Augusztusi összegzés

      

      És igen, sajnos vége ennek a hónapnak, és ezzel az idei nyárnak is... Na de lássuk csak, miket szereztem be illetve miket olvastam el ebben a hónapban.

A beszerzett könyvek

     Ami a beszerzéseket illeti, ezen a nyáron azt hiszem az augusztus volt a legtermékenyebb hónapom, pedig most is mindössze csak 3 könyvre tettem szert. Ezek egy részéről már írtam is egy bejegyzésben. A Művészetek Völgye nevű rendezvényen sikerült barátnőmmel ráakadnunk egy használt könyves boltra, ahol mindössze 500 Ft-ért magamévá tehettem Dan Brown Da Vinci kódját, illetve további 300 Ft-ért egy Maigret kötetet. Utóbbiba már belekezdtem, de most kicsit megakadtam az olvasással. Illetve egy beszerzésem volt még, méghozzá Olaszországban vettem meg Jodi Picoult My sister's keeper című regényét angol nyelven. Hát igen, 3 könyvet vittem magammal a nyaralásra, de nem volt elég. De szerencsére az egyik városkában ráakadtunk egy nemzetközi könyvesboltra, és ott lett enyém ez a példány kb 3000 Ft-nyi euróért. Nem is vészes. :-) Ezt azóta már el is olvastam. Bejegyzés nemsokára. ;-)

Az elolvasott könyvek

   És akkor már bele is mentem az olvasások témájába. A három nyári hónap közül az augusztus nyert olvasás terén is. (Ehhez nyilván köze van a ténynek, hogy ebben a hónapban voltam szabin. :-P) Ebben a hónapban befejeztem Szabó Magda Abigéljét, illetve Jodi Picoult Storyteller-jét. Utóbbi kicsit lassan ment, de csak azért, mert elektronikus formában van meg csak a könyv, e-book olvasóm pedig (még) nincs. Picoult könyvéről még várat magára a poszt. Elég sok, sőt rengeteg idézetet, gondolatot jegyeztem le, amit nagy munka lesz majd bejegyzéssé gyúrni, de igyekszem. Aztán, ahogy fent említettem, elolvastam még ebben a hónapban Picoult egy másik regényét is, a My sister's keeper-t is. Illetve a nyaraláson elfogyasztottam Gerald Durrel Madarak, vadak, rokonok című alkotását is. Belekezdtem továbbá Georges Simenon Maigret és a gyilkos című detektívtörténetébe, Louis Sachar Stanley, a szerencse fia című ifjúsági regényébe valamint úgy döntöttem, hogy ismét belekezdek a Harry Potter sorozatba, csak ez alkalommal hangoskönyv formájában. 

A most folyamatban lévő könyvek

      Ez volt tehát az augusztus, és igen, volt tengerparton homokban fekvős olvasás is. Check.:-) Reméljük a szeptember is hasonlóan termékeny lesz majd könyves szempontból.

    

Abigél

      Mindig is nagy hiányosságomként tartottam számon, hogy annak idején nem olvastam el Szabó Magda klasszikussá vált ifjúsági regényét, az Abigélt. De ennek most vége! :-) Barátnőmtől kaptam kölcsön a kötetet, melyet a nyaraláson végeztem ki, gyakorlatilag egyhuzamban. (Volt mondjuk időm a 10 órás buszutazás alkalmával.)

      Ez a regény Szabó Magda egy új arcát mutatta meg nekem. Én eddig ugyanis csak felnőtteknek szóló regényeit olvastam. (Megvan egyébként az Álarcosbál is, melyet, ha jól tudom, szintén ifjúsági regényként tartanak számon. Ennek az elolvasását is tervezem a közeljövőben.) Itt viszont egy ifjúsági regényről van szó. Ennek ellenére véleményem szerint bármelyik korosztály megtalálhatja benne a szeretnivalót.

      Gina fiatal lány, aki édesapjával és francia nevelőnőjével él. Édesapja, aki tábornokként szolgál a magyar hadseregben, nagyon szereti őt, a kislány a mindene. Meg is ad neki minden tőle telhetőt. Gina a jómódú polgárkisasszonyok életét éli, bálokba, estélyekre, színházba jár, élvezi a gondtalan fiatalságot. Élete azonban egy csapásra a feje tetejére áll, amikor édesapja minden indoklás nélkül elküldi őt egy távoli, szigorú, bentlakásos iskolába, a Matulába. Gina így elveszíti a mindennapi kapcsolatot apjával, nagynénjével, sőt udvarlójával, Kuncz Ferivel is, és bekerül egy rideg, ismeretlen világba, ahol egyedül kell megküzdenie a rá váró nehézségekkel.

      Szabó Magda remek humorral fűszerezve mutatja be a Matula életét. Nem egyszer hangosan nevettem a lányok bohókás iskolai hagyományain, gondjain. És ott van a regény címét is adó központi alak, Abigél, a szobor, aki a matulás lányok hagyományai szerint mindig segít a rászorulókon, csak levelet kell neki küldeni. A könyv egyik központi kérdése természetesen az, hogy ki rejtőzik valójában a csodatevő Abigél alakja mögött? Ginának is ő segít a kezdeti nehézségek átvészelésében. Eleinte igen rosszul alakulnak a dolgok, nehezen megy a beilleszkedés a lánynak, de aztán egy megható jelenet közepette osztálytársai végre befogadják őt maguk közé, és kezdi egyre jobban érezni magát. A háború azonban lassan begyűrűzik a matulások gondtalan mindennapjaiba is. Háborúellenes szórólapokat látnak az utcán, sőt még egy szabotázsnak is tanúi, sőt akaratlanul részesei is lesznek, és sajnos néhányan rossz híreket kapnak a szeretteikről is. Gina maga személyesen is belekeveredik a háborús eseményekbe, amikor Abigél segítségével menti zsidó származású osztálytársait. És ekkor még nem is sejti, hogy ennél még sokkal fontosabb szerepe is lesz majd ebben a háborúban....

     A regény vége felé haladva egyre inkább felpörögnek az események, Gina egyre több mindent tud meg, s végül rájön, hogy a Matula, amelyet kezdetben börtönnek hitt, valójában oltalmat nyújtó mentsvár, s akiket eddig jónak hitt, azok ördögök, ezzel szemben a szívtelennek hitt igazgató valódi őrangyal. S nem csak ő az...
    A könyv vége több fordulatot is tartogat, és természetesen az is kiderül, ki is valójában Abigél. (Az illető a jelöltjeim között volt.:-)
     Bár néhol kissé szentimentálisnak éreztem, összességében mégis csak tetszett ez a remek humorú, a látszat ellenére igen komoly témákat is taglaló regény, melyből megtudhatjuk, hogyan válik a személyes és országokat érintő tragédiák hatására egy cserfes kislányból értetten gondolkodó, felnőtt nő.
       10-ből 9-es.

"A hetedikes boldogan elviharzott, az igazgató meg úgy nézett Horn Micire, mint egy elképedt oroszlán, ha kolibri száll a fejére, és részint azt dalolgatja, fogalma sincs, mi félnivaló volna egy oroszlántól, részint meg arról énekel, hogy az élet minden borzalom ellenére gyönyörűséges, és minden gyönyörűség között a legszebb, legédesebb az ifjúság."

A könyv ismertetője a Molyon

Madarak, vadak, rokonok és Görögország helyett Olaszország...

  

   Szerencsére nem kellett sokat törnöm a fejem, milyen könyvet (könyveket) is vigyek a nyaralásra idén. Nem is volt kétség, hogy Gerald Durrell Madarak, vadak, rokonok című könyvét mindenképpen magammal viszem az útra. A Családom és egyéb állatfajtákat már korábban olvastam, így tudtam, mire számíthatok a biológus-írótól: remek humorral előadott családi anekdoták, egzotikus állatokkal kapcsolatos érdekességekkel színezve, mindez egy gyönyörűen ábrázolt, festői, mediterrán környezetben. Durrel remekül festi le a tájat, a tengert, a mediterrán hangulatot, amit csak fokozott az, hogy én is hasonló vidékeken jártam a könyv olvasása közben. Csak a kabócák cirpelése hiányzott (illetve azért annyira mégsem :-). 

Korfu napjainkban

     A könyv gyakorlatilag a Családom és egyéb állatfajták folytatása, illetve pontosabban szólva kiegészítése. Ebbe a kötetbe került bele mindaz, ami az előbbiből kimaradt, illetve azért az író a kronológiára is ügyelt. Itt megjegyezném, hogy bár Durrell ebben a könyvben ismét bemutatja pár szóban a szereplőket, azért én úgy éreztem, hogy jól tettem, hogy a Családom... után olvastam ezt a könyvet. Jó volt ismét találkozni az ott megismert kedves karakterekkel. 

Szintén Korfu

    Már a korábbi kötetnél is kellemes élmény volt, hogy - remélem ez nem fog nagyképűen hangzani, de - kissé magamra ismertem a gyermek Durrell-ben. Kiskoromban én is rengeteg időt töltöttem a kertünkben, mindenféle állatkát összefogdostam és tanulmányoztam. Nekem is volt például csigagyűjteményem. Egy kivételezett kis jószág - Oscar - olyan szerencsés volt, hogy még a konyhánkba is beköltözhetett - persze szigorúan csak befőttesüvegben. :-) Nekem is ugyanilyen furcsa élmény volt az első alkalom, amikor csigákat láttam párosodni. És még sorolhatnám tovább. Csak sajnos nálam a biológia iránti érdeklődés eléggé prózai okokból alábbhagyott, amikor is a középiskolában az addigi kedves, lelkesítő tanárnő helyett (akinél még biosz szakkörre is jártam) egy mogorva, a tantárgyát nem is igazán kedvelő, unalmas tanár urat kaptunk... Ha ez akkor nem történik, könnyen lehet, hogy már rég biológusként keresném a kenyeremet, de ki tudja.... 

A kis Durrell (sajnos nekem baglyom nem volt, csak plüss)

      Na, de térjünk vissza a könyvre. Ahogy írtam fentebb is, remek humorral meséli el nekünk az amúgy sem hétköznapi történeteket Durrell. Rengetegszer nevettem fel hangosan olvasás közben. Rengeteg új dolgot tanultam meg továbbá jó pár egzotikus állatról, és megismerkedhettem számos, a korfuiakra jellemző érdekes szokással is.

„-Görögországban -kezdte Theodore, módszeresen majszolva a szendvicset- az örvösgalamb neve dekaoctura, vagyis tizennyolcas. A története pedig arra az időre megy vissza, mikor Krisztus a … khm… keresztfát vitte a Golgotára, és egy római katona, látva, milyen fáradt, megsajnálta. Az út mellett egy öregasszony ööö… tejet árult. A katona odament hozzá, és megkérdezte, mennyiért ad egy köcsög tejet. Az asszony azt felelte, tizennyolc garasért. De a katonának csak tizenhét garasa volt. Ööö… könyörögni kezdett az asszonynak, adjon Krisztus számára egy köcsög tejet tizenhét garasért, de az kapzsiságában kitartott a tizennyolc mellett. Így aztán, mikor Krisztust megfeszítették, az asszony örvösgalambbá változott, és arra ítéltetett, hogy amíg csak él, állandóan ismételgesse: dekaocto, dekaocto, tizennyolc, tizennyolc. Ha valaha azt mondja, hogy dekaepta, tizenhét, akkor visszanyeri emberi formáját. És ha megátalkodottságában egyszer azt találja mondani, hogy dekaennaea, vagyis tizenkilenc, akkor vége lesz a világnak.” 

      A könyv utolsó fejezetében abszolút elmerülünk ebben a nyugodt, békés idillben, amellyel aztán szomorú ellentétet képez a könyv epilógusa, melyből megtudjuk, hogy a háború elért Görögországba is, és a vidám, habókos Durrell családnak így el kellett hagynia a kedves kis szigetet...

      Remek választás volt ez a könyv a nyaralásra. Faltam minden sorát, és úgy érzem a könyv csak fokozta a nyaralás adta élményt. 10-ből 10-es. 

U.i.: Az utolsó három kép már nem Korfu, hanem a nyaraláson készült. Azért hasonlít, ugye? :-)

A könyv ismertetője a Molyon

Antikvárkodás a Völgyben

      

      Egy kedves barátnőmmel a hétvégén ellátogattunk a közeli Művészetek Völgyébe (Igaz, idén már véget ért, vasárnap volt az utolsó nap, de mindenkinek csak ajánlani tudom, mert egészen remek, színes, és nem utolsósorban kulturális program ez - infó ezen a linken, ha valakinek esetleg felkeltettem az érdeklődését :-). És lévén, hogy barátnőm is van akkora könyvmániás, mint én, amint megláttuk az udvarokra kitelepített könyvesszekrényekre felhalmozott házikönyvtárak eladásra szánt köteteit, nem tudtunk ellenállni a kísértésnek...

       

   

       Így lett az enyém mindössze 500, AZAZ 500 Ft-ért Dan Brown A Da Vinci-kódja. Igen, 500 Ft! :-) Annyi a hibája a kötetnek, hogy a gerince mentén belül kissé el van szakadva. De más gond nincs vele (direkt belelapoztam, hogy nem hiányoznak e belőle oldalak vagy ilyesmi). Szert tettem emellett 300 Ft-ért egy Maigret kötetre is (Maigret és a gyilkos). Pupillánál olvastam először erről a sorozatról, és csak jókat, így éltem az alkalommal, hogy ilyen olcsón befektessek egy kötetbe, hátha én is megszeretem majd Simenon krimijeit.

      U.i.: A képek a kapolcsi kiruccanáson készülte, illetve a kép Bagolykával már itthon. Talán valamennyire visszaadják a Völgy hangulatát. :-)

Júliusi összegzés

     Ismét elég böjtszagú hónapot zártam olvasás és könyvbeszerzés terén egyaránt. Ismét egy könyvet sikerült kivégeznem, mondjuk ez egy elég vaskos kötet volt, és eltartott egy darabig (2 hónapig) az elolvasása. Ez volt Christopher Paolini Eragonja. Ahogy a posztban is leírtam, összességében tetszett a könyv, csak Paolini-nek kell még fejlődnie kicsit íróként (legalábbis szerintem). De azért így is komoly teljesítmény egy ilyen iromány egy tinédzser fiú tollából. 

      Folyamatban van még Jodi Picoult Storyteller című könyvének olvasása is, de ez kicsit lassabban megy, mert - bár a sztori egészen magával tud ragadni - csak gépen tudom olvasni, mivel pdf-ben szereztem meg. De már nem sok oldal hiányzik innen sem. :-)

      Illetve pár napja kezdtem bele Szabó Magda Abigéljébe. Igen, kicsit szégyellem, de még nem olvastam tőle ezt a könyvet. Kb. a 100. oldalnál járok, de már most imádom. Remek humor komoly érzelmekkel keverve. Kicsit eltér az általam eddig olvasott Szabó Magda regényektől, de ez talán azért lehet, mert azért itt inkább egy ifjúsági regényről van szó. Ennek ellenére színvonalban egyáltalán nem marad el az írónő többi könyvétől. Na de a posztra is hagynom kell néhány gondolatot, szóval erről egyelőre ennyit. :-)

      A beszerzés terén még nagyobb volt a böjt, se nem vettem, se nem kaptam ajándékba ebben a hónapban könyvet. De ez nem is baj, hiszen itt áll az asztalon egy halom kölcsönkönyv plusz a Vandermeer, amikbe még bele sem szagoltam...

Bevezetés az Örökség-ciklusba

     

      Sokáig tartott, egészen pontosan két hónapig, mire átrágtam magam Christopher Paolini Eragonján. Ez részben annak volt köszönhető, hogy az utóbbi időben alapból sem volt annyi időm olvasni, részben pedig annak, hogy nem éppen egy vékony kötetről van szó. Plusz belekezdtem közben egy pdf formátumban letöltött Jodi Picoult regénybe is, amely szintén lassította kissé a folyamatot. :-)

       A könyv egy szegény, és tulajdonképpen árva (anyja születése után elhagyta, apját nem is ismeri, így nagybátyja neveli őt saját fiaként) fiú története, akinek élete fenekestül felfordul, amikor a hegyek között vadászat közben rálel egy különleges kőre, amiről hamarosan kiderül, hogy valójában egy sárkánytojás. 

      Saphira, a sárkány érkezése azonban a rengeteg új élmény és öröm mellett sok fájdalmat, veszteséget is magával von. Az egyszerű parasztfiú szépen lassan Dragon Rider-ré válik (amelyről egyébként titokban mindig is álmodozott), ehhez azonban számos nehézséget kell leküzdenie, és rengeteget kell tanulnia. Szerencsére - Saphira mellett - Eragon-nak több segítőtársa is akad, köztük egy mentor, aki bevezeti őt ebbe az új, különleges, eddig csak legendákban hallott világba. A fiú ügyesen tanul, gyorsan fejlődik, a regény végére valódi Dragon Rider-ré válik.

       Tetszett ahogyan Paolini elképzeli a sárkány és lovasa közötti kapcsolatot: hogy képesek mentálisan kommunikálni, egymás varázserejét növelni, sőt még a fájdalomban is osztozni. Olyan ez, mint Phillip Pullman Sötét anyag trilógiájában a gyermek, Lyra és a daimónja közötti kapcsolat. Akadt emellett a regényben jó pár fordulat is, egyesek kiszámíthatóbbak, mások annál meglepőbbek. Maga a világ is részletesen, érdekesen ki van dolgozva, bár nyomokban tartalmaz egy kis Gyűrűk Urát (Nekem legalábbis abszolút az orkok jutottak eszembe az Urgal-okról, de ugyanezt a hangulatot idézte a föld alatt élő törpök tárnáiban való kószálás vagy a regényben felbukkanó elfek, vagyis eddig, az első kötet végéig még csak egy elf. :-)

      Le kell azonban szögeznünk, hogy az irományon érződik azért, hogy írója még jócskán a tinédzserkorban járt, amikor megalkotta az Eragont. Több helyen kiforratlan még a történet, akad pár igen kiszámítható fordulat is (DE itt megjegyzendő, hogy azért akad váratlan is néhány! :-), és erősen érezhető a nagy klasszikusok hatása, mint pl. a fent említett Gyűrűk Uráé. De meg kell mondjam, néhány ponton még eszembe jutott a Trónok Harca is (Hrothgar, a törpkirály trónja - ahogyan a Vastrón is - direkt kényelmetlenre lett kialakítva, hogy egyetlen király se kényelmesedjen el benne ülve), de akadt jelenet, amely a Harry Pottert juttatta eszembe (ahogyan Eragon harc közben belelát ellensége fejébe, érzéseibe, emlékeibe). Nem mondom, hogy Paolini ezekből a könyvekből vett át dolgokat, egyszerűen csak ezeket idézték fel bennem a könyv egyes jelenetei.

"Respect the past; you never know how it may affect you."

     Összességében nem rossz könyv az Eragon, és kíváncsi vagyok a folytatásra is. Megkedveltem a kissrácot meg a sárkányát. És remélhetőleg Paolini írói készségei is fejlődnek, ahogy egyre több kötete készül el az Örökség-ciklusnak. Én ezt a teljesítményt most 10-ből egy 7-essel jutalmazom.

U.i.: Azt el is felejtettem említeni, hogy angolul olvastam, szóval plusz egy angol nyelvű könyv elfogyasztva az idén. :-)

A könyv ismertetője a Molyon

Ólomerdő - Egy modern magyar tündérmese

    

     Valamiért nagyon régóta húzom már ezt a posztot. Ennek talán az is az oka, hogy a könyv nem volt akkora élmény, mint amire számítottam. Félreértés ne essék, nagyon is tetszett a könyv, de valahogy mégsem azt adta, amit vártam tőle. Na de miről is van itt szó pontosan?

     Az Ólomerdő - ahogy a poszt címében is írtam - egy igazi modern magyar tündérmese. Kleinheincz Csilla regényébe belelapozva egy olyan különleges világba léphetünk be, ahol Gödöllő határában nem egy hétköznapi erdő húzódik, hanem egy csodákkal teli, tündérek, törpék, gonosz boszorkák és hercegek lakta Rengeteg. Minden, a magyar és más népek meséire jellemző elemet megtalálunk itt tehát, de mégsem a megszokott módon. Az írónő ugyanis fogja ezt a világot és csavar rajta egyet, így válik lehetségessé, hogy az Ólomerdő világában a tündérek nem feltétlenül jók,hanem ugyanolyan gyarlók, mint az ember, sőt... 

     A regény elején megismerhetjük Emesét és édesapját, Istvánt, akik kettesben élik életüket, amióta Emese édesanyja, Lóna még a lány kisgyermek korában elhagyta őket. Eddig minden teljesen hétköznapinak tűnik, a történet azonban hamarosan átvált egy amolyan igazi tündérmesébe. Megtudhatjuk, hogy Emese édesanyja valójában tündér, akivel Emese édesapja, István a Gödöllő melletti erdőben találkozott és ahogy az lenni szokott, rögtön szerelembe is esett. Lóna aztán a szerelemért elhagyja otthonát, mostohaanyját és mostohatestvérét, és Istvánnal az emberek világába szökik át. A honvágy azonban nem hagyja nyugodni, tündér-énje idővel felülkerekedik, és családját elhagyva visszatér a Rengetegbe. És bár csak egy látogatást tervez rég nem látott otthonában, mostohaanyja keresztbe húzza számításait, varázslat segítségével rabul ejti Lónát, aki így nem térhet vissza családjához. István - bár lánya elől igyekszik titkolni - tudja, hol keresse Lónát, és ha a varázslatot meg tudná törni, már rég hazamenekítette volna feleségét. A Rengeteget azonban varázslat védi, ahová csak komoly áldozat révén sikerül Istvánnak bejutnia... Így kerül az események sűrűjébe Emese...

"- Ó, ne már! Összebeszéltetek, vagy mi van? Te is tudod, hova ment Anya?

Adél szája sarkában megrándult egy fintor. 

- Oda, ahonnét jött, de ezt te is sejthetted. A ... másik helyre. 

Soha nem mondták ki a nevét, hiszen olyan gyerekes volt, meseszerű, hihetetlen. Olyannyira semmi köze a kézzelfogható valósághoz, és annyira elkoptatták már a színes ábrás gyerekkönyvek, hogy számukra csak a "másik hely" volt.

Tündérország."

     Ezzel kezdetét veszi a kalandozás Tündérországban, amely nem kevés - számomra is - igen meglepő fordulatot tartogat..

      Különösen tetszettek a regényben a szereplők nevei: Firtos, Tartód, Rabonbán, Lóna, de a legtalálóbb a főszereplő neve: Emese, akit szerettei csak úgy becéznek: Mese... :-) Igen érdekes volt továbbá a skizofrén törpe, Firtos-Tartód karaktere is, akin a széljárástól függően vagy jobbik (Firtos) vagy rosszabbik énje (Tartód) kerekedik felül. Persze mindez egy csíny, illetve az annak büntetéséül szolgáló átok miatt.

      Igen élvezetes volt elmerülni az írónő által teremtett világban, ahol az ígéreteket be kell tartani (másként igen nagy fizikai kínokat él át az ígéret megszegője), és ahol, ahogy már fentebb is említettem, a tündérek nem feltétlenül jóságosak. A regény vége ráadásul egy igencsak váratlan fordulattal van megspékelve, és persze ott a folytatás ígérete is: 7 év múlva (persze, hogy 7 év!) ismét találkozhatunk majd Emesével, akinek teljesítenie kell egy ígéretet, és mint tudjuk, az Ólomerdő világában nincsenek üres ígéretek...

     A könyv tehát összességében különleges olvasmány, de valamiért számomra a regény egyharmada táján kicsit leült a történet, nem vitt úgy magával, ahogy gondoltam, hogy fog. Más negatívumot nem tudok felhozni, egyszerűen csak így éreztem olvasás közben.

     Ami a könyv külcsínyét illeti, arról már áradoztam egy bejegyzésben itt. A regénybe pedig itt olvashattok bele. 

Összességében a fent említett konstans hiányérzet matt 10-ből nálam 8,5-et ért el ez a könyv.

A könyv ismertetője a Molyon