Venus kezében

      Már régen olvastam történelmi regényt. Anno még a Tudorok nyerte el nagyon a tetszésem a sok intrikával és cselszövéssel. Illetve ott van az Imprimatur, amit még nem sikerült befejeznem, de nem adtam fel.:-) Az a könyv is tetszett, csak akkor valahogy nem voltam olyan hangulatban. Most azonban - ugyanazon barátnőm révén egyébként, akitől az Imprimaturt is kaptam - egy újabb történelmi regény, pontosabban szólva egy történelmi krimi került hozzám: Steven Saylor Venus kezében című regénye. A könyv borítóján és belső fedlapján található kritikusi gondolatok, (a borító is nagyon szépre sikerült egyébként) valamint maga a történet hátterét adó ókori Róma voltak azok, melyek meghozták a kedvem ehhez a könyvhöz. A Spartacus című sorozatot is azért szerettem meg, mert tele volt az ókori Rómára jellemző, politikai és szerelmi érdekek által vezérelt intrikákkal. Na ezt ebben a könyvben is megkaptam.

        A történet főhőse Gordianus, egy Rómában élő nyomozó, akihez egy este, egy eunuchhal karöltve bekopogtat egy régi tanítója, akit még Egyiptomban ismert meg, a filozófus Dio. A férfi elmondja, hogy Egyiptom követeként érkezett Itáliába, de élete veszélyben van, ezért arra kéri Gordianust, segítsen neki életben maradni. Főhősünk azonban egy közelgő utazás miatt (másnap indul meglátogatni a Caesar seregében szolgáló fiát), visszautasítja Dio kérését. Mire aztán visszatér útjáról, már csak Dio halálhíréről értesül. Ezzel megkezdődik a nyomozás, melyre Gordianus eleinte nem szívesen vállalkozik, de végül kötelességtudata (meg akarja találni elhunyt tanítója gyilkosát) felülkerekedik, és nagy erőkkel veti bele magát a kutatásba, mely számos fordulatot tartogat, de a legnagyobb - és egyben kettős - meglepetés a könyv végén éri az olvasót. 

      A könyv számomra kicsit nehézkesen indult be, de ahogy megkezdődött maga a nyomozás, csak úgy peregtek a lapok egészen a könyv végéig. A regény engem leginkább Leslie L. Lawrence krimijeire emlékeztetett, azzal a különbséggel, hogy itt nem egy egzotikus és rejtélyes világ, hanem az intrikákkal, cselszövésekkel és feslettséggel teli ókori Róma adja a hátteret. A könyv valós történelmi helyszíneken játszódik, valós történelmi szereplőkkel és olyan valós történelmi eseményeket beszél el, melyeket az író fantáziája egészített ki. Így találkozhatunk például Ciceroval, a híres szónokkal, Catullusszal, a költővel vagy Crassusszal, a híres államférfival is. De maga Gordianus is valós történelmi személy (gondoljunk csak a gordianusi csomóra).
      A regény címében szereplő Venus több alkalommal is megjelenik a regényben, mint a mindent elsöprő, az embert megőrjítő szenvedély szimbóluma. Ott van például a Venus szobor Clodia kertjében, melyben a nő a szeretőitől kapott vagy éppen elcsent ereklyéket őrzi, vagy ott a Venus-dobás ("- A Venus-dobás - ismételte Catullus - Amikor mind a négy kocka más számot mutat. Nem a legmagasabb pontszám, de a legritkább. Szerinted miért van így? - Talán mert Venus változatosságra vágyik?"). De a reménytelenül szerelmes Catullus magát Claodiát is azonosítja Venusszal egy alkalommal. De a regény címét is adó római mondást a főszereplő, Gordianus írja le egyik, fiának szóló levelében:

"Azt szoktuk mondani, hogy Venus keze kényszeríti ki ezeket a különös viselkedésformákat [erőszak, vérfertőzés, önkasztrálás], mintha ezzel megmagyaráznánk mindent, pedig pont azért mondjuk, hogy "Venus keze", mert nem értjük ezeket a szenvedélyeket, nem találunk rájuk magyarázatot, csak elszenvedjük őket, ha muszáj, és zavarodottan nézzük a többiek gyötrődését..."

     Ez az őrjítő szenvedély az, amely végig jelen van a regényben, szinte az összes szereplő Venus kezében van, aki úgy keveri a szálakat, hogy végül maga Gordianus, és vele együtt az olvasó is igencsak meglepődik...

      A regény nálam 10-ből 7 pontot ért el.

A könyv ismertetője a Molyon