2014. október 23., csütörtök

My sister's keeper

   

      
      Sajnos már elég régen olvastam el Jodi Picoult My sister's keeper-jét, de valahogy csak most jutottam el odáig, hogy poszt is készüljön belőle. (Érdekes... Úgy nézi Picoult könyvei ilyen hatással vannak rám... A Storyteller-t még régebben olvastam és szegényről még mindig nem írtam posztot...)
      A történet egy háromgyermekes amerikai családról szól, ahol a középső gyermek, Kate már kisgyermek kora óta leukémiával küzd, ami az egész család életére rányomja bélyegét. A gyakori rosszullétek, a hosszas kórházi kezelések folyton felbolygatják a mindennapokat, rettegésben tartva a tűzoltó édesapát, Brian-t és a gyermekei születésével háziasszonnyá avanzsálódott ügyvéd édesanyát, Sara-t, de a helyzet a két másik gyermek, Jesse és Anna életét is megkeseríti. Anna-ét különösen. Neki ugyanis, nővére tökéletes csontvelő donorjaként, Kate rosszullétei alkalmával szintén mindig orvosi beavatkozásnak kell magát alávetnie. Ráadásul a tény, hogy ő Kate számára a tökéletes donor, nem a véletlennek és nem is a szerencsének köszönhető. A visszatekintésekből megtudhatjuk, hogy szülei pontosan azért vállalták Anna-t, mint harmadik gyereket, hogy az ő csontveleje segítségével megmentsék nagyobbik lányuk életét. Genetikusok megalkotják tehát a tökéletes donort, s világra jön Anna... Itt már szembesülünk az első komoly morális kérdéssel: megteheti egy szülő, hogy egyik gyerekét "felhasználja" a másik megmentésére?  És a regény elején máris szembesülünk a másik komoly kérdéssel is: Anna ugyanis felkeres egy ügyvédet, Campbell-t, hogy beperelje szüleit, amiért azok állandó kórházi kezeléseknek, testi szenvedéseknek vetik őt alá a megkérdezése nélkül, azért, hogy nővérét megmentsék, javítsák az életszínvonalát... Ha azonban Anna megnyeri a pert, és szülei nem kényszeríthetik többé arra, hogy alávesse magát ezeknek a műtéteknek, nem lesz senki, aki megmentheti Kate életét, aki hamarosan veseátültetésre szorul, és csak a húgától várhat időben érkező segítséget... Vagy tőle sem? Az édesanya (és az apa is) két tűz között találja magát: úgy tűnik, választania kell gyermekei között... 

A három testvér, Anna, Kate és Jesse

      A regényben a Picoult-ra jellemző módon több szereplő nézőpontjából ismerjük meg a történetet, az eseményeket. A beteg Kate-n kívül mindenki gondolataiba, érzéseibe belelátunk. Így az olvasó lehetőséget kap arra, hogy megért(hes)se az anya vagy éppen Anna motivációit. Ezért lehetséges az, hogy nem tudjuk (én legalábbis nem tudtam) egyértelműen elítélni például Sara-t azért, amit tesz. Érdekes továbbá belelátni az elhanyagolt legidősebb gyermek, Jesse mindennapjaiba, gondolataiba is, aki látszólag csak azért él, hogy rossz fát tegyen a tűzre, valójában azonban igen komoly fájdalmat próbál leplezni ezen tetteivel... Aki egyedül furcsa és kissé érthetetlen volt számomra, az Anna. Az ő esetében nem teljesen értettem, miért teszi ezt. A regény folyamán mindvégig érződik, hogyan őrlődik ő maga is. Látszólag folyton meggondolja magát, nem tudja pontosan mit akar. A regény végén persze megtudjuk ennek okát... 

"Either this girl loses her sister, I think, or she's going to lose herself."

      Nagyon tetszettek a regényben elhangzó gondolatok és a stílus, amellyel Picoult megfogalmazta azokat... Voltak mondatok, amelyek percekig elgondolkodtattak...

"She holds out her arms and I crawl into them, as if I'm small again and I fit there. I press my face hard into her shoulder. What I want, more than anything, is to turn back time a little. To become a kid I used to be, who believed whatever my mother said was one hunder percent true and right without loooking hard enough to see the hairline cracks."

"Jesse's breathing evens against me, like it used to when he was so small, when I used to carry him upstairs after he'd fallen asleep in my lap. He used to hit me over and over with questions: What's a two-inch hose for, a one-inch? How come you wash the engines? Does the can man ever get to drive? I realize that I cannot remember exactly when he stopped asking. But I do remember feeling as if something had gone missing, as if the loss of a kid's hero worship can ache like a phantom limb."

A kórházban...

       Ami nekem kevésbé tetszett, az a Campbell-Julia szál. Ez igazából egy mellékszál, mely az Anna bírósági perében résztvevő ügyvéd és a lány mellé kirendelt bírósági gyám kapcsolatát mutatja be. (Ők tulajdonképpen egymás első szerelmei, akik a per kapcsán most évek múltán ismét találkoznak.) Itt is voltak érdekes dolgok, de számomra a főszál sokkal érdekesebb volt. Illetve a regény végét sajnos valahogy sikerült előre kilogikáznom, így nem ütött akkorát, mint amekkorát amúgy üthetett volna, de azért így is kemény volt... 

Anna a bíróságon ügyvédjével, Campbell-lel

   Mély nyomot hagyott bennem a regény, több helyen meg is könnyeztem. Komolyan elgondolkodtatott, ki mellé álljak, kinek adjak igazat. Nem is tudtam/tudom egyértelműen senki javára leadni a voksomat... Ráadásul a könyv a már fent említett komoly morális kérdések mellett számos apróbb fájdalmat, érzést, gondolatot boncolgat, amelyekkel az ember nap mint nap szembesül. 
         Nálam ez a könyv egy 9-est ért el a 10-ből. (A levonás oka a szerintem kissé felesleges szerelmi szál illetve a kiszámítható befejezés.)

U.i.: A képek a könyv alapján készült filmből vannak. 

A könyv ismertetője a Molyon

3 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy neked is tetszett. Nagyon elgondolkodtató könyv, lehet rajta soká töprengeni.
    Remélem azért írsz majd a Storytellerről is. :)

    VálaszTörlés
  2. Igen, igyekszem arra is rászánni magam. Csak az a baj, hogy olyan sokat jegyzeteltem közben, hogy nehéz lesz szelektálni, mi kerüljön bele a posztba. :-P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sebaj, legfeljebb maratoni poszt lesz :D

      Törlés