Nézd ki van itt

      Pupilla blogján találkoztam először Timur Vermes Néz ki van itt című szatírájával, és már a borítót megpillantva tudtam, hogy el kell olvasnom a könyvet. És milyen jól tettem. :-D

      Egy remek szatíráról van szó, melyben az író egyszerre tart görbe tükröt a második világháború és a jelenkor Németországa (és ezáltal tulajdonképpen a mai kor embere) elé. Hitler 2011 nyarán tér magához egy üres telken Berlin közepén. Eleinte nem igen tud mit kezdeni a szituációval, de aztán lassan helyre teszi magában a dolgokat:

"Száz-, kétszáz évente felbukkan egy magányos harcos, egy emberfeletti tehetség, aki kivezeti népét a tévutak mocsarából. De mit tegyen a sors, ha már kijátszotta ezt az értékes aduját? Ha az emberanyag nem tud kitermelni még egy olyan koponyát, amelyben megvan a szükséges szellemi muníció és lélekjelenlét?

      Akár tetszik, akár nem, ezt az adu ászt át kellett menteni a múlt talonjából."

     Miután magában rendezi a dolgokat, Hitlerünk újra nekiáll a nulláról felépíteni politikai karrierjét, amely - a modern kor vívmányai révén, mint pl. az internet, azon belül is pl. a Youtube segítségével - igen könnyen és hamar sikerül is neki - persze nem pontosan úgy, ahogy annak idején... 

      Vermes egyszerűen remek. Az ő tolmácsolásában még ez a kényes téma, maga Hitler is lehet vicces. És valahogy egyáltalán nem furcsa, hogy az ő szemén át nézzük a történéseket. Ráadásul az alapsztori remek helyzetpoénokat kínál. Az író hihetetlen humorral mutatja be, ahogyan Hitler csetelve-botolva ismerkedik a 21. századi Németországgal. 

"A hitlerjugendisták szemében nem tűnhettem eléggé gyámoltalannak, látszott rajtuk, hogy folytatni akarják a futballozást, mindenesetre vezetőjük a bajtársai felé fordult, miáltal olvashatóvá vált a neve, amelyet édesanyja varrhatott fel rikító színű mezére. Megszólítottam:

- Hitlerjugend Ronaldo! Merre van az utca?"

Így olvashatunk halandzsarádióról és szakácstévéről, Herr Rossmann-ról vagy a fantasztikus német vívmányról, a wikipédiáról is. :-) 

      A hitleri nézőpont mindemellett kiváló eszköz arra is, hogy Vermes görbe tükröt tartson a modern Németország elé - és itt nincs kegyelem sem a társadalomnak, sem a politikának. Éles kritikát kap pl. Angela Merkel, az EU, a német celebek (jajj, de utálom ezt a szót, de ide valóban ez illik a legjobban :-S), és az utóbbiak által túlzsúfolt médiumokat nyálcsorgatva, agyatlanul bámuló németek is (bár itt hangsúlyoznám, hogy ez NEM CSAK a németekre igaz...). 

      De azért időnként komolyabb gondolatok is elhangoznak a regényben. 

"1933-ban a népet nem holmi propagandaakció hengerelte le. Úgy választott Führert magának, hogy az még a mai kor értelmezésében is demokratikusnak számít. A Führer, akit megválasztottak, a lehető legvilágosabban kifejtette és népe elé tárta a terveit. És a németek megválasztották. [...] 

- Mit akar ezzel mondani?

- Hogy vagy egy egész nép volt disznó, vagy ami történt, nem disznóság volt, hanem a nép akarata."

Kap tehát egy jókora pofont az 193-1940-es évek német társadalma is. 

    Meglepő módon az olvasó a regény végére olyannyira azonosulni tud a főszereplővel, hiába Hitler-ről van szó, hogy még kicsit meg is tudja sajnálni őt, én legalábbis így voltam vele...

     Bár a témából adódóan rengeteg a regényben a német kulturális utalás, amiket be kell hogy valljam, nem mindig értettem, így is élvezetes volt számomra a könyv. Sokat nevettem, de - mint ahogyan fent is említettem - akadtak elgondolkodtató részek is. És bár a vége felé - mikor a helyzet maga már nem volt újdonság - véleményem szerint kicsit veszett magából a regény humorossága, összességében azért mégis 9 pontot adnék. Megérdemli az író a merész témaválasztás és annak ügyes, humoros kezelése miatt.

A könyv ismertetője a Molyon