Sokáig tartott, egészen pontosan két hónapig, mire átrágtam magam Christopher Paolini Eragonján. Ez részben annak volt köszönhető, hogy az utóbbi időben alapból sem volt annyi időm olvasni, részben pedig annak, hogy nem éppen egy vékony kötetről van szó. Plusz belekezdtem közben egy pdf formátumban letöltött Jodi Picoult regénybe is, amely szintén lassította kissé a folyamatot. :-)
A könyv egy szegény, és tulajdonképpen árva (anyja születése után elhagyta, apját nem is ismeri, így nagybátyja neveli őt saját fiaként) fiú története, akinek élete fenekestül felfordul, amikor a hegyek között vadászat közben rálel egy különleges kőre, amiről hamarosan kiderül, hogy valójában egy sárkánytojás.
Saphira, a sárkány érkezése azonban a rengeteg új élmény és öröm mellett sok fájdalmat, veszteséget is magával von. Az egyszerű parasztfiú szépen lassan Dragon Rider-ré válik (amelyről egyébként titokban mindig is álmodozott), ehhez azonban számos nehézséget kell leküzdenie, és rengeteget kell tanulnia. Szerencsére - Saphira mellett - Eragon-nak több segítőtársa is akad, köztük egy mentor, aki bevezeti őt ebbe az új, különleges, eddig csak legendákban hallott világba. A fiú ügyesen tanul, gyorsan fejlődik, a regény végére valódi Dragon Rider-ré válik.
Tetszett ahogyan Paolini elképzeli a sárkány és lovasa közötti kapcsolatot: hogy képesek mentálisan kommunikálni, egymás varázserejét növelni, sőt még a fájdalomban is osztozni. Olyan ez, mint Phillip Pullman Sötét anyag trilógiájában a gyermek, Lyra és a daimónja közötti kapcsolat. Akadt emellett a regényben jó pár fordulat is, egyesek kiszámíthatóbbak, mások annál meglepőbbek. Maga a világ is részletesen, érdekesen ki van dolgozva, bár nyomokban tartalmaz egy kis Gyűrűk Urát (Nekem legalábbis abszolút az orkok jutottak eszembe az Urgal-okról, de ugyanezt a hangulatot idézte a föld alatt élő törpök tárnáiban való kószálás vagy a regényben felbukkanó elfek, vagyis eddig, az első kötet végéig még csak egy elf. :-)
Le kell azonban szögeznünk, hogy az irományon érződik azért, hogy írója még jócskán a tinédzserkorban járt, amikor megalkotta az Eragont. Több helyen kiforratlan még a történet, akad pár igen kiszámítható fordulat is (DE itt megjegyzendő, hogy azért akad váratlan is néhány! :-), és erősen érezhető a nagy klasszikusok hatása, mint pl. a fent említett Gyűrűk Uráé. De meg kell mondjam, néhány ponton még eszembe jutott a Trónok Harca is (Hrothgar, a törpkirály trónja - ahogyan a Vastrón is - direkt kényelmetlenre lett kialakítva, hogy egyetlen király se kényelmesedjen el benne ülve), de akadt jelenet, amely a Harry Pottert juttatta eszembe (ahogyan Eragon harc közben belelát ellensége fejébe, érzéseibe, emlékeibe). Nem mondom, hogy Paolini ezekből a könyvekből vett át dolgokat, egyszerűen csak ezeket idézték fel bennem a könyv egyes jelenetei.
"Respect the past; you never know how it may affect you."
Összességében nem rossz könyv az Eragon, és kíváncsi vagyok a folytatásra is. Megkedveltem a kissrácot meg a sárkányát. És remélhetőleg Paolini írói készségei is fejlődnek, ahogy egyre több kötete készül el az Örökség-ciklusnak. Én ezt a teljesítményt most 10-ből egy 7-essel jutalmazom.
U.i.: Azt el is felejtettem említeni, hogy angolul olvastam, szóval plusz egy angol nyelvű könyv elfogyasztva az idén. :-)
.jpg)
 |
| A könyv ismertetője a Molyon |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése