyvet, megint csak angolul. 
       Aki esetleg nem ismerné, a történet néhány szóban a következő: adott egy csapatnyi 5-12 éves korú gyermek, akik egy repülőgép katasztrófa következtében egy lakatlan szigeten kötnek ki egyetlen felnőtt nélkül. A csapat gyereknek önállóan kell tehát boldogulnia, megszerveznie a mindennapokat. A fiúk közül két vezéregyéniség emelkedik ki, Ralph és Jack, akik két egymással teljesen ellentétes nézőpontot, gondolkodásmódot képviselnek, így a konfliktushelyzet máris adott. Ralph mindennél fontosabbnak tartja a menekülést, így az azt lehetővé tevő jelzőtüzet. Jack ezzel szemben sokkal többre tartja az önellátást, a vadászatot. 

"They walked along, two continents of experience and feeling, unable to communicate."


          Na és ott van még szegény Piggy, aki - bár kissé túlságosan is tudálékoskodó, okoskodó, mégis ő a csapat esze, Ralph jobb keze (amit persze Ralph nem szívesen ismer be). 
      A regény remekül mutatja be ennek a helyzetnek a lélektanát, az ilyenkor előtörő emberi ösztönöket, a lélek sötét oldalát. A szereplők oldalról oldalra egyre több változáson mennek keresztül, a kezdetben gyermeki, ártatlan, szabályokhoz szokott fiúk egyre kevésbé találják a helyüket ebben a szabályoktól mentes, kötetlen világban. Bár páran, főként Ralph és Piggy, igyekeznek fenntartani a rendet, megőrizni a szabályokat, a civilizáció adta kötöttségek egyre inkább eltűnnek, s a fiúk lelke egyre inkább eggyé válik a szigeten burjánzó sötét dzsungellel... S azok a gyermekek, akik a történet elején még egy malacra sem képesek kezet emelni, egyre elképesztőbb dolgokat cselekednek, s így jutunk el a tragikus végkifejletig.


            Erőteljesek a regényben felvonultatott szimbólumok is. Ott van például a gyűlésekre hívó jelet szolgáltató kagyló, amely egyértelműen a civilizáció szimbóluma. Vagy Piggy szemüvege, amely szintén a külvilág egyik utolsó maradéka, a kultúra szimbóluma. A regény vége felé persze mindkét tárgy elpusztul, eltörik, ahogyan maga a civilizáció, az erkölcsök is elenyésznek. És persze a legfontosabb, a központi szimbólum: a karóra tűzött disznófej, a Legyek Ura, a sötétség jelképe.
         A Lord of the flies nem csupán egy ifjúsági regény. Komoly, elgondolkodtató mementója az emberi lélek sötét oldalának. A klasszikus nálam 10-ből 8 pontos.

A könyv ismertetője a Molyon

2014. november 30., vasárnap

Novemberi összegzés


     Alighogy beköszöntött, már vége is a novembernek. No nem mintha siratnám, nem tartozik ugyanis a kedvenc hónapjaim közé. Csupán az ijeszt meg, hogy hipp-hopp itt lesz a karácsony is, amire még semmit nem készültem, sem dekorációval, sem ajándékötletekkel. De ez most nem a nyavalygás ideje! Lássuk a novemberi könyvbeszerzéseket illetve olvasásokat. ;-)


       Ebben a hónapban is folytatódott nálam a HP maraton. Pont 1-jén kezdtem el továbbra is hangoskönyv formájában a Harry Potter és a Főnix Rendjét. Amit 1 hete be is fejeztem és belevágtam a Félvér Herceg történetébe. Vészesen közeledek tehát a történetet lezáró hetedik kötet felé. Nem is tudom, mi lesz velem, ha megint a végére érek. Annyira hozzá szoktam már az utóbbi hónapokban, hogy minden mosogatás avagy főzőcske közben a három jóbarát kalandjait hallgassam. :-) A hónapban egy viszonylag hosszú pihentetés után végére értem Jeff Vandermeer Déli Végek trilógiájának második, Kontroll című kötetének is. Erről még adós vagyok egy bejegyzéssel, de úgy érzem, nehéz lesz azt megszülnöm, ugyanis még most sem igazán tudnám összefoglalni még talán egy mondatban sem, mi is történt tulajdonképpen ebben a könyvben...  Aztán elfogyasztottam még ebben a hónapban Avery Corman Kramer kontra Kramer című (mondhatni) klasszikusát is, erről is lesz poszt hamarosan. Folyamatban van továbbá a még októberben elkezdett Kékszeműfió Joanne Harris-től is. Be kell valljam, ezzel is megakadtam kicsit. Aztán ott van még Jodi Picoult Larger than life-ja, ami igazán nem hosszú, de elektronikus formában került a birtokomba, e-book olvasóm pedig még nincs, ezért csak a lap topon tudom olvasgatni. És tegnap belefogtam Robert Merle Védett férfiak című könyvébe is. Ez az első olvasmányom Merle-től, de eddig bejövős! :-) Sajnos a könyvtári könyveimmel nem haladok túl jól, szóval nem szabad majd elfelejtenem meghosszabbítani őket december 15-én. :-)


        Na és ami a beszerzéseket illeti, ebben a hónapban négy könyvet vásároltam, mindegyiket akció keretében. Rejtő Jenő A három testőr Afrikában című könyvére egy vegyeskereskedésben leltem rá mindössze 499 Ft-ért. A másik három könyvet az Alexandra-ban vásároltam, ahol most éppen, a mai nappal bezárólag kettőt fizet, hármat vihet akció van. Így vásároltam meg Robert Merle Védett férfiak, Avery Corman Kramer kontra Kramer illetve Christos Tsiolkas A pofon című regényét - utóbbit ingyen, az akciónak köszönhetően.


      Reméljük a december sem lesz kevésbé gazdag könyvekben...


   
Többiek novembere: KatacitaPupillaTheodoraTekla


2014. november 29., szombat

Lois Lowry: Az emlékek őre


      
"- Lehetnének máshogy a dolgok - folytatta Jonas. - Nem tudom, mit kellene tenni érte, de lehetnének máshogy. Lehetnének...színek.
- És nagyszülők - tette hozzá, a hálószoba homályba burkolózó mennyezete felé meredve. - És mindenkinek lehetnének emlékei.
      Te már tudod, mik az emlékek  - suttogta a kiságy felé fordulva.
   Gabriel egyenletesen szuszogott. Jonas örült, hogy az újgyermek ott van vele, bár bűntudat mardosta a titok miatt. Minden éjjel emlékeket adott át Gabrielnek: sétahajózást és nyári piknikezést; az ablaküvegen kopogó csendes esőt; mezítlábas táncolást a nedves füvön. 
- Gabe?
      Az újgyermek mocorgott egy kicsit álmában. Jonas közelebb hajolt hozzá. 
- Lehetne... szeretet... - suttogta."

      Egy utópisztikus világban járunk, egy olyan mesterségesen megalkotott, a szabad akarattól megfosztott közösségben, ahol a közösség minden tagja egyenlétben él, családok helyett családegységek élnek otthonok helyett lakóegységekben, ahol a házastársakat úgy osztják be egymás mellé, ahol minden családegység kivétel nélkül egy A és egy B nemű gyermeket igényelhet, ahol az emberek nem választják a szakmájukat, hanem beosztják őket jövőbeli munkahelyeikre, ahol nincsenek színek, és nincsenek érzelmek sem, ahol a szeretet egy általános jelentésű, üres és semmitmondó szó, de ami a legfurcsább... az emberek, a közösség tagjai nem is hiányolják mindezt, ugyanis nem is tudnak róla, hogy ilyen dolgok valaha egyáltalán léteztek... Egyetlen ember ismeri igazán ezeket a fent felsorolt dolgokat, az őrző, az emlékek őre. Ő az, aki az emberiség eddigi összes tudásával, emlékével rendelkezik.


       Ebben a világban él a lassan tizenkettes (azaz tizenkét éves) Jonas, aki egyre izgatottabb a közelgő Tizenkettes Ceremóniája miatt, amikor végre megtudja majd, milyen szakmára tartja őt alkalmasnak a közösség. Azért is aggódik, mert barátaival ellentétben egyetlen munkát sem érzi igazán közel magához. A Ceremóniával aztán valóban gyökeres változást vesz az élete. Őt választják ugyanis a közösség jelenlegi őrzőjének utódjává. Iskola után minden nap meglátogatja a férfit, aki egyre több és több emléket ad át neki, s ezzel együtt Jonas egyre több mindent ért meg az őt körülvevő világból. Elkezdi látni a színeket, elkezdi érezni az érzelmeket... Eleinte csak jó, kellemes emlékeket kap a férfitól, idővel azonban sorra kerülnek a kellemetlen, fájdalmas, nyomasztó emlékek is, és Jonas vállát egyre több minden nyomja, s elkezd felébredni benne a szabad akarat iránti vágy...
        A könyv olvasása közben úgy éreztem, hogy valamennyire mindannyian Jonasok vagyunk. Hiszen nem ezt éljük át mindannyian a felnőtté válás során? A gyermekkori gondtalanságot lassan felváltják a mindennapi gondok, a mélyebb érzelmek. 

"A veszteség fájdalmától meggyötörve odavonszolta magát a raktárépület melletti padhoz, és lerogyott rá. A gyermekkor, a barátságok, a gondtalanság, a biztonságérzet - mindez feltartózhatatlanul tovatűnni látszott az életéből."


        Nagyon tetszett a könyv nyelvezete, szókincse, amely remekül megalapozta a regény világának hangulatát. A teljesség igénye nélkül néhány példa: elbocsátás (=halál), bolydulás (=serdülés), érzésbeszámoló (=beszélgetés a vacsoraasztalnál), stb.  
    Amit negatívumnak éreztem az a könyv vége volt, amit én egy kicsit hirtelennek, kidolgozatlannak, hiányosnak éreztem. Maradt bennem pár kérdőjel, kíváncsi lettem volna néhány más szereplő sorsára is.
         Ezzel együtt mindenkinek ajánlom a könyvet. Bár eredetileg gyermekkönyv, Az emlékek őre nagyon súlyos témát dolgoz fel, mindezt úgy megfogalmazva, hogy még egy gyermek is megértheti azt. Ha jól tudom, Amerikában kötelező olvasmány is a könyv néhány iskolában, amit remek dolognak tartok. Ebből a könyvből csakis tanulhatnak, értékeket meríthetnek a mai gyerekek, és sok felnőtt is. 10-ből 8,5 pontos nálam, de csak a kurta vége miatt.
         A könyvből filmet is készítettek nemrégiben, nekem is innen jött az ötlet, hogy elolvassam a történetet. Miután befejeztem a regényt, megnéztem a filmet is, de ahogy ez általában nálam lenni szokott, a film közel sem tetszett annyira, mint a könyv. Már az furcsa volt, hogy a főszerepeket nem tizenkét, hanem tizenhat-tizenhét éves kamaszokkal játszatták és persze a szerelmi szálat is fel kellett erősíteni a sztoriban... A lényeg, hogy ha a filmet már láttad és az nem tetszett, a könyvet akkor is melegen ajánlom, mert sokkal többet ad, mint a mozgóképes változat. Lent a film szinkronos trailere:


A könyv ismertetője a Molyon


2014. november 22., szombat

Könyvmolyok problémái

      Dóritól kaptam a következő kérdőívet, ami pont kapóra jön. (Köszi a jelölést! ;-) Mindenképpen írni akartam ugyanis ma egy bejegyzést, de valahogy nem tudom rávenni magam most egy könyves poszt megírására. Szóval jöjjenek a könyvmolyok problémái BookwormGirl szemszögéből. ;-)


1. Körülbelül 20.000 könyv van az „Elolvasni” listádon. Hogy a fenébe döntöd el, hogy mit olvasol el legközelebb? 
Szinte mindig a hangulatom alapján döntöm el, melyik könyv legyen a következő. Persze azért a könyvtári könyvek előnyt kell hogy élvezzenek. De ha olyan könyvbe kezdek bele, amihez éppen nincs igazán hangulatom, akkor általában igencsak elhúzódik, mire befejezem azt...


2. Már elolvastad, több mint a könyv felét, de egyszerűen nem tetszik neked. Abbahagyod, vagy folytatod? 
Nagyon 'rossznak' kell találnom egy könyvet, ahhoz, hogy félbehagyjam. Viszont, ha annyira rossz, akkor már a feléig sem jutok el. Ilyen volt például a Szürke ötven árnyalata nálam. De legtöbb esetben igyekszem végigolvasni a könyveket, még azokat is, amelyek nem annyira nyerik el a tetszésem. Nem szeretem ugyanis félbehagyni a dolgokat.

3. Közeledik az év vége és oly közel, mégis távol vagy az olvasási kihívásod teljesítéséhez. Megpróbálsz felzárkózni, és ha igen, akkor mégis hogyan? 
Bevallom, én nem várólistázok, és nem is tervezek ilyesmit. A lista ugyanis csak egyfajta nyomásként nehezedne rám. Persze van egy kb. szám, amit belőttem év elején, hogy na, idén legalább ennyi könyvet szeretnék elolvasni. Ez pedig a heti minimum egy könyv, amivel nem állok rosszul, mert eddig 44 könyvet olvastam el és jelenleg 4 van folyamatban. Ez pedig a 47. hete az évnek.

4. Egy könyvsorozatnak, amit egyszerűen imádsz, a borítói... nem... egyeznek!! Hogy birkózol meg ezzel a szörnyűséggel? 
Nem vagyok annyira a külsőségek embere. És bár szeretem, ha a könyvek jól mutatnak a polcomon, de azért nem fogok letenni egy sorozat végigolvasásáról, mert a borítók nem egyeznek. Egyszóval,  könnyen megbirkózom ezzel a szörnyűséggel. :-)

5. Mindenki imád egy könyvet, amit te egyszerűen ki nem állhatsz. Kivel osztod meg az érzéseidet? 
Na erre jó ez a kis blog. Na meg arra, hogy az imádott könyvekről hirdessem az igét. :-)

6. Nyilvános helyen olvasol éppen és hirtelen elkezdesz sírni a könyvön. Mit kezdesz magaddal? 
Én nagyon sokszor olvasok nyilvános helyen, főleg buszon. És igen, előfordult már, hogy éppen a buszon ülve megkönnyeztem egy könyvet. Azért nem sírtam vagy zokogtam, de elmorzsoltam egy pár könnycseppet, persze a lehető legészrevétenebbül.

Az egyik ilyen könyv pont a Harry Potter volt, méghozzá Sirius halála volt az a jelenet, amit megkönnyeztem
7. A folytatása egy könyvnek, amit nagyon imádtál, éppen most jelent meg, de már nem emlékszel mindenre az előző részből. Újraolvasod az előző könyvet? Vagy inkább nem olvasod el ezt a folytatást? Keresel valami összefoglalót róla az interneten? Esetleg elkezdesz bőgni a frusztrációtól?! 
Na bőgni azért nem bőgök, és olyan sincs, hogy nem olvasom el a folytatást. De sajnos legtöbbször lusta vagyok újraolvasni az előző részt. Egyszerűen belevágok az új részbe, és ha olyasmivel találkozom, ami egyáltalán nem rémlik, akkor előkapom az előző kötetet, és megpróbálom előkeresni az adott részt. 

8. Nem akarod senkinek, ismétlem, senkinek kölcsönadni a könyveidet! Hogyan utasítod vissza udvariasan az embereket, mikor kölcsönkérnek tőled egyet? 
Lehet, hogy felelőtlen dolog (:-), de nálam bizony előfordul, hogy kölcsönadok könyveket, hiszen sokat kapok kölcsönbe is. Persze megbízhatatlan embernek soha nem kölcsönöznék.

9. Ebben a hónapban már 5 könyvet kezdtél el és egyiket sem fejezted be. Hogyan lépsz túl ezen a „nem olvasási időszakon”? 
Igen, sajnos akadnak ilyen időszakaim. Most is éppen egy ilyen szakaszon vagyok túl. Ilyenkor pihentetem a könyveket, inkább blogokat írogatok illetve olvasok. Meg persze sorozatokat nézek. 

10. Nagyon sok könyv jelenik meg, amikért szinte haldokolsz, hogy elolvashasd. Hányat fogsz ezek közül megvenni? 
Szerencsére általában sikerül visszafognom magam. Ma is erről tettem tanúbizonyságot, amikor az Alexandrába beszabadulva a kb. 10 kinézett könyv közül 3-at hoztam csak el. De persze azzal nyugtattam magam, hogy mindjárt itt a karácsony, és akkor majd a ma ott hagyott könyveket úgyis megkapom ajándékba. :-)


11. Miután megvetted a könyvet, amire annyira vágytál, körülbelül mennyi ideig csücsülnek a polcodon mire elolvasod őket? 
Húha... Lesütött szemek... Nagyon sokszor előfordult már, hogy kb. rohantam a könyvesboltba egy könyvért, hogy minél előbb megszerezhessem, aztán hónapokat csücsült a polcomon, mire kézbe vettem. De ez éppen az első válaszban leírtak miatt van. Nem akarom elrontani azzal a könyvélményt, hogy úgy olvasom az adott regényt, hogy érzem, nincs hozzá hangulatom.

2014. november 19., szerda

Könyvimádók karácsonyára készülve...

      Miközben a neten nézelődtem esetleges ajándékötletek után kutatva, rábukkantam egy remek kis poszt témára - szerintem legalábbis remek. :-) Ha valakinek könyvimádó szerettei, barátai vannak, nem nehéz meglepni őket. A legtöbbször egy könyv a tuti ajándék. De ha esetleg valami különlegesebb, de mégis könyvekkel kapcsolatos ajándékot szeretnénk vásárolni, remek ötlet lehet például egy könyvtámasz, vagyis akkor már kettő, hiszen általában párosával veszi illetve adja őket az ember. :-)
       A Google-be bepötyögve, hogy bookends (angolul mindig több találat jön fel:-), meglepett mennyi képtalálat jött fel ötletesebbnél ötletesebb könyvtámaszokról. Na de nézzük is a kategóriákat, merthogy vannak, méghozzá elég sok. :-)

Hagyományos

A megszokott formák, egyszerű színek.






Modern

A megszokottól eltérő formák, modern témák.



Állatos

Állatos könyvtámaszból annyiféle van, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni. Akad cicás, kutyás, vadállatos, és persze a legalapabb (és egyben személyes kedvenc), baglyos is.











Fantasy rajongóknak

Ahogy néztem, ez külön kategóriát képez a könyvtámaszok között. Akadnak sima, általános fantasy témájúak, de vannak speciális, tematikus könyvtámaszok is. Egy ilyennel simán lenyűgözhetünk egy Star Wars vagy egy Gyűrűk ura rajongót. :-)






Poénos

Igen, akad ilyen is pár. :-)






Könyvtámaszokkal a világ körül

Vannak könyvtámaszok, melyekkel egyes városok, tájak hangulatait idézhetjük fel.






Egyéb

És akadtak olyanok, amiket egyik fenti kategóriába sem tudtam sorolni, de ezek is nagyon szépek. :-)



Ti melyiknek örülnétek a leginkább? :-)