"Mert az emberek behunyhatják szemüket a nagyság előtt, a szépség előtt, fülüket is eldugaszolhatják a dallamok vagy a hízelgő szavak elől. De az illattól nem menekülhetnek. Mert az illat a lélegzet testvére. Vele együtt lopakodik be az ember testébe, nélküle nincs élet, nem lehet kikerülni. És az illat közvetlenül a szívbe hatol, és ott határozottan dönt vonzalomról és megvetésről, undorról és kedvességről, szerelemről és gyűlöletről.Aki ura a szagoknak, az uralkodik az emberi szívek fölött is."
Anno még kötelező olvasmány volt (vagyis lett volna) az egyetemen, de akkor nem olvastam el. Most viszont megjött hozzá a kedvem. Ezért is kértem barátnőimtől karácsonyra Patrick Süskind A parfüm című regényét. Igen vegyes véleményeket hallottam róla. Többen mondták, hogy a film jobban tetszett nekik, mint a könyv. Ez alapján nem számítottam egy túl jó regényre. Talán éppen azért nem is találtam olyan rossznak összességében.
A regény világa igen lehangoló. A könyvben egy születésekor rögtön elárvult, lelencházban nevelt, majd már gyermekként kényszermunkát végző fiú, Jean-Baptiste Grenouille nyomorúságos életét kísérjük végig. Grenouille egyetlen boldogságát az illatok jelentik, melyeket az átlagembereknél sokkal intenzívebben érzékel és melyeket örökre el is raktároz emlékezetében, folyamatosan bővítgetve illat-szótárát. Különlegesen fejlett szaglása segíti továbbá abban is, hogy elboldoguljon az emberek kegyetlen világában. Remek orrával könnyen kiszagolja az útjába tévedő emberek természetét. De a szagláshoz kapcsolódik élete legnagyobb tragédiája is, Grenouille-nak ugyanis nincsen szaga. Ezen fogyatékossága egész életét megbélyegzi. Már csecsemőkorában eltaszítja magától szoptatós dajkája, mondván, hogy a gyermeknek nincs szaga, ami csakis amiatt lehet, mert megszállta az ördög. És az emberek élete későbbi szakaszaiban is -, ha nem is tudatosan, de - idegenkedve, undorral tekintenek rá.
Grenouille már gyermekkorától kezdve tudja, amint lehetősége nyílik rá, az illatoknak szenteli életét. Ahogy azonban telik az idő, egyre többet akar, és miután egy napon találkozik az általa addig érzett legcsodásabb illattal, megszületik benne borzalmas terve, aminek onnantól kezdve mindent alárendel, és amely elkerülhetetlenül vezet majd a regény borzalmas és egyben furcsa végkifejletéhez.
Érdekes, hogy a könyv főhőse negatív főhős. Maga a szerző többször is megfogalmazza, hogy Grenouille-t a gonoszság élteti, de az olvasóban mégis kelt némi szánalmat (legalábbis bennem keltett), mert ez a gonoszság nem ok nélküli... Az emberek Grenouille iránt tanúsított ellenszenvéből, kegyetlenségéből ered. Pedig az író tényleg mindent elkövet, hogy a lehető legutálatosabban fesse le regénye főszereplőjét (többször hasonlítja például undorító kullancshoz is, aki a fán alattomosan csüngve várja áldozatát).
Ami a regény különlegességét adja, azok a leírások. A szerző a témához hűen nem színek vagy formák, hanem illatok, szagok segítségével festi le a szereplőket, a helyszíneket.
Összességében tetszett a könyv, főként a fent említett szagos-illatos leírások, valamint a groteszksége miatt. (Gyengém, minden ami fura és groteszk.) Mindemellett akadtak benne olyan elemek is, melyek nem tetszettek. Például az a népmeseiesség, ahogyan Grenouille összes ellensége, rosszakarója előbb-utóbb elnyeri büntetését. A filmre kíváncsi vagyok. Talán majd lesz egy olyan poszt, amiben össze is hasonlítom a kettőt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése