2015. június 16., kedd

A Victoria Bergman trilógia

      
   

    Az első igazi skandináv krimim Lars Kepler A hipnotizőr című kötete volt, amely teljesen beszippantott, faltam a sorokat, nem bírtam letenni a könyvet. Maga a téma igen sötét, és megterhelő volt, ezért úgy éreztem jobb lesz nekem, ha nem vetem bele magam rögtön egy újabb sötét világú skandináv krimibe. Plusz a krimikkel valahogy úgy vagyok, hogy időnként, egy évben kétszer kb. rám jön, hogy olvasnék egyet, amivel aztán jó időre ki is elégítem ilyen jellegű igényeimet. :-) Idén kapásból egy trilógiát fogyasztottam el, szóval már most túlléptem a szokásos évi adagot, de nem bántam meg.


    Erik Axl Sund Victoria Bergman trilógiájának három kötete, a Bomlás, Éhség és Tisztulás egy sötét világot tár elénk, amelyben apák bántalmazzák saját gyermekeiket, s az anyák mindezt tétlenül nézik, sőt, asszisztálnak hozzá. Ilyen sors jutott osztályrészül Victoria Bergman-nak is, akinek életét mozaikként rakhatja össze az olvasó a könyv rövid, gyakran flashback-eket tartalmazó fejezeteiből, és aztán az első regényben ott az első fordulat, ami nálam igencsak meghozta az Ó-hatást... A regény főhősei Victoria mellett Jeanette Kihlberg nyomozónő, aki egy új, nyomasztó ügyben kezd nyomozásba: holtan, megkínzott, megcsonkított testtel lelnek rá kisfiúkra, akik - bevándorlók lévén - senkinek nem hiányoznak, így az ügynek is kevés jelentőséget tulajdonít a rendőrség vezetősége, Jenaette és közvetlen kollégái nem kis elkeseredésére. Az ügy kapcsán Jeanette kapcsolatban lép egy pszichológusnővel, Sofia Zetterlund-dal, a regények másik főszereplőjével, és a nyomozás során egyre közelebb kerülnek egymáshoz.Közben bepillantást nyerhetünk mindkét főhősnő magánéletébe, és - főként, ami Sofia-t illeti, egyre érdekesebb dolgok bukkannak a felszínre... A már említett első kötetes csavar után a második és harmadik kötet is hozza magával az óriási fordulatokat, és minden egyes ilyen alkalommal nekem is újra kellett gondolnom az addigi téziseimet... Egyedül a legutolsó fordulat volt olyan, amely - véleményem szerint legalábbis - már valamennnyire kiszámítható volt, de azért így is ütött a dolog.


     A regények érdekessége, hogy a fejezetek nagyon rövidek, átlagosan 2-3 oldalasak. Ezt legtöbbször nem bántam, mert csak elősegítették, hogy a történet folyása még pörgősebb legyen. Máskor viszont már a fejezet elején szöget ütött a fejemben, hogy az adott, lélektanilag igencsak összetett helyzetet, szituációt hogyan fogják az írók a szokásos 2-3 oldalban kifejteni. Mégsem maradt bennem végül hiányérzet. 
      Fontos megjegyezni, hogy a Victoria Bergman trilógia esetében nem három különböző ügyről van szó, a három kötet eseményei szorosan követik egymást, függnek egymástól. Én azonban ezzel nem voltam tisztában, és amikor az első kötet végére értem, egy nagy Mi van? felkiáltással csuktam be a könyvet, és rögtön előkaptam a lap topot, hogy megrendeljem magamnak a következő két részt. Az egyes kötetek végén semmi lezárás nincs, sőt, éppen ellenkezőleg, olyan cliffhanger-ek, hogy csak foghatja a fejét az olvasó. :-)


     Erős idegzet kell azért hozzá, de ajánlom a trilógiát. Pörgős, fordulatos, és van benne némi humor is. Például többször is találkozunk Stieg Larsson kötetekkel a könyvben, akihez egyébként előszeretettel hasonlítgatják a kritikusok Sund-ot/Sund-ékat. Negatívumot talán nem is tudok mondani, bár tény, hogy a svéd tulajdonnevekkel, és itt főként a födrajzi nevekre gondolok, továbbra sem sikerült megbarátkoznom. :-) Ennek ellenére a trilógia 10-ből 9-es nálam.


Az első kötet trailere YouTube-ról:



A könyvek ismertetője a Molyon: Első kötetMásodik kötetHarmadik kötet

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Kukkants be hozzám, a poszt végén megtudod, miért :D
    http://feherjudyt.blogspot.hu/2015/09/az-osz-elso-posztja.html
    :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a jelölést! Hamarosan érkezik majd a válaszom! :-)

      Törlés