Katedrális - második felvonás

      Barátnőmtől a névnapi ajándékom (az első kötet) kiegészítéseként megkaptam Fawcett, alias Fonyódi Katedrálisának második részét, amit elég hamar sikerült is "elfogyasztanom".

      A történet ott folytatódik, ahol az előző kötetben elbúcsúztunk a szereplőktől. Az intervenciós katonák illetve két civil hősünk az ókori Pompeji mellett találja magát. A katonák érkezése természetesen nem problémamentes, de a nehézségeket leküzdve belekezdenek a rájuk bízott feladat végrehajtásába, ami persze szintén nem megy zökkenőmentesen. Eközben Mark Wilson is magához tér, és egy fordítógép és némi leleményesség segítségével sikeresen kommunikál az őt megtaláló ókoriakkal. Mindent megtesz annak érdekében, hogy összetalálkozzon a szintén hamarosan az ókor Pompejibe érkező vagy már itt is tartózkodó (?) intervenciósokkal, köztük Tess-szel. De, mint minden más terv a Katedrális világában, ez sem az elképzelések szerint alakul...

Pretoriánus teljes felszerésben

      Rengeteg váratlan fordulat, mesteri cselekményszövés jellemzi a Katedrális második kötetét. Új, érdekesebbnél érdekesebb szereplők tűnnek fel, sőt az író még a természetfeletti, mondhatni az "isteni" világot is beleszövi a regény folyamába. Mindeközben egy hihetetlenül nagyszabású, egész történelmi korokat átívelő összeesküvés kezd kibontakozni előttünk. A második kötet végére érve azt kell, hogy mondjam, hogy bár jóval többet tudok, mint az első kötet elolvasása után, egyúttal jóval kevesebbet is... 

Pompeji napjainkban

       Szintén növelte a regény élvezeti faktorát a tény, hogy Fawcett/Fonyódi mennyire képben van az ókori Itáliával kapcsolatban. Megismerünk számos ókori helyszínt (így Pompejit és Rómát), a korabeli katonai tisztségeket, mítoszokat és az ókori, vad, gyakran orgiákba torkolló cenak világát. És persze ebben a kötetben is megismerhetjük néhány jelentősebb történelmi esemény "valódi" hátterét (például azt, miért is süllyedt el valójában a Titanic). 

Egy korabeli cena

      Mindezek mellett azonban muszáj, hogy említést tegyek a negatívumokról is. Az is akadt sajnos a könyvben ugyanis... Ha egy szóban akarnám összefoglalni, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy az író stílusa az, ami nekem nem tetszett. Az első kötethez hasonlóan itt is rengeteg az erőltetettnek érződő, szirupos, már-már szappanoperákra hajazó jelenet. És sajnos többször is találkozhatunk igen bugyutácska párbeszédekkel is. Mindezek tetejében rengeteg a szövegben a - szerintem legalábbis - sokszor felesleges szexjelenet. Néha már úgy éreztem magam, mintha egy pornófilm forgatókönyvét olvasnám. Ehhez kapcsolható egy másik, nekem nem nagyon tetsző tény is a könyvvel kapcsolatban, mégpedig az, hogy a szereplők érzelmei úgy változnak percről percre, mint az áprilisi időjárás... Az egyik percben még halálosan szerelmesek valakibe, a következőben pedig már gyűlölik ezt a személyt és máris más karjában kötnek ki. De ugyanez igaz a szereplők között feszülő ellenszenvekre is, melyek pillanatok alatt nemhogy szimpátiába, de vonzódásba váltanak át, minden nyomósabb ok nélkül... Végül, de nem utolsó sorban akadt itt is néhány következetlenség. Például Tess-t hetekig készítik fel Nauszikaá megformálására, azt azonban senki sem mondja el neki, hogy honnan származik a nő, akinek a szerepét át készül venni, így ezt az infót Kerwin ezredesnek kell Tess fülére mondania éles helyzetben....??? Na de ez már csak szőrszálhasogatás részemről. :-)

Róma napjainkban

      Abszolút vegyes érzéseim vannak tehát a könyvvel kapcsolatban. Az író mesterien keveri a szálakat, a fordulatok remekek, de a stílus maga egyáltalán nem kiforrott, és így sajnos ez a fantasztikusan izgalmas történet egy igencsak középszerű köntösben kerül tálalásra. Az izgalmas sztori, a rejtélyek miatt egyértelműen benevezek a következő kötetre is, de ez a könyv nálam most max 7 pontot ért el.

A könyv ismertetője a Molyon