A Victoria Bergman trilógia

      

   

    Az első igazi skandináv krimim Lars Kepler A hipnotizőr című kötete volt, amely teljesen beszippantott, faltam a sorokat, nem bírtam letenni a könyvet. Maga a téma igen sötét, és megterhelő volt, ezért úgy éreztem jobb lesz nekem, ha nem vetem bele magam rögtön egy újabb sötét világú skandináv krimibe. Plusz a krimikkel valahogy úgy vagyok, hogy időnként, egy évben kétszer kb. rám jön, hogy olvasnék egyet, amivel aztán jó időre ki is elégítem ilyen jellegű igényeimet. :-) Idén kapásból egy trilógiát fogyasztottam el, szóval már most túlléptem a szokásos évi adagot, de nem bántam meg.

    Erik Axl Sund Victoria Bergman trilógiájának három kötete, a Bomlás, Éhség és Tisztulás egy sötét világot tár elénk, amelyben apák bántalmazzák saját gyermekeiket, s az anyák mindezt tétlenül nézik, sőt, asszisztálnak hozzá. Ilyen sors jutott osztályrészül Victoria Bergman-nak is, akinek életét mozaikként rakhatja össze az olvasó a könyv rövid, gyakran flashback-eket tartalmazó fejezeteiből, és aztán az első regényben ott az első fordulat, ami nálam igencsak meghozta az Ó-hatást... A regény főhősei Victoria mellett Jeanette Kihlberg nyomozónő, aki egy új, nyomasztó ügyben kezd nyomozásba: holtan, megkínzott, megcsonkított testtel lelnek rá kisfiúkra, akik - bevándorlók lévén - senkinek nem hiányoznak, így az ügynek is kevés jelentőséget tulajdonít a rendőrség vezetősége, Jenaette és közvetlen kollégái nem kis elkeseredésére. Az ügy kapcsán Jeanette kapcsolatban lép egy pszichológusnővel, Sofia Zetterlund-dal, a regények másik főszereplőjével, és a nyomozás során egyre közelebb kerülnek egymáshoz.Közben bepillantást nyerhetünk mindkét főhősnő magánéletébe, és - főként, ami Sofia-t illeti, egyre érdekesebb dolgok bukkannak a felszínre... A már említett első kötetes csavar után a második és harmadik kötet is hozza magával az óriási fordulatokat, és minden egyes ilyen alkalommal nekem is újra kellett gondolnom az addigi téziseimet... Egyedül a legutolsó fordulat volt olyan, amely - véleményem szerint legalábbis - már valamennnyire kiszámítható volt, de azért így is ütött a dolog.

     A regények érdekessége, hogy a fejezetek nagyon rövidek, átlagosan 2-3 oldalasak. Ezt legtöbbször nem bántam, mert csak elősegítették, hogy a történet folyása még pörgősebb legyen. Máskor viszont már a fejezet elején szöget ütött a fejemben, hogy az adott, lélektanilag igencsak összetett helyzetet, szituációt hogyan fogják az írók a szokásos 2-3 oldalban kifejteni. Mégsem maradt bennem végül hiányérzet. 

      Fontos megjegyezni, hogy a Victoria Bergman trilógia esetében nem három különböző ügyről van szó, a három kötet eseményei szorosan követik egymást, függnek egymástól. Én azonban ezzel nem voltam tisztában, és amikor az első kötet végére értem, egy nagy Mi van? felkiáltással csuktam be a könyvet, és rögtön előkaptam a lap topot, hogy megrendeljem magamnak a következő két részt. Az egyes kötetek végén semmi lezárás nincs, sőt, éppen ellenkezőleg, olyan cliffhanger-ek, hogy csak foghatja a fejét az olvasó. :-)

     Erős idegzet kell azért hozzá, de ajánlom a trilógiát. Pörgős, fordulatos, és van benne némi humor is. Például többször is találkozunk Stieg Larsson kötetekkel a könyvben, akihez egyébként előszeretettel hasonlítgatják a kritikusok Sund-ot/Sund-ékat. Negatívumot talán nem is tudok mondani, bár tény, hogy a svéd tulajdonnevekkel, és itt főként a födrajzi nevekre gondolok, továbbra sem sikerült megbarátkoznom. :-) Ennek ellenére a trilógia 10-ből 9-es nálam.

Az első kötet trailere YouTube-ról:

A könyvek ismertetője a Molyon: Első kötet, Második kötet, Harmadik kötet

Májusi összegzés (június közepén...)

    

   Kicsit nagyon megkéstem ezzel a májusi összegzéssel. Kifogásokat nem keresek, egyszerűen lusta vagyok az utóbbi időben blogbejegyzést írni. Pedig a könyveket ugyanúgy falom, és vannak köztük egészen jók is. Például tegnap belekezdtem Csurgó Csaba Kukoricza című fantasyjébe és azt kell mondjam, hogy remek a könyv. Már az első oldalakon beszippantott és megállás nélkül ledaráltam vagy 80 oldalt sok nevetgélés közepette, és csak azért tettem le a könyvet, mert ár fájt a szemem.

Bagolyka megint összeállt a szokásos csoportképre az e havi beszerzésekkel

     Na de lássuk szegény eddig elhanyagolt májust. 

   Beszerzések: Egy könyvet kaptam utónévnapi ajándékként: Harrison Fawcett Katedrálisának 4. kötetét. Itt még a harmadik is elolvasásra vár, de majd egyben lenyomom a maradékot most, hogy már megtehetem. :-) Illetve ebben a hónapban, fellelkesülve Zakkant posztján én is rendeltem magamnak egy kifestőkönyvet a Partvonaltól, a Csodálatos állatokat Marty Noble rajzaival. Amint megjött a kötet, rohantam is a boltba színesekért, és azóta több estét is azzal töltöttem már, hogy a kifestőmben színeztem. :-) Eddigi alkotásaim: 

 

     Olvasások: befejeztem az Ajtót hangoskönyvben, és azóta sem írtam róla... Meghallgattam továbbá egy Janikovszky Éva válogatást Felnőtteknek írtam címmel. Volt az írások között, amit már hallottam a Lemez két oldala című hangoskönyv meghallgatásakor, de voltak új történetek is, és szokás szerint sokat mosolyogtam na meg el is gondolkodtatott az írónő. Befejeztem aztán Anna Gavalda Édes életünk című két kisregényét, amiről mindenképpen írok majd hosszabb posztot is. De röviden összefoglalva érdekes és elgondolkodtató volt számomra. Megvolt aztán még májusban két hétvége alatt kb az az első kettő Bridget Jones, amikről sikerült azért bejegyzést is írnom. Elkezdtem továbbá (és azóta be is fejeztem, de ez már a júniusi összegzésbe tartozik) Szabó Magda Katalin utcáját, Erik Axl Sund Victoria Bergman trilógiáját, és mivel az ötödik évaddal teljesen megkavart az HBO, a Tűz és Jég Dala ötödik kötetét is nekiálltam újraolvasni. Csak hogy tudjam, hogy én emlékszem rosszul, vagy tényleg ennyire rohadtul átírták a sorozat készítői a sztorit. De azt hiszem, inkább az utóbbiról lesz szó. :-)

     Ennyit így megkésve a májusról. Többiek (időben megírt) májusi összegzései:

Theodora, Amadea, Pupilla, Katacita, Tekla, Nita, Anna

Mindenkinek van egy Katalin utcája

"Akkor már azt is tudták, hogy holtak és élők közt csak kvalitatív a különbség, nem sokat számít, és azt is, hogy minden embernek csak egy olyan valaki jut az életben, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában."

      Szabó Magda Katalin utca című regényében három, egymáshoz közel álló család életét, sorsát ismerhetjük meg, akik a Katalin utca lakói lévén szomszédok, és akik között az évek folyamán szoros szálak szövődnek, saját kis közösséggé kovácsolódnak, s együtt vészelik át a viharos 20. századot, mely fokozatosan elszakítja őket egymástól s amelynek következtében magát a Katalin utcai otthont is elveszítik. A kis közösség egymásnak megmaradt tagjai azonban igyekeznek összetartani, s egymásban próbálják újra meglelni az elveszett Katalin utcai otthont és a vele együtt elveszített boldogságot. Az idő kerekét azonban nem lehet visszaforgatni...
     A regény elején a jelenben vagyunk, megismerjük a már egy lakásban összezsúfolódott családokat. Eleinte nem is tudjuk/értjük ki kicsoda, én is őszintén szólva csak kapkodtam a fejem, miről is van szó pontosan. A következő fejezetekben aztán visszaugrunk a múltba és szépen lassan kibomlik a cselekmény, helyükre kerülnek a kirakós darabjai, s megismerve a szereplők sorsát, életét idővel megértjük miért is olyanok a jelenben, amilyenek. A fejezetekben váltakozó szemszögekkel találkozunk, így minden szereplő bőrébe belebújhatunk, megismerhetjük érzéseit, gondolatait, indokait. Ez és maga a tény, hogy a jelent bemutatva ugrunk vissza a múltba és ismerjük meg mindennek a miértjét, remek húzás az írónő részéről. Élvezetes mindemellett mélyen elgondolkodtató és egyben elszomorító volt számomra ez az utazás, az utazás vissza a szereplők múltjába.
      A regénybe belekerül egy természetfeletti szál is, amely elsőre nekem kicsit furcsa volt, Szabó Magdánál nem nagyon találkoztam eddig ilyesmivel, legalábbis az általam elolvasott könyveiben nem. Egy elhunyt szereplő is megjelenik ugyanis a regény elbeszélői között, mint egy szellem, aki szabadon járhat-kelhet térben és időben, aki mindent lát és hall, s aki ha akar, testet is ölthet, megmutatkozhat az emberek előtt. Érdekes volt megismerni azt, hogyan látja, hogyan képzeli el Szabó Magda a halál utáni életet.
       A Katalin utcát olvasva megismerhetjük, átélhetjük a 20. század történelmi eseményeit a három család, azaz a kisemberek szemszögéből. Az 1940-es években a zsidó származású Held család sem kerülheti el sorsát, ahogyan az ezredesnek is hadba kell vonulnia. A háború utáni években aztán jön a kényszermunka, az elnyomás, a disszidálás, majd a rehabilitáció és a kitüntetések. A Katalin utca egykori lakóit messzire veti egymástól a sors, s megpróbálnak a múltat feledve új életet kezdeni, de ahogyan a molyokat az éjszakában égő lámpás fénye, úgy vonzza őket is egymáshoz a közös múlt, a közösen átélt kedves és fájó emlékek, a Katalin utca emléke. Azt remélik, egymásban újra fellelhetik mindazt, ami elveszett, ehelyett azonban csak a közös emlékezés, a keserédes nosztalgia marad nekik.
     Ahogy az írónő is írja az előszóban, mindenkinek van egy Katalin utcája, egy életszakasz, egy időszak, amelyet sokszor felidéz magában, s ahova bármikor szívesen visszatérne. Nem tagadom, nekem is van ilyen. Fontos azonban, hogy ne ragadjunk meg a múltban, tudjunk elszakadni, továbblépni, s a jelenben is tudjunk találni örömet, boldogságot.
     A Katalin utca az írónő egyik remeke, nekem is a kedvenc Szabó Magda regényeim közé került. A könyvet megszólaltató Ráczkevei Anna pedig csak hozzátesz érzelmes, kifejező felolvasásával. 10-ből 10-es a regény.

A könyv ismertetője a Molyon

Bridget Jones gyorstalpaló

      

Az első kötet hangoskönyvének borítója

   A legutóbbi alkalommal, amikor a hangoskönyvek között szemezgettem, rábukkantam a Bridget Jones naplója első illetve második részére, és bár az ilyen "nőcis" könyvek nem igazán az eseteim, arra gondoltam, most kivételt teszek, kilépek egy kicsit a komfortzónámból, és azt kell hogy mondjam, nem tettem rosszul. :-)

      A Bridget Jones naplója sorozat a "szingliirodalom" mára már szinte klasszikussá vált írása Helen Fielding tollából. Az első két kötetet (Bridget Jones naplója, Bridget Jones naplója 2. Mindjárt megőrülök!) meg is filmesítették annak idején, és mind a könyv, mind a filmek nagy sikert arattak. 2014-ben pedig megjelent a harmadik kötet is Bolondulásig címmel. Ebben a kötetben az időközben megözvegyült, kétgyermekes, ötvenes Bridget mindennapjait követhetjük nyomon. 

A második kötet hangoskönyvének borítója

     Ami engem illet, a filmeket láttam, bár nem mondanám, hogy oda lettem volna értük. MInt ahogy fentebb is írtam, ezek a "nőcis szingliregények" nem igazán az én világom. Ennek ellenére amikor megláttam a hangoskönyvek között a Bridget Jones első illetve második részét Udvaros Dorottya előadásában, Alföldi Róbert rendezésében, azt gondoltam: adok egy esélyt. És nagyon megérte, mert remekül szórakoztam. Egyik kötet sem hosszú, de azért szerintem így is elég gyorsan, 1-1 nap alatt kivégeztem mindkét hangoskönyvet. Meg kell mondjam, ilyen remekül elkészített hangsokönyvet még nem hallgattam. Remekül ki volt dolgozva, minden részletre odafigyeltek, sok volt az aláfestő, hangulatteremtő zene, a telefonbeszélgetéseknél is Udvaros Dorottya hangját hallottuk, de valóban úgy, mintha telefonon keresztül beszélne. Sőt, egy helyütt még Alföldi Róbert is hallatta a hangját Colin Firth-ként. Mindemellett a könyv maga is nagyon jól van megírva, remek a humora, nagyon sokat nevettem a csetlő-botló Bridget-en és családján, barátain, de persze közben együtt is éreztem velük. Mivel a filmeket láttam, nem tudtam másként elképzelni a szereplőket, csak mint Zellweger-ként, Grantként illetve Firth-ként. De így is remek volt. Illetve a könyveket hallgatva tudtam meg, hogy a később film szereplői konkrétan benne vannak a könyvekben. Hugh Grant-ről említést teszenk csak a szexbotránya kapcsán, de Colin Firth maga szerepel a könyvben, Bridget vele készít interjút. Így még megmosolyogtatóbb, hogy később a filmben ők is megjelentek. :-)

A harmadik kötet borítója

      Összességében pozitív élmény volt ez a kis komfortzónafeszegetés. Nem mondom, hogy nagy "nőciirodalom" rajongó lettem, de ez a két kötet elnyerte a tetszésemet. Ami a harmadikat illeti, nem tudom, el akarom e majd olvasni valamikor is. Már csak azért is, mert nehéz elképzelnem, hogyan tud az író humort csempészni egy ilyen szomorú élethelyzetbe. De talán ha az is kijön ilyen remek hangoskönyv formájában, megpróbálkozom majd vele.

      Addig is a Bridget Jones naplója első két kötete nálam 10-ből 9 pontos. :-)

Az első és a második kötet ismertetője a Molyon

Április összegzés

      Kicsit megkésve, de lássuk az április hónapot könyves szempontból. 

      Olvasások terén átlagos volt a hónap. Befejeztem Tsiolkas Pofonját, de posztot még nem sikerült írnom róla sajnos. Sőt most nézem, hogy ebben a hónapban nem is jelentkeztem könyves poszttal. Remélem a május ilyen szempontból jobban alakul majd. Elolvastam még a Bomlást Erk Axl Sund-tól, és annyira gonosz és hirtelen vége lett, én meg azt hittem, hogy ez úgy trilógia, hogy három különböző nyomozás, erre jól pofára estem. Ennek örömére be is szereztem a teljes trilógiát. Ott várnak a polcon a sorukra. :-) Volt félbehagyás is, ugyanis végleg feladtam a küzdelmet szegény rosszul felolvasott véznaujjú makival. De papíron folytatom majd, mert a regénnyel magával semmi gond. Sőt! :-) Meghallgattam továbbá Szabó Magda Ajtóját (bár szigorúan véve ezt már májusban fejeztem be), amit egyszer már olvastam hagyományos formátumban, és akkor és most is nagyon megrázó volt, de erről majd egy posztban részletesebben. És belekezdtem Anna Gavalda Édes életünk című írásába (névnapomra kaptam a barátomtól:-), ami eddig nagyon tetszik, bár helyenként kissé szürreális.
      Beszerzések terén az eddigi gyér hónapok után bejött a megjósolt könyváradat. Ennek főként a névnapom az oka, amely ebben a szép hónapban van. Na de lássuk sorban. Még hónap elején beszereztem Justin Torres Mi, állatok című írását illetve a már fent említett Bomlást, azaz a Victoria Bergman trilógia első kötetét. Névnapomra megkaptam a barátomtól (persze a kérésemre:-) Anna Gavalda Édes életünk című, két kisregényt tartalmazó kötetét. Illetve befutott a szokásos névnapi 10%-os kupon is a Libritől, aminek nem tudtam ellenállni, és mivel a Bomlást épp aznap fejeztem be, megrendeltem a második és harmadik kötetet (Éhség és Tisztulás) is. Illetve akárhogy számolgattam, úgy jött ki jól, ha megrendelek egy harmadik könyvet is, így az enyém lett Csurgó Csaba Kukoriczája is. Szóval alaposan felhalmoztam az olvasandó könyveket a polcon.

Bagolyka az áprilisi beszerzésekkel... olyan sok van, hogy szegény alig lát ki mögülük :-)

A többiek áprilisa: Zakkant, Pupilla, Dóri, Amadea, Nita, Katacita

Könyves anekdoták

      

     Több emberkénél is találkoztam a könyves anekdoták témával, és olvasgatva a vicces  és/vagy kedves történeteket, nekem is elkezdett kattogni az agyam, nekem milyen hasonló sztorijaim voltak. És jutott is eszembe néhány, amiket tök jó érzés volt felidézni. 

Valahogy így, csak borító nélkül :-)

    Talán a legkorábbi sztorim a legviccesebb is egyben, ez ugyanis még annyi idős koromra datálódik, amikor még nem is tudtam olvasni. Talán 4-5 éves lehettem, és még nem értettem a betűk titkait, de ennek ellenére már akkor is voltak kedvenc könyveim. Főként képes könyvek persze, de akadt egy, ami nem is emlékszem, talán a gyereknevelésről szólt, vagy divatról, nem tudom. Egyetlen kép sem volt benne, csak néhány elnagyolt rajz, fekete-fehér skicc, de az illata az remek volt. Sokszor csak ültem és szagolgattam azt a könyvet, és egy ideig be is értem ezzel. Egy napon azonban rámtört a gondolat: ha ilyen jó illata van ennek a könyvek, biztosan az íze is nagyon jó. Elfogott a vágy, nem tudtam ellenállni... Elbújtam az emeletes ágy tetején a könyvvel és nekiálltam enni a lapokat. És tényleg nem volt rossz! :-) Időközben a nagyobbik húgom is megjelent a szobában, akit azonnal invitáltam is, és lelkesen csatlakozott is hozzám. Neki is ízlett a könyv. A falatozás egészen addig tartott, amíg anyukám ránk nem talált a majdnem teljesen elfogyasztott könyvvel. Tanulság? Bár nem tudtam olvasni, de már kisgyermek koromban is faltam a könyveket. :-D

      Szintén gyerekkori, de inkább már kiskamasz koromhoz kötődik az első igazi könyvélményem emléke is. Az akkori házunkban az emeleti szobából erkély nyílt, ahova szívesen bújta el a szüleim és testvéreim elől, ha kicsit egyedül akartam lenni. Azon a tavaszi szüneten mindezt egy könyv, Eric Kästner Lassie hazatér című klasszikusával tettem. Emlékszem, szinte teljes napokat töltöttem kint a könyvet olvasva. Nagyon nagy élmény volt... Szívesen gondolok vissza rá. :-)

A rettegett könyv borítója... Még ma is kiráz kicsit a hideg...

    Még egy gyerekkori sztori, de ez megint a vicces kategóriából. Annak idején a szüleim előfizetői voltak a Readers' Digest-nek és mint olyan, szinte az összes általuk megjelentetett könyv megvolt nekünk, így például a Varázslatos Föld körüli utazás, A múlt nagy rejtélyei, vagy a rettegett Misztikus történetek gyűjteménye, Utóbbinak azt hiszem rengeteg rémálmot köszönhetek én és a testvéreim is. Annak aki nem ismerné, ez egy több ezer rövid kis történetet összegyűjtő könyv, mely történetek a leghátborzongatóbb dolgokról, többek között szellemekről, szörnyekről, UFO-król és egyéb természetfeletti, rejtélyes jelenségekről számoltak be. Remek eszköze volt ez a könyv a bátorságpróbáknak. Hányszor hívtuk ki egymást a tesóimmal "párbajokra". :-) Egymásnak olvastuk fel a rémesebbnél rémesebb történeteket, tesztelve, ki bírja a legtovább. Szintén egy Readers' Digest könyvnek köszönhetem, hogy sokáig állig beburkolózva mertem csak elaludni. A múlt nagy rejtélyei című könyv hasábjain ugyanis volt egy teljes oldalas kép, amely Drakulát ábrázolja, amint egy az oldalán, félig kitakarva fekvő, alvó lány vérét készül kiszívni... Atya ég! Jó sok traumát okoztak nekem így visszatekintve ezek a könyvek. :-)

Az ominózus kötet

    Egy kedves családi történet egyszerre kötődik a múlthoz és a közelmúlthoz is. Annak idején apukám nagyon jó tanuló volt az általános iskolában és év végén, talán 4.-ben megkapta könyvjutalomként Gavrilov Jegorka a tengeren című írását. Nagyon szerette, annak idején többször kis is olvasta. Amikor mi kisgyerekként ugyanabba az általános iskolába jártunk, érkezett egy megkeresés azon diákok szüleihez, akik maguk is oda jártak: az iskola a születésnapját ünnepli és ez alkalomból szeretnének egy kiállítást szervezni a régi diákok iskolai dolgaiból. Felmerült, hogy apukám Jegorkáját is kölcsönözzük az iskolának a kiállítás erejéig. Apu féltve adta oda, mondván, vigyázzanak rá, várja vissza. Mondanom sem kell, hogy a kötet elkeveredett, azóta sem láttuk viszont. Eddig a múlt. Aztán kisebbik húgomnak tavaly karácsony előtt az a fantasztikus ötlete támadt, hogy a Vateráról megszerzi a Jegorka ugyanazon kiadását, amit meg is tett. Kézzel az eredeti könyvet utánozva beleírtuk a könyv első oldalára a tanítónő dicsérő szavait, és át is adtuk apukánknak a könyvet, akinek az első kérdése csak annyi volt: Honnan került ez elő? :-) Aztán persze tesóm elmesélte az ötlet és a beszerzés történetét. 

      És a végére egy vicces félreolvasásom. :-) Annak idején, mint sok mindenkit, engem is magával ragadott a Harry Potter láz. Én is faltam a könyveket, és persze rengeteget beszélgettem róla az osztálytársaimmal is. Egy ilyen alkalommal éppen a kviddics volt a téma. Én nagyban mesélem, hogy a csikesz így meg úgy. Erre osztálytársam megkérdi: Mi az a csikesz? Na ekkor derült ki, hogy én végig félreolvastam és a cikeszt csikesznek láttam. :-DDD Volt ám nagy nevetés.

Ennyi jutott most így hirtelen eszembe az én könyves sztorijaimból.

Akik még témáztak:

Miamona, Pupilla, Ilweran, Nima, Pupilla

A költészet napja alkalmából

Tóth Árpád: Körúti Hajnal

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még

Üveges szemmel aludtak a boltok,

S lomhán söpörtek a vad kővidék

Felvert porában az álmos vicék,

Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.

Egyszerre két tűzfal között kigyúlt

A keleti ég váratlan zsarátja:

Minden üvegre száz napocska hullt,

S az aszfalt szennyén szerteszét gurult

A Végtelen Fény milliom karátja.

Bűvölten állt az utca. Egy sovány

Akác részegen szítta be a drága

Napfényt, és zöld kontyában tétován

Rezdült meg csüggeteg és halovány

Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.

A Fénynek földi hang még nem felelt,

Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:

Egy kirakatban lila dalra kelt

Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt

Hangon a harangok is felmerengtek.

Bús gyársziréna búgott, majd kopott

Sínjén villamos jajdult ki a térre:

Nappal lett, indult a józan robot,

S már nem látták, a Nap még mint dobott

Arany csókot egy munkáslány kezére...