Az utóbbi időben azon kaptam magam, hogy egyre gyakrabban veszek a kezembe avagy hallgatok magyar író tollából származó könyveket. Kosztolányi Édes Annájának újraolvasását már amúgy is régóta terveztem. Még anno a középiskolában olvastam először, ahol kötelező olvasmány, és ha jól emlékszem, érettségi tétel is volt a regény. Már akkoriban is nagy hatást tett rám, ahogyan most is. Ez alkalommal hangoskönyv formájában tettem újra magamévá a könyvet, amely még különlegesebbé tette az olvasásélményt.
A regény a faluból a nagyvárosba felkerülő Anna megrendítő története, aki megözvegyült apjának új asszonya elől menekülvén kerül fel Budapestre, ahol cselédként próbálja megkeresni a kenyérre valót. Anna egészen jól érzi magát, sőt szinte boldog is egészen addig, amíg Vizyék fel nem bukkannak az életében. A lány egy kisgyerekes családnál szolgál, ahol a háztartás ellátása mellett a gyerekek gondozása is a feladata, akiket nagyon megszeret, szinte saját családjaként tekint munkaadóira. A politika fordulatai miatt azonban - rokona, Ficsor, annak érdekében, hogy sértetlenül fent tudjon maradni a történelem verte hullámokon, "feláldozza" a lány boldogságát - Anna odakerül Vizyékhez, és ezzel megkezdődik az a hosszas szenvedés, amely aztán tragikus végkifejletbe torkollik: a tökéletes cselédlány hirtelen, látszólag semmi ok nélkül meggyilkolja gazdáit...
Annának már az első pillanatban megsúgják az ösztönei, hogy rossz helyen jár. Sajnos azonban nem hallgat, nem hallgathat ezekre az ösztönökre...
"Amikor ide belépett, a gyomra egyszerre fölémelyedett, olyan rosszullét fogta el, hogy azt hitte, azonnal összerogy. Valami kimondhatatlan büdösséget érzett, mint a patikában, éles, hideg szagot, mely egyre jobban facsarta az orrát, kavarta belét. Vizyné a zongorájában kámfort tartott, hogy a molyok ne rágcsálják a vattás hangkalapácsokat. Anna nem tudta, honnan származik ez az orvosságszag, csak azt tudta, hogy nem bírja ki, csak azt tudta, hogy már az első pillanatban ki akart szaladni, és ha egészséges ösztönére hallgat, akkor köszönés és istenhozzád nélkül elrohan, menekül, le a lépcsőkön, az utcákon, s fut, meg sem áll hazáig, a kajári tarlóföldekig."
Vizyné - ahogy akkoriban sokan mások is - tárgyként, de legjobb esetben is állatként tekint Annára, akit idomítani kell, s ennek megfelelően embertelenül is bánik vele. Annának ezt nehéz kezelnie, különösen azután a kedves család után, akiknél Vizyéket megelőzően dolgozott. Vizyné folyamatosan terrorban tartja Annát, s a lánynak sokat kell dolgoznia, hogy bebizonyítsa a bizalmatlankodó, sohasem elégedett asszonynak, hogy ő más, mint eddigi cselédjei. De pontosan ezzel teszi helyzetét még rosszabbá... Amikor Vizyné rádöbben, hogy Anna valójában milyen remek cseléd, ezt nem mutatja neki, ugyanolyan ridegen bánik vele, mint annak előtte, mindeközben azonban foggal-körömmel ragaszkodik a lányhoz. A lány nyomorúságos helyzetét csak tovább fokozza Vizyné unokaöccsének, Patikárius Jancsinak a könnyelmű szerelme is. A fiú kihasználja a tudatlan lányt, akit testileg-lelkileg megtör a románc... Amikor aztán utolsó menekülési lehetőségként Anna elfogadja a kéményseprő házassági ajánlatát, a ragaszkodó Vizyné nem átall lelki, érzelmi zsarolást alkalmazni annak érdekében, hogy a lányt maga mellett tartsa. Ez lesz a veszte is... A lány, aki eleddig egy csirke nyakát sem volt képes kitekerni, a tökéletes cseléd, látszólag minden ok nélkül gazdái életére tör. De csak látszólag teszi ezt ok nélkül... Megtörte ugyanis a terror, Vizyné terrorja, s Anna érzi, hogy csak egyféleképpen szabadulhat innen - csak úgy, ha megöli az asszonyt.
Megdöbbentő, megrendítő lélektani regény az Édes Anna, mely elgondolkodtat, mély nyomot hagy az olvasóban. Nekem annak idején is nagyon tetszett, ahogyan most is, így nem is adhatok más pontszámot rá, mint 10-ből 10-et.
A regény a faluból a nagyvárosba felkerülő Anna megrendítő története, aki megözvegyült apjának új asszonya elől menekülvén kerül fel Budapestre, ahol cselédként próbálja megkeresni a kenyérre valót. Anna egészen jól érzi magát, sőt szinte boldog is egészen addig, amíg Vizyék fel nem bukkannak az életében. A lány egy kisgyerekes családnál szolgál, ahol a háztartás ellátása mellett a gyerekek gondozása is a feladata, akiket nagyon megszeret, szinte saját családjaként tekint munkaadóira. A politika fordulatai miatt azonban - rokona, Ficsor, annak érdekében, hogy sértetlenül fent tudjon maradni a történelem verte hullámokon, "feláldozza" a lány boldogságát - Anna odakerül Vizyékhez, és ezzel megkezdődik az a hosszas szenvedés, amely aztán tragikus végkifejletbe torkollik: a tökéletes cselédlány hirtelen, látszólag semmi ok nélkül meggyilkolja gazdáit...
Annának már az első pillanatban megsúgják az ösztönei, hogy rossz helyen jár. Sajnos azonban nem hallgat, nem hallgathat ezekre az ösztönökre...
"Amikor ide belépett, a gyomra egyszerre fölémelyedett, olyan rosszullét fogta el, hogy azt hitte, azonnal összerogy. Valami kimondhatatlan büdösséget érzett, mint a patikában, éles, hideg szagot, mely egyre jobban facsarta az orrát, kavarta belét. Vizyné a zongorájában kámfort tartott, hogy a molyok ne rágcsálják a vattás hangkalapácsokat. Anna nem tudta, honnan származik ez az orvosságszag, csak azt tudta, hogy nem bírja ki, csak azt tudta, hogy már az első pillanatban ki akart szaladni, és ha egészséges ösztönére hallgat, akkor köszönés és istenhozzád nélkül elrohan, menekül, le a lépcsőkön, az utcákon, s fut, meg sem áll hazáig, a kajári tarlóföldekig."
Vizyné - ahogy akkoriban sokan mások is - tárgyként, de legjobb esetben is állatként tekint Annára, akit idomítani kell, s ennek megfelelően embertelenül is bánik vele. Annának ezt nehéz kezelnie, különösen azután a kedves család után, akiknél Vizyéket megelőzően dolgozott. Vizyné folyamatosan terrorban tartja Annát, s a lánynak sokat kell dolgoznia, hogy bebizonyítsa a bizalmatlankodó, sohasem elégedett asszonynak, hogy ő más, mint eddigi cselédjei. De pontosan ezzel teszi helyzetét még rosszabbá... Amikor Vizyné rádöbben, hogy Anna valójában milyen remek cseléd, ezt nem mutatja neki, ugyanolyan ridegen bánik vele, mint annak előtte, mindeközben azonban foggal-körömmel ragaszkodik a lányhoz. A lány nyomorúságos helyzetét csak tovább fokozza Vizyné unokaöccsének, Patikárius Jancsinak a könnyelmű szerelme is. A fiú kihasználja a tudatlan lányt, akit testileg-lelkileg megtör a románc... Amikor aztán utolsó menekülési lehetőségként Anna elfogadja a kéményseprő házassági ajánlatát, a ragaszkodó Vizyné nem átall lelki, érzelmi zsarolást alkalmazni annak érdekében, hogy a lányt maga mellett tartsa. Ez lesz a veszte is... A lány, aki eleddig egy csirke nyakát sem volt képes kitekerni, a tökéletes cseléd, látszólag minden ok nélkül gazdái életére tör. De csak látszólag teszi ezt ok nélkül... Megtörte ugyanis a terror, Vizyné terrorja, s Anna érzi, hogy csak egyféleképpen szabadulhat innen - csak úgy, ha megöli az asszonyt.
Megdöbbentő, megrendítő lélektani regény az Édes Anna, mely elgondolkodtat, mély nyomot hagy az olvasóban. Nekem annak idején is nagyon tetszett, ahogyan most is, így nem is adhatok más pontszámot rá, mint 10-ből 10-et.
 |
| A könyv ismertetője a Molyon |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése