A fenti könyv nem igazán tartozik azon regények közé, melyeket általában a kezembe veszek. Nem szeretem ugyanis a manapság igen népszerű romantikus komédiákat, pedig a könyv (már csak a belőle készített film szereposztása miatt is (na jó, De Niro természetesen kivétel ez alól - bár neki is akadt melléfogása, pl. az Utódomra ütök című borzalom...)) ezt a benyomást keltette első ránézésre. De az Oscar-díj, amit Jennifer Lawrence a film női főszerepének megformálásáért kapott, arra sarkallt, hogy mégis érdemes elolvasni a könyvet. (A filmet még nem láttam, de tervezem, hogy megnézem.) És azt kell, hogy mondjam, hogy első és második benyomásom is igaznak bizonyult. Egy romantikus komédia ez, de valamivel azért több, mint a manapság népszerű, üres történetek.
Maga a főszereplő, az ő élethelyzete különlegessé teszi a könyvet. Egy, az elmegyógyintézetből frissen szabadult fiatal férfi, aki igen érdekesen látja a világot. Szerinte az élet egy film, és mivel minden film happy end-del zárul, ő is arra vár, hogy a hullámvölgy, amiben jelenleg benne van, hamarosan véget ér és újra együtt lehet feleségével, Nikkivel. Addig is mindent megtesz, hogy olyan férfivá váljon, amilyet szerinte Nikki igazán megérdemel.
Ami kevésbé tetszik a regényben az az, hogy bár a főszereplőnek igen különös elképzelése van a világról és az életről, véleményem szerint ennél jobban is ki lehetett volna hangsúlyozni ezt a másságot, ezt a "betegséget". Igaz vannak szövegrészek, ahol az író segítségével kiválóan beleláthatunk a beteg Patrick fejébe, gondolkodásába, máshol viszont hiányoltam ugyanezt. Jobban is ki lehetett volna aknázni az effajta témában rejlő potenciált. Szintén negatívum számomra, hogy a regény túlzottan is amerikai. Nagyon nagy szerep jut benne ugyanis az amerikai focinak, ami meg kell hogy mondjam, nem a szívem csücske, így nem is értek hozzá. Ezáltal bizonyos jelenetek, részletek nem voltak teljesen érthetőek számomra. Bár ezek nem képezték lényegi részét a cselekménynek.
Mindemellett kiváló eszközként is alkalmazza az író a fent említett sportot arra, hogy ezáltal leírja a Patrick családján belüli kapcsolatokat, érzelmeket. Patrick és apja között az egyetlen kapocs kedvenc csapatuk, az Eagles. Ami pedig a leginkább magával ragadott a könyvvel kapcsolatban (és emiatt be kell vallja, 2-3 nap leforgása alatt átrágtam magam az egész köteten, az utolsó oldalakat egyhuzamban olvasva el), az a hihetetlen feszültség és rejtélyesség, amelyet az író a regény első oldalától szinte az utolsóig felépít és fenntart. Csak úgy faltam az oldalakat, hogy végre megtudjam, mi történt Nikkivel. A végkifejlet azonban -az elképzeléseimhez mérten - csalódás volt számomra. Nagyobb tragédiát sejtettem ugyanis a háttérben, de nem akarom lelőni a poént.
Összességében jó könyv a Napos oldal, amely bár kicsit hajaz a népszerű romantikus komédiákra, azért mégis csak több azoknál.
Nálam ez egy 6-osra volt elég.
Ami kevésbé tetszik a regényben az az, hogy bár a főszereplőnek igen különös elképzelése van a világról és az életről, véleményem szerint ennél jobban is ki lehetett volna hangsúlyozni ezt a másságot, ezt a "betegséget". Igaz vannak szövegrészek, ahol az író segítségével kiválóan beleláthatunk a beteg Patrick fejébe, gondolkodásába, máshol viszont hiányoltam ugyanezt. Jobban is ki lehetett volna aknázni az effajta témában rejlő potenciált. Szintén negatívum számomra, hogy a regény túlzottan is amerikai. Nagyon nagy szerep jut benne ugyanis az amerikai focinak, ami meg kell hogy mondjam, nem a szívem csücske, így nem is értek hozzá. Ezáltal bizonyos jelenetek, részletek nem voltak teljesen érthetőek számomra. Bár ezek nem képezték lényegi részét a cselekménynek.
Mindemellett kiváló eszközként is alkalmazza az író a fent említett sportot arra, hogy ezáltal leírja a Patrick családján belüli kapcsolatokat, érzelmeket. Patrick és apja között az egyetlen kapocs kedvenc csapatuk, az Eagles. Ami pedig a leginkább magával ragadott a könyvvel kapcsolatban (és emiatt be kell vallja, 2-3 nap leforgása alatt átrágtam magam az egész köteten, az utolsó oldalakat egyhuzamban olvasva el), az a hihetetlen feszültség és rejtélyesség, amelyet az író a regény első oldalától szinte az utolsóig felépít és fenntart. Csak úgy faltam az oldalakat, hogy végre megtudjam, mi történt Nikkivel. A végkifejlet azonban -az elképzeléseimhez mérten - csalódás volt számomra. Nagyobb tragédiát sejtettem ugyanis a háttérben, de nem akarom lelőni a poént.
Összességében jó könyv a Napos oldal, amely bár kicsit hajaz a népszerű romantikus komédiákra, azért mégis csak több azoknál.
Nálam ez egy 6-osra volt elég.
 |
| A könyv ismertetője a Molyon |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése