2014. január 29., szerda

A köpönyeg - avagy második hangoskönyvem



      Kivégeztem a második hangoskönyvemet is, méghozzá Gogol A köpönyeg című történetét. Sajnos a kezdetekkor technikai problémába ütköztem, a telefonom nem volt hajlandó ugyanis normálisan lejátszani a Bodrogi-féle hangoskönyvet, így végül egy mek-es hanganyagra kellett fanyalodjak. Bár a bácsi nagyon ügyesen olvasott fel, azért elég zavaróak voltak a háttérzajok, például amikor lapozott.:-) Meg kissé zajos is volt a felvétel. De sebaj, azért így is élvezhető volt. Bár az a színházi hatás, ami a Három vak egérnél jelen volt, itt most elmaradt. 
      De az orosz realizmus mindig is a gyengém volt, szóval rosszabb minőségű hangfelvétel, mínusz egy Bodrogi ide vagy oda, azért így is élveztem a felolvasást. A történetet most nem elemezném részletesebben, hiszen biztosan mindenki emlékszik az irodalomórákról erre az esetlen, nyomorult, ki tudja milyen hivatalban szolgáló kisemberre, akinek az életét egy csapásra megváltoztatja egy új köpönyeg megvásárlása. Először a mennyben jár, majd amikor elveszti azt, belehal a fájdalomba. 
      Nagyon élveztem, hogy hosszú idő után megint elmerülhettem az orosz hivatalnokok, kisemberek szürke, de egyben mégis különös, szomorú, de mégis megmosolyogtató világában.
      A könyv nálam 10-ből 10-es. Mint már mondtam, az orosz realizmus a gyengém.... ;-)

A könyv ismertetője a Molyon

World War Z - avagy a zombiháború


      Olyan, mintha az ember egy igazi dokumentumregényt fogna a kezében. Már az előszó ezt a hatást kelti, melyben a képzeletbeli újságíró megosztja velünk a könyv keletkezésének történetét, körülményeit. Ezt a hatást csak tovább fokozza, hogy Brooks mesterien ír, mindennel képben van, legyen az politika, gazdaság, orvostudomány vagy akár űrhajózás. Minden aprócska részletet pontosan a helyére illeszt. Így nem csoda, hogy minden szavát elhiszem. Mintha a könyv egy valóban megtörtént eseményt, illetve annak hatását beszélné el. Nem is mertem este lefekvés előtt olvasni, mert féltem, hogy álmomban ebben a szörnyű világban találom magam.
      A könyv, ahogy azt az előszóban is olvashatjuk, egy újságíró a zombiháború túlélőivel folytatott interjúit gyűjti egy kötetbe. Tehát nem egy heterogén regénnyel van dolgunk, hanem inkább egy interjúkötettel, ha úgy tetszik. Ennek ellenére a könyv egy nagy egészet alkot, és bár látszólag nem kapcsolódnak egymáshoz az egyes interjúk, mégis visz tovább a lendület egyik fejezetről a másikra. És ha szemfüles az olvasó, akkor mégis csak talál összefüggéseket az egyes interjúk között. Az alanyok többször is utalnak ugyanazokra az eseményekre, sőt egymásra is. Mivel az interjúk időrendi sorrendben beszélik el a történteket, az olvasó előtt is kronológiai sorrendben bontakoznak ki a nagy világégés eseményei. Először a nulladik betegről olvasunk, aztán arról, hogyan terjed át a betegség egy-egy országból az egész bolygóra, és hogy hogyan küzdenek az egyes államok, illetve egyének a fennmaradásért. 
      Interjúkötet lévén, a könyvben rengeteg, más ás más társadalmi rétegből érkező, a háborúban eltérő szerepeket betöltő személy szólal meg, azaz számos, egymástól teljesen különböző nézőpontot ismerhetünk meg. Találkozunk orvossal, katonával, politikussal és egyszerű polgárral is, és megtudhatjuk, melyikük hogyan élte át a borzalmakat. Ezáltal megismerhetjük a zombiháború okozta lélektani, politikai, gazdasági és katonai problémákat, nehézségeket is. Egyszerűen lélegzetelállító, hogy Brooks mennyire képben van mindennel... Nemcsak egy egyszerű, öldöklős zombitörténetről van tehát itt szó. Az író a lehető legtökéletesebben gondolja végig és mutatja be, hogyan változtatja meg egy ilyen esemény az egész világot. Hogyan válnak jelentéktelenné az addigi, akár több évszázados múltra visszatekintő ellentétek egyes népek között, és mindezzel együtt hogyan mélyül el a viszály gazdagok és szegények között. Hogy válnak eddig békében egymás mellett élő népek egymás elpusztítóivá (mindezt csak önmaguk védelmében). Hogyan kell politikai, gazdasági szempontól kezelni egy ilyen helyzetet. Hogyan kell alapjaiban megváltoztatni a katonai hadviselést. Hiszen teljesen új stratégiára van szükség ezzel a teljesen új ellenféllel szemben. Az eddig éveken át tökéletesítgetett szuperfegyvereket sutba kell dobni, és inkább a mennyiségre kell törekedni a minőség helyett. Remek, ahogyan az író ezt a dilemmát ábrázolja. Én személy szerint egyáltalán nem vagyok otthon a háborús, fegyveres témákban, és nem is nagyon vonz a dolog, de ez a könyv hihetetlenül jól és érdekesen járja körül többek között ezt a problémát is, és így még engem is le tudott kötni vele, sőt nemcsak lekötött, hanem fel is tudott csigázni. Megismerjük továbbá a háború okozta természeti károkat (globális lehűlés, szmog, nem csak az emberi, hanem az állati fajok tömeges pusztulása). És ott van még a háború lélektana is. A katonák, már amelyikük túlél, poszttraumás stresszben szenvednek. A civilek élete gyökeresen megváltozik. Nemcsak szeretteik elvesztésével és az állandó rettegéssel kell szembenézniük. Az értékrend például a feje tetejére áll. Az eddig értékesként kezelt menedzserek, vezetők helyett most a kétkezi munkások válnak a legfontosabbá. Hiszen nincs mit igazgatni, minden elpusztult. Az újjáépítéshez pedig kezekre van szükség. Aztán ott vannak a kvizlingek... Ez szerintem hátborzongatóan remek gondolat az író részéről... De szpoilerezni nem szeretnék. :-) Mindenki olvassa el a könyvet, akit érdekel, mit is takar ez a kifejezés. Vagy mi is az a THSZ. Szintén nagyon érdekes, és egyben egyedi nézőpont, amikor az író azt mutatja be, mit élnek át ilyen helyzetben az űrhajósok, akik pusztán távolról, tétlenül szemlélhetik a bolygón tomboló pusztítást. Vagy hogy mit élnek át egy tengeralattjáró utasai. 
      Mindemellett a könyvben rengeteg elgondolkodtató mondat is elhangzik, melyekből csak néhányat idéznék:

"A félelem a létező legértékesebb árucikk. [...] Kapcsolják be a tévét, mit látnak? Megpróbálnak nekünk mindenféle terméket eladni, ugye? Hát tévednek. A félelmünket adják el - mert félünk, hogy az adott termék nélkül kell élnünk."

"Sokan csak akkor hiszik el, hogy valami megtörténhet, ha tényleg megtörténik. Ez nem ostobaság, vagy gyengeség, egyszerűen csak ilyen az emberi természet."

"A holtukból feltámadó szörnyeknél sokkal borzalmasabbak, akik a szívünkben laknak."

      A könyv 10-ből 10-es. Alig bírtam letenni....

A könyv ismertetője a Molyon

2014. január 24., péntek

Három vak egér - Hangoskönyv


      A héten "elolvastam" életem első hangoskönyvét is. Elsőnek úgy gondoltam, hogy valami könnyedet választok, ezért döntöttem Agatha Christie Három vak egér című krimijénél. A könyv egy egész jó kis Christie-regény, de a tény, hogy hangoskönyv formájában fogyasztottam el, nagyon sokat dobott rajta. Csankó Zoltán remek előadását hallgatva úgy éreztem, mintha színházban ülnék (amit imádok, de sajnos ritkán van lehetőségem rá). Nem csoda, hogy gyakorlatilag egy nap leforgása alatt végig is hallgattam az egész történetet, és a műfajt is egycsapásra megszerettem.:-) Már el is kezdtem a következő hangoskönyvemet, valamit hallgatnom kellene ugyanis majd edzés közben is.... :-)
      Amúgy a könyv, így hangoskönyvként, 10-ből 8,5-es.

A könyv ismertetője a Molyon

A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt


"Senki nem tudta annyira magával ragadni a közönségét, mint nagypapa, aki a kerti lócán mesélés közben, ültében enyhén előredőlve a botjára támaszkodott, és teli szájjal rágta a bagót.
- Na de... ez igaz, nagypapa? - kérdeztük tőle, ámuló unokái.
- Aki csak az igazat mondja, azt nem érdemes hallgatni - felelte nagypapa.
Ezt a könyvet neki ajánlom."

     Már ebben a néhány mondatban, a könyv elején található ajánlásban benne van a könyv kvintesszenciája. Jonasson nagypapája a regény lapjain életre kel, kimászok a nyugdíjasotthon ablakán, és furábbnál furább kalandokba bonyolódik, miközben a párhuzamos fejezetekben megismerhetjük a bácsi jelenénél cseppet sem kevésbé furább (sőt, talán még sokkal furább) múltját.  
    Allan Karlsson-ról mindent elárul cseppet sem hétköznapi életfilozófiája, miszerint: "Van, ahogy van, és lesz, ahogy lesz." (Ez a hitvallás bennem kicsit felidézte Voltaire Candide-jának Pangloss mesterét.) Ez az a hozzáállás, na meg persze a könyvben igen gyakran előforduló fatális véletlenek azok, melyek alakítják Allan Karlsson fantasztikusan izgalmas, fordulatokkal és humorral teli életét. Allan életfilozófiájának köszönhetően a 20. század szinte minden jelentős történelmi eseményében részt vesz, és a legtöbb esetben nem puszta szemlélőként, hanem pontosan az események alakítójaként, és így találkozik a század szinte minden fontos történelmi szereplőjével. Allan-t mindemellett teljesen hidegen hagyja a politika, sőt inkább ódzkodik tőle, így pusztán szimpátia és nem az ideológiák alapján ítéli meg az embereket. Mao például szimpatikus neki, de Sztálint egy udvariatlan fráternek találja.  Mindebből kifolyólag nem meglepő, hogy Allan hol az egyik, hol a másik oldalon harcol például a spanyol polgárháborúban vagy Kínában. És így lehetséges az is, hogy az atombomba titkát előbb az amerikaiakkal közli, majd véletlen kifecsegi azt az oroszoknak is. 
   Ami a könyv történelmi hátterét illeti, az író - természetesen Allan fiktív, de remekül kitalált történelemalakító cselekedeteit leszámítva - nagy pontossággal festi le a 20. század főbb eseményeit. A könyv gyakorlatilag egy hosszúra nyúló, és kissé szubjektív, és egyben hihetetlenül humoros és érdekfeszítő történelemóra. Kiegészítve persze a jelen eseményeivel, azaz a százéves Allan kalandjaival. Meg kell mondjam azonban, nekem a múltba visszanyúló fejezetek sokkal jobban tetszettek, mint a 2005-ös történéseket részletező fejezetek. Bár humorban ezek sem maradtak el a könyv többi részétől. Egyszerűen szellemesebbnek és viccesebbnek találtam azokat a részeket, melyekben az író leleményesen szőtte egybe Allan életét és a történelmet.
     Bár eleinte úgy érezheti az olvasó, hogy Allan nem teljesen százas, ahogy haladunk előre a történetben, egyre inkább rájövünk, hogy igenis egy nagyon furfangos, okos emberről van szó, aki kalandjai során megtanul több nyelven is, megfejti az atombomba titkát, majd végül a hidegháború során - mintegy kárpótlásul az atombomba megalkotásában játszott szerepéért - egy orosz barátjával hozzájárul a fegyverek fokozatos leszereléséhez, így a a hidegháború végéhez. 
     Egy remek, amolyan igazi Forrest Gump-féle történet ez, mely végig mulattat, de eközben el is gondolkodtat. Megkérdőjelezi az ideológiák, a vallások fontosságát, szerepét, és görbe tükröt mutat a 20. századon végigsöprő eseményeknek. 
      A bejegyzést a könyv egyik elgondolkodtató mondatával zárnám:

"Allan Emmanuel Karlsson lehunyta a szemét, és biztos volt benne, hogy örökre elalszik. Érdekes volt, jó volt az egész, de semmi sem tart örökké, talán csak az emberi butaság."

A könyv nálam 10-ből 8,5-es, de csak a számomra kevésbé érdekes, bőröndrablós, elefántos részek miatt.

A könyv ismertetője a Molyon


2014. január 22., szerda

Első hangoskönyvem

Ma elkezdem az első hangoskönyvemet, Agatha Christie Három vak egér című krimijét Csankó Zoltán előadásában. Nagyon kíváncsi leszek rá, milyen élmény.:-) Tegnap edzés közben jött egyébként az ötlet, hogy jó lenne valahogy lefoglalni a gondolataimat és egyben szellemileg is hasznosan tölteni az időt, amíg az elliptikus tréneren rovom a km-eket.:-) Bár edzeni legközelebb csak a jövő héten megyek, nem bírok ellenállni annak, hogy még ma belehallgassak a könyvbe.:-) Az élményről (na meg a könyről is) természetesen beszámolok majd itt is.


2014. január 20., hétfő

Könyvbeszerzés - újabb felvonás

      Az előző előtti (:-) hétvégén újabb 4 könyvvel bővült az elolvasandó könyvek halmaza. Ebből 2 vásárol, 2 pedig kölcsön könyv.
      A két vásárolt közül az egyik a Csodák kora, amiről zakkant blogjában olvastam. És azért vásároltam meg, mert most éppen akciósan kínálják a Libri oldalán, összesen 999 Ft-ért, aminek nem bírtam ellenállni. Főleg a pozitív és a könyvet abszolút érdekesnek bemutató blogbejegyzés elolvasása után.

     
      A másik könyv amit megvettem a már régóta áhított Max Brooks zombis regény. Egyetlen helyi könyvesboltban sem tudtam megszerezni, így amikor kicsit több mint egy hete Pesten jártam, éltem a lehetőséggel és megkértem barátnőmet, hogy kalauzoljon el egy közeli könyvesboltba. Érdekes módon itt is csak a 2. (és a kisebbik!) boltban leltem rá a kötetre. Alig várom, hogy belevessem magam. :-)


      A két kölcsön könyv random jött. A már említett barátnőm igen népes könyvespolcain szemezgettem és itt akadtam a kezembe a Helga naplója című visszaemlékezés (igen, egy koncentrációs tábort megjárt kislány naplójáról van szó). Szintén barátnőmtől kölcsönöztem Agatha Christie Elephants can remember című krimijét. Régen olvastam már az írónőtől. Általában minden évben olvasok egy-vagy két krimit tőle, ráadásul ezzel a könyvvel tovább növelhetem az angolul olvasott könyvek számát (ami az egyik, idei évi fogadalmam).

2014. január 14., kedd

A győztes egyedül van


      A kedvenc Coelho könyvem. Ennyi elég is ahhoz, hogy megindokoljam a részrehajlást, amikor erről a könyvről írok.:-) Első alkalommal néhány éve olvastam. Egy barátnőm, egykori szaktársam fertőzött meg akkor a Coelho iránti szeretettel, és egymás után faltam az író könyveit, és néhány kivétellel mindet el is olvastam. Mind közül A győztes egyedül van vált a kedvencemmé. Most, néhány évvel később megláttam egy outlet könyvesbolt polcán egy használt, és így leárazott példányt a regény angol nyelvű kiadásából, és tudtam, hogy meg kell vennem és újra kell olvasnom ezt a kedvencemet. (Így két legyet ütöttem egy csapásra: újraolvastam egy régi  kedvencet és idén megvolt az első angol olvasmányom is:-)
      Őszintén szólva az elején kicsit nehéz volt olvasnom. Régen olvastam már Coelho-t, és elszoktam a csapongó, flashback-es stílusától kissé. De aztán sikerült ráhangolódnom, és a könyv ismételten hatalmas élményt jelentett. 
      A győztes egyedül van főhőse Igor, az orosz milliárdos, aki megszállottan próbálja visszaszerezni volt feleségét, Ewa-t, aki néhány éve elhagyta őt egy neves divattervezőért, Hamid Hussein-ért. A férfi bármire képes azért, hogy visszaszerezze a nőt, egész világokat, univerzumokat is képes lenne (és lesz is!) elpusztítani. Mindeközben úgy véli, hogy amit tesz, nem bűn, hiszen a legfőbb dolog, a szeretet, a szerelem nevében teszi mindezt, és a cél szentesíti az eszközt.
      A regény cselekménye egyetlen helyszínen (Cannes-ban) játszódik és mindössze néhány napot ölel fel. A történet elején Igor Cannes-ba utazik a híres filmfesztiválra, mert tudja, hogy ott újra láthatja Ewa-t és megvalósíthatja tervét, melyet már hosszú ideje forgat a fejében. A francia kisvárosban érkezése után azonnal bele is kezd a kivitelezésbe. Világokat pusztít el, mely tetteivel üzenni akar Ewa-nak. Megüzenni, hogy megbocsátott neki, még mindig szereti és visszavárja őt. Az első áldozat meghozatalát követően azonban Igor-ban kételyek merülnek fel. Valóban megéri Ewa, illetve a nő irátni szerelme ezt az áldozatot? Ahogyan aztán haladunk előre a cselekményben, és egyik áldozat követi a másikat, Ewa úgy tűnik, nem érti az üzeneteket, Igor pedig egyre bizonytalanabbá válik, míg végül rájön, hogy azt kell tennie amit tesz, és csupán a motiváció, az ok az, amit mindezidáig félreértelmezett. Az első áldozat, egy fiatal lány szelleme felnyitja a szemét.

"Like any good strategist - he did, after all, build up his company from nothing to become one of the most respected in Russia - he knows that one's objective should always remain the same, even if the motive behind it may change over time. That is what has happened today: he arrived in Cannes for one reason, but only when he began to act did he understand the true motives behind what he was doing. He has been blind all these years, but now he can see the light; the revelation has finally come."

 És ez a felismerés vezet a könyv megdöbbentő végkifejletéhez.
      A regény azonban nem csak Igor és Ewa történetét dolgozza fel. Számos más szereplőt is megismerünk, akiknek története akarva-akaratlanul egybefonódik Igor és Ewa történetével. Sőt, ha azt vesszük, valamilyen bizarr módon Igor kicsit talán tényleg az akinek gondolja magát, azaz az isteni akarat, a legfőbb jó kivitelezője, végrehajtója. Tetteivel ugyanis tudta nélkül is befolyásolja, sőt, teljesen megváltoztatja a könyv többi szereplőjének éltetét. Van akijét rossz irányba tereli, mint például a színésznek készülő Gabriela esetében, akit például tettével megfoszt a nagy kiugrást jelentő filmes szereptől, vagy a producer Mauren esetében, amikor meghiúsítja a nő és egy híres-hírhedt film disztribútor találkozását, melynek célja, hogy a nő első filmje bekerüljön a mozikba. Mások életét viszont abszolút pozitívan befolyásolja. Ilyen Jasmine (eredeti nevén Christine), a fiatal modell lány, akit Igor ébreszt rá arra, hogy a fény és a csillogás csak álca, mely eltakarja az emberek ürességét, boldogtalanságát, és hogy mindezért nem éri meg feláldozni az egyetlen igaz és fontos dolgot az életben, a szeretetet. Jasmine és partnere szerelme egyébként pontosan Igor és Ewa szerelmének ellentétét testesíti meg a regényben. Igor és Ewa szerelme a mindent elpusztító, romlásba döntő szerelem, míg Jasmine-t és párját az építő, nyugalmat és boldogságot adó szerelem köti egymáshoz. (És milyen érdekes húzás az írótól, hogy ez utóbbi szerelmet pontosan egy, a szociális konvencióknak ellentmondó, leszbikus szerelem testesíti meg.)

   "What HH doesn't know, indeed, what no one knows, is that she possesses an absolute power that will help her overcome all difficulties: the love of the young woman now lying in her arms. For her she would do anything - anything, that is, ecxcept kill.
     With her she is capable of anything - even winning."

      A könyvben a Coelho-tól jól megszokott módon, rengeteg flashback, visszamlékezés található. Sőt, ha azt vesszük, a regényben konkrét történés szinte alig van (bár azért jóval több, mint a Coelho könyvekben általában), az események, információk nagy részét az olvasó a szereplők visszaemlékezéseiből, hosszú gondolatfolyamaiból ismeri meg. Coelho mesterien oldja meg azt, hogy egy szereplőt megismerve rögtön nézőpontot váltunk és belelátunk az adott szereplő gondolataiba, az ő szemével kezdjük el szemlélni a világot. Szintén lenyűgöz Coelho-val kapcsolatban a hihetetlen lexikális tudása, melyről A győztes egyedül van oldalain is tanúbizonyságot tesz. Olvashatunk például arról, hogyan is készül a pezsgő, hogyan műküdik egy Beretta Px4, honnan származik a pénzmosás kifejezés, vagy éppen hogyan lehet egyetlen mozdulattal embert ölni. És maga a tény, ahogy szinte tudományos pontossággal mutatja be a divat és film világát... (Komolyan megőrülök ettől az embertől!!! Honnan tud ennyi mindent???) És persze ott van az a hihetetlen életbölcsesség a regény szinte minden mondatában.... Komolyan olyan ez a Coelho, mintha már legalább 150 évet élt volna. A rá jellemző módon többször is megfogalmazódik, hogy az élet valódi értelme a szeretet. 

"Someone's spirit, however, has no name; it is pure truth and inhabits a particular body for a certain period of time, and will, one day, leave it, and God won't bother asking 'What's your name?'  when the soul arrive at the final judgement. God will ask only: 'Did you love while you were alive?' For that is the essence of life; the ability to love, not the name we carry around on our passport, business card and identity card."

Utóbbi gondolatot alá is támasztja azzal, hogy szereplőinek neve többször is megváltozik a regény folyamán. Gabriela például a médiában jobban hangzó, könnyebben megjegyezhető Lisa nevet kapja felfedezőitől, Christina pedig az egzotikusságát jobban hangsúlyozó Jasmine nevet. 
      Vagy ott az emberekre jellemző folytonos elégedetlenség, mely megkeseríti életüket, megakadályozza, hogy boldogok legyenek. Igor életét is ez a folytonos elégedetlenség siklatja ki.

"People are never satisfied. If they have a little, they want more. If they have a lot, they want still more. Once they have more, they wish they could be happy with little, but are incapable of making the slightest effort in that direction."

     Aztán a gondolat, miszerint nem mi pusztítjuk a Földet, hanem ő pusztít el minket. Hogy lehetünk mi emberek olyan arrogánsak, hogy azt gondoljuk, mi vagyunk azok, akiknek meg kellene védenie a bolygót, mikor a Föld meg tudja magát védeni velünk szemben? Ha eljutunk arra a pontra, Földanya megrázza magát és a teljes emberi faj kipusztul, a bolygó pedig megtisztulva várja az újrakezdést. És még hosszan folytathatnám a sort, remeknél remekebb idézetekkel, de akkor sosem ér véget ez a poszt.:-)
        Amit még érdemes megemlíteni, hogy ez a regény témájában, cselekményében nagyon elüt Coelho többi régényétől, azok világától. Az író könyveiben ugyanis nem gyakran olvashatunk gyilkosságokról és az azok felgöngyölítését célul kitűző nyomozásokról, de itt pontosan erről van szó. Vagyis inkább mégsem teljesen. Hiszen mindeközben a könyv minden szava, minden mondata minden ízében coelhos...
      Lényeg a lényeg, a végén, a regény címének pontosan ellentmondva, láthatjuk, hogy a győztes nincs egyedül. Igor-ral - ha csak képzeletében is - de ott van első áldozata szelleme. Jasmine pedig párját ölelve áll készen a győzelemre a küzdelemben, melyet úgy hívunk: élet.
      10-ből 10-es a könyv, de egy abszolút elfogult Coelho-fantól mást nem is várhatunk.:-)

A könyv ismertetője a Molyom






2014. január 7., kedd

A hipnotizőr (aki engem is hipnotizált)


      Egy szóban: fantasztikus!!!! Régen olvastam ilyen remek könyvet. Az első pillanattól kezdve az utolsóig végig hihetetlenül lekötött. A regény minden egyes mondata, minden történés, minden párbeszéd izgalmas, tartalmas és tovább lendíti a történetet (Na jó, azért akadt egy-két szexjelent, ami nem feltétlen volt fontos a cselekmény előrelendítése szempontjából... De ez abszolút bocsánatos bűn egy ilyen könyv esetében.) Többször úgy kellett megerőszakolnom magam, hogy letegyem és ne olvassam tovább a könyvet. (Majdnem a buszon is fent maradtam miatta...:-) 
      És akkor egy kicsit objektívebben.:-) A könyv egy brutális gyilkossággal kezdődik. Egy férfit holtan találnak egy sportpálya öltözőjében, és amikor a rendőrség értesíteni akarja a családot, őket is vérbe fagyba, megcsonkított holttesttel találják otthonukban. Az egyetlen túlélő (legalábbis először ezt gondolják) a fiú, Josef, aki - bár súlyos sérüléseket szenvedett - életben van. Időközben azonban kiderül, hogy a családnak van még egy életben lévő tagja, a legidősebb lány, Evelyn, aki a gyilkosság idején nem tartózkodott a családi házban. Az ügy Joona Linna nyomozóhoz kerül. Mivel a rendőrség arra gyanakszik, hogy a lány élete is veszélyben van, minél előbb szeretnék megtalálni, ehhez azonban szükség van Josef kihallgatására. Erre azonban a fiú állapota miatt nincs lehetőség - legalábbis nem a megszokott módon. Így kerül a képbe a regény másik fő karaktere, Erik Maria Bark. Egy orvos, aki korábban hipnotizálással is foglalkozott, egy tragédia miatt (amire természetesen a regény során fény derül) azonban évekkel ezelőtt felhagyott ezzel a tevékenységgel. Most azonban, Evelyn megmentése érdekében, Joona Linna nyomására Erik egyetlen alkalommal ismét hipnotizálni kényszerül, méghozzá a sokkos állapotban lévő Josef-et. Amit azonban a fiú elméjében talál, minden képzeletet felülmúl. Innentől fogva aztán  (még a korábbinál is jobban) felpörögnek az események, már nem csak egy, hanem két, sőt idővel egyre több bűncselekményt kell felderítenie Joona Linna nyomozónak.
      Azáltal hogy Erik elvállalja Josef hipnotizálását, élete hirtelen szörnyű fordulatot vesz. A könyv második felében elmerülünk Erik múltjában, és nyilvánvalóvá válik, hogy:

"a múlt nem halott, a múlt valójában nem múlt el. [...] minden apróság, ami egy emberrel történt, vele tart a jelenbe is."

      Az író (vagyis írók, merthogy szerzőpárosról van szó) remekül keverik a szálakat és tartják fent a feszültséget a könyv első oldalától az utolsóig. Szinte az utolsó pillanatban derül csak ki az olvasó és persze a szereplők számára is, ki vagy kik is az igazi tettes(ek).
      A múlt örökös jelenléte mellett a regény másik fontos gondolata az egyént érő traumák és azok feldolgozása. Ahogy Erik is felfedezi kutatása során, a fájdalom elviselése sokkal könnyebb társsal, mint egyedül. 

"Megpróbálta megérteni azt a tényt, hogy a háborúk túlélői sokkal könnyebben dolgozzák fel traumáikat, mint azok, akik egyedül éltek meg hasonló bántalmakat. Tudni akarta, miként lehetséges, hogy azoknak az egyéneknek, akiket egy csoport tagjaként kínoztak meg, könnyebben gyógyultak a sebeik, mint a magányos embereknek. Mi van egy közösségben, ami enyhíti a fájdalmat?"

Ez a fájdalmat enyhítő közösség több szinten is jelen van a könyvben. Ott van az Erik által alakított terápiás csoport formájában, de ott van Erik családjának alakjában is. Amikor a csoport széthullással fenyeget (a külső körülmények vagy a csoport egyik problémás tagja miatt) az egyén magára marad és sokkal nehezebben éli meg a fájdalmakat, mint amikor rendben vannak a kapcsolatai. Ezen csoport hiánya avagy  egy abnormális személy jelenléte a csoportban tehet valakit egy életre lelki beteggé, ahogy ezt a regény több szereplője esetében is tapasztalhatjuk.
     Szintén a közösség egyént formáló erejét hangsúlyozza az alábbi gondolatsor:

"-Tudtad, hogy az ősi pogány törvények szerint a csecsemő csak azt követően vált teljes értékű emberré, hogy mellre tették? A szülés után és az első szoptatás előtt még ki lehetett tenni a csecsemőt az erdőbe.
- Azaz mások döntése által vált valaki emberré. - mondja Joona lassan. 
- Nem mindig ez a helyzet?"

DE! És ez Josef tragédiája, és a regény szinte összes szereplőjének tragédiája. A könyvben - számomra legalábbis - nincsenek teljesen elítélendő karakterek. Ahogy haladunk előre szépen lassan megismerjük minden szereplő életét, saját személyes tragédiáját, amely korábbi tetteihez illetve jelenlegi állapotához vezetett. 
      Nagyon tetszett, hogy az író(k) a könyvben végig váltogatja(k) a nézőpontot. Sőt nem is időrendben haladunk. Ezáltal válik lehetségessé, hogy egyes eseményeket több szereplő szemszögéből is megismerje az olvasó. Ezt hihetetlenül remek írói fogásnak találom. Így válik lehetségessé az, hogy az elsőre aprónak, jelentéktelennek tűnő események egy következő fejezetben értelmet nyerjenek. Imádtam ezt a megoldási módot! Nagyon tetszett továbbá - és ez már inkább krimis jellemvonás - hogy ha egy helyütt azt olvassuk, hogy a szereplőt (legtöbbször Erik és Joona esetében találkozunk ezzel) valami zavarja, úgy érzi, hogy valami elkerülte a figyelmét, akkor biztosak lehetünk benne, hogy egy briliáns fordulat, egy amolyan doktor house-i felismerés következik. (Nem hiába imádtam azt a sorozatot!:-)
      Végül azért az angol szakos énem is hadd bújjon egy kicsit elő belőlem. Nem tudtam nem észrevenni, hogy a regény - egy bizonyos ponton legalábbis - abszolút Virginia Woolf Mrs. Dalloway-ét idézte. Van egy jelenet, melyben a szereplők mindannyian, persze külön fejezetekben, de egy időben látják ugyanazt a tűzijátékot Stockholm utcái felett. Ez kísértetiesen emlékeztet arra, amikor Woolf regényének szereplői egyszerre, de külön-külön látják ugyanazt az égre feliratot rajzoló repülőt. Aztán ezt a párhuzamot csak megerősítette bennem a regény vége felé megjelenő intertextuális utalás, amikor a regény egyik szereplője Virginia Woolf Világítótorony című könyvét olvassa.... (Most képzeletben hátba veregetem magam:-). Plusz Woolf tragikus életútja miatt is kapcsolatba hozható a könyvvel. Ő is szörnyű traumákat élt át élete során, melyek örökre nyomot hagytak benne és melyek végül öngyilkosságba kergették őt.
     A végére egy aprócska negatívum. A könyv elején legalábbis nekem nagyon sok volt egyszerre a nehezen kibetűzhető svéd tulajdonnév, de aztán lassan megbirkóztam velük. Illetve ha nagyon kukacoskodni akarok, ahogy már fentebb is említettem, akadt egy-két szexjelenet, amit szerintem nyugodtan el is hagyhattunk volna.
      Mindezek ellenére a könyv nálam abszolút 10-es! Alig várom, hogy olvashassak még Joona Linna további nyomozásairól! Állítólag várhatóak az újabb kötetek.

A könyv ismertetője a Molyon


2014. január 3., péntek

Sikeres könyvbeszerzés :-))

      Ma megint meglátogattam az Alexandrát, csak éppen egy másik boltot a város másik részén. És ez a mai kiruccanás szerencsére sokkal sikeresebb volt, mint a múltkori. A 3 kiszemelt könyvből sikerült beszereznem A hipnotizőrt. Max Brooks könyve sajnos sehol sincsen meg a városban. Lehet, hogy majd megrendelem a neten. De helyette meg tudtam venni egy másik, újonnan kiszemelt könyvet. A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (imádom a címét:-)))) című regényre PuPilla blogján leltem rá. Már nagyon várom, hogy elolvashassam. 
      Emellett beszabadultam egy másik könyvesboltban is, ahol viszonylag olcsón árusítanak angol nyelvű könyveket. Nem hittem el, amikor megláttam az Eragon angol nyelvű, ráadásul zsebkönyv kiadását.:-) Így két, sőt három legyet ütök egy csapásra: egyrészt amúgy is el akartam olvasni a könyvet idén, másrészt úgyis szeretnék többet angolul olvasni, valamint a legnagyobb előnye ennek a kiadásnak, hogy zsebkönyv, tehát könnyedén magammal tudom vinni, hogy munkába menet olvashassam a buszon (ellentétben az általam ismert és nálam kölcsönlévő vaskos kiadással). A másik könyv, amit sikerült angol nyelven beszereznem, Coelho The winner stands alone-ja, ami a kedvenc Coelho könyvem, de eddig csak magyarul olvastam, és csak egyszer. Mindenképpen terveztem az újraolvasást.
      Lent a kupacaim. Bal oldalt a magyar, jobb oldalt az angol nyelvű friss szerzeményeim.


Venus kezében


      Már régen olvastam történelmi regényt. Anno még a Tudorok nyerte el nagyon a tetszésem a sok intrikával és cselszövéssel. Illetve ott van az Imprimatur, amit még nem sikerült befejeznem, de nem adtam fel.:-) Az a könyv is tetszett, csak akkor valahogy nem voltam olyan hangulatban. Most azonban - ugyanazon barátnőm révén egyébként, akitől az Imprimaturt is kaptam - egy újabb történelmi regény, pontosabban szólva egy történelmi krimi került hozzám: Steven Saylor Venus kezében című regénye. A könyv borítóján és belső fedlapján található kritikusi gondolatok, (a borító is nagyon szépre sikerült egyébként) valamint maga a történet hátterét adó ókori Róma voltak azok, melyek meghozták a kedvem ehhez a könyvhöz. A Spartacus című sorozatot is azért szerettem meg, mert tele volt az ókori Rómára jellemző, politikai és szerelmi érdekek által vezérelt intrikákkal. Na ezt ebben a könyvben is megkaptam.
        A történet főhőse Gordianus, egy Rómában élő nyomozó, akihez egy este, egy eunuchhal karöltve bekopogtat egy régi tanítója, akit még Egyiptomban ismert meg, a filozófus Dio. A férfi elmondja, hogy Egyiptom követeként érkezett Itáliába, de élete veszélyben van, ezért arra kéri Gordianust, segítsen neki életben maradni. Főhősünk azonban egy közelgő utazás miatt (másnap indul meglátogatni a Caesar seregében szolgáló fiát), visszautasítja Dio kérését. Mire aztán visszatér útjáról, már csak Dio halálhíréről értesül. Ezzel megkezdődik a nyomozás, melyre Gordianus eleinte nem szívesen vállalkozik, de végül kötelességtudata (meg akarja találni elhunyt tanítója gyilkosát) felülkerekedik, és nagy erőkkel veti bele magát a kutatásba, mely számos fordulatot tartogat, de a legnagyobb - és egyben kettős - meglepetés a könyv végén éri az olvasót. 
      A könyv számomra kicsit nehézkesen indult be, de ahogy megkezdődött maga a nyomozás, csak úgy peregtek a lapok egészen a könyv végéig. A regény engem leginkább Leslie L. Lawrence krimijeire emlékeztetett, azzal a különbséggel, hogy itt nem egy egzotikus és rejtélyes világ, hanem az intrikákkal, cselszövésekkel és feslettséggel teli ókori Róma adja a hátteret. A könyv valós történelmi helyszíneken játszódik, valós történelmi szereplőkkel és olyan valós történelmi eseményeket beszél el, melyeket az író fantáziája egészített ki. Így találkozhatunk például Ciceroval, a híres szónokkal, Catullusszal, a költővel vagy Crassusszal, a híres államférfival is. De maga Gordianus is valós történelmi személy (gondoljunk csak a gordianusi csomóra).
      A regény címében szereplő Venus több alkalommal is megjelenik a regényben, mint a mindent elsöprő, az embert megőrjítő szenvedély szimbóluma. Ott van például a Venus szobor Clodia kertjében, melyben a nő a szeretőitől kapott vagy éppen elcsent ereklyéket őrzi, vagy ott a Venus-dobás ("- A Venus-dobás - ismételte Catullus - Amikor mind a négy kocka más számot mutat. Nem a legmagasabb pontszám, de a legritkább. Szerinted miért van így? - Talán mert Venus változatosságra vágyik?"). De a reménytelenül szerelmes Catullus magát Claodiát is azonosítja Venusszal egy alkalommal. De a regény címét is adó római mondást a főszereplő, Gordianus írja le egyik, fiának szóló levelében:

"Azt szoktuk mondani, hogy Venus keze kényszeríti ki ezeket a különös viselkedésformákat [erőszak, vérfertőzés, önkasztrálás], mintha ezzel megmagyaráznánk mindent, pedig pont azért mondjuk, hogy "Venus keze", mert nem értjük ezeket a szenvedélyeket, nem találunk rájuk magyarázatot, csak elszenvedjük őket, ha muszáj, és zavarodottan nézzük a többiek gyötrődését..."

     Ez az őrjítő szenvedély az, amely végig jelen van a regényben, szinte az összes szereplő Venus kezében van, aki úgy keveri a szálakat, hogy végül maga Gordianus, és vele együtt az olvasó is igencsak meglepődik...
      A regény nálam 10-ből 7 pontot ért el.

A könyv ismertetője a Molyon

2014. január 1., szerda

Lázálom

      

     Most fejeztem be kedvenc könyvsorozatom, a Trónok harca írójának egyik korai rémregényét, a Lázálom című vámpírtörténetet. A könyv sok tekintetben emlékeztetett engem Philippe Boulle Viktoriánus vámpír trilógiájára. Még évekkel ezelőtt olvastam ezt a három kötetre nyúló vámpírtörténetet, ami igencsak elnyerte a tetszésemet. Talán újra is olvasom majd valamikor. Na de a lényeg, hogy a világ maga, amelyet Martin leír, ahogyan leírja, az egyes jelenetek nagyban emlékeztettek erre a könyvre. Persze Boulle regényei jelentek meg később, így lehet, hogy pont ő volt az, aki Martin regényéből merített. Vagy egyszerűen csak kevés vámpírregényt olvastam eddig, és valójában mind ilyen. Nem tudom. A lényeg, hogy nekem nagyon is tetszik ez a fajta világ, ez a fajta leírás. A jelenetek, amelyekben a gyanútlan áldozat még nem is sejti, de az olvasó már régen tudja, milyen sors vár rá, igen érdekfeszítőek tudnak lenni, főleg ha jól vannak megírva. És Martin-nál ez utóbbival nincs probléma.
      A vámpírtörténetekre általánosságban (?) jellemző dolgok mellett persze, - még ha bizonyos esetekben csak kezdetlegesen is-, de benne vannak a regényben azok az elemek is, melyek olyan kiválóvá teszik Martin minden regényét. A nagy részletességgel kidolgozott regényvilág, a gyönyörű, érzékletes leírások (a helyszínek, a szereplők, az ételek vagy akár az erotikus jelenetek esetében), a többféle nézőpont alkalmazása, a se nem jó, se nem egyértelműen rossz, összetett karakterek, és végül, de nem utolsó sorban a fordulatokkal teli cselekményvezetés... az a kiszámíthatatlanság, amely a kedvencemmé tette a Tűz és jég dala sorozatot. A tény, hogy bármikor meghalhat bárki, akár a kedvenc, főhősnek hitt karakter is. Ez az, ami miatt imádom Martint. Emiatt tudok csak szuperlatívuszokban beszélni róla. (Bocsánat a túlzott elragadtatásért!:-) Szóval ez mind, ha nem is teljesen kiforrott formában, de benne van a Lázálomban is.
     A regény cselekménye a Mississippin és a folyó környékén játszódik. Főhősünk Abner Marsh hajóskapitány, akire úgy tűnik, egy hosszasabb pech-sorozat után végre ráköszönt a szerencse. Egy gazdag idegen, Joshua York üzletet ajánl neki. York finanszírozza, hogy Marsh megépíttesse álmai hajóját, cserébe "csak" annyit kér a kapitánytól, hogy fogadja el esetleges különcségeit, furcsa viselkedését és szintén furcsa vendégeit. Az ajánlat igen kecsegtető, így Marsh rövid gondolkodás után rááll és néhány hét leforgása alatt felhúzatja a Mississippi legszebb és legnagyobb hajóját, a Lázálmot. Marsh a hajó kifutását követő első néhány napban a mennyben jár, idővel azonban egyre sűrűsödnek a titkok, a furcsaságok York körül, melyek felett Marsh nem tud szemet hunyni. Amikor aztán kérdőre vonja társát, Marsh-ot magába szippantja egy sötét világ, a rémtörténetek ijesztő szereplőinek, a vámpíroknak a világa. Akaratlanul is belekeveredik a vérszívók népén belül, a két leghatalmasabb vámpír között zajló hatalmi harcokba. 
       Martin regényében, az érzékletes, színes leírásoknak köszönhetően, gyönyörűen elevenedik meg előttünk az 1850-es évek Mississippi-je. Ami a szereplőket illeti, Martin ügyesen úgy alkotta meg őket, hogy az olvasó könnyen tudjon azonosulni velük - még az ellenségnek tűnő vámpírokkal is. A főhős maga egyébként engem igencsak emlékeztetett magára az íróra. Küllemre legalábbis - Marsh nagydarab, nem túlságosan vonzó férfi - igencsak sok a hasonlóság. Úgy éreztem, az író talán kicsit magáról is mintázta a főhőst. És igen, itt is egytől egyik olyan karakterekkel találkozunk, akikről nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy rosszak vagy jók, hősök vagy gonosztevők. Marsh például bár zömében hősiesen és becsületesen viselkedik, azért olykor felülkerekedik rajta a gőg avagy a kíváncsiság. De ugyanez jellemző a vámpír-karakterekre is. Még a velejéig gonosznak tűnő Damon Julian vagy Savanyú Billy Tipton lelke mélyére is lelátunk, és igen, eljön az a pont, amikor őket is megsajnálja az olvasó, mert megérti, mi mozgatja őket, felismeri az ő tragédiájukat is. Ez az, ami Martint - sok egyéb mellett - mesteri regényíróvá teszi. Martin néhányszor él a nézőpontváltás eszközével is, ami csak fokozza a feszültséget, s amely által jobban beleláthatunk az egyes szereplők lelkébe is. Mindemellett ebben a regényben is elveszítünk sok olyan szereplőt, akik fontosak a cselekmény szempontjából és akiket, a könyvet olvasva megszeret az olvasó. Egy másik kiváló Martin-fogás.:-) És persze a Martin-tól jól megszokott, cselekményfordulatok sem maradnak el.
      Ami a negatívumokat illeti, néha kicsit már sokalltam az egymást követő fordulatok sorát. Volt olyan, ami véleményem szerint nyugodtan kimaradhatott volna, nem lett volna kevésbé izgalmas nélküle a könyv. Sőt, talán éppen gördülékenyebb lett volna. Illetve amit még nehezményeztem, azok az amerikai filmekre annyira jellemző, lélekemelőnek szánt, de véleményem szerint inkább szinte mindig kínos jelenetek illetve párbeszédek egy-egy sorsfordító eseményt megelőzően. Sajnos, főként a regény vége felé, több ilyen jelenettel illetve párbeszéddel is találkozunk.
      Mindezek ellenére összességében tetszett a regény, melyben már többé-kevésbé felfedezhetőek azok a vonások, melyek a Tűz és jég dalát világsikerré tették. Ha már elolvastad az ötödik kötetet is és tűkön ülsz, hogy kijöjjön végre a The Winds of Winter, akkor ez a könyv kiválóan alkalmas arra, hogy a várakozás ideje alatt is kicsit kezelni tudd az elvonási tüneteket.:-)
(A képen egyébként a Lázálom egy korábbi kiadása látható. A mostani kiadás szerintem sokkal szebbre sikeredett.)
A pontszámom: 10-ből 9.

A könyv ismertetője a Molyon

Kevésbé sikeres könyvbeszerzés...

   Ahogy terveztem, 30-án gyorsan beugrottam még az egyik Alexandra könyvesboltba, hogy megszerezzem a kiszemelt könyvek egyikét (vagy akár mindet:-). Sajnos azonban csalódnom kellett... A három jelölt közül egyik sem volt meg a boltban. Így, viszonylag hosszú őrlődés után úgy döntöttem, hogy mivel a három jelölt közül leginkább a skandináv krimi keltette fel a figyelmemet, ezért egy ehhez hasonló könyvet választok. Így döntöttem végül úgy, hogy 500 Ft-os ajándékutalványomat a Millenium trilógia első kötetére szánom. Remélem nem bánom meg. Amúgy már régóta szemeztem ezzel a könyvvel, a filmet is láttam, de eddig nem mertem rászánni magam. Hát most mégis megvettem. A neten egyébként pozitív kritikákat olvastam róla (például zakkant blogjában). Bár azt többek is megemlítették, hogy az első kb. száz oldal nyögvenyelős, de utána beindul a regény. Remélem hamar túllendülök majd ezen a száz oldalon.:-)


        Illetve még a könyvvásárlás mellett van most egy újonnan kölcsönkapott könyvem is. Barátnőmtől kaptam kölcsön Steven Saylor Venus kezében című könyvét. Ez egy viszonylag rövidebb hangvételű történelmi krimi, egy sorozat egyik kötete. 


          Még nem döntöttem el, melyik könyvbe kezdjek bele előbb. Sajnos A parfümöt még nem kaptam meg barátnőimtől. Karácsony óta nem sikerült megszervezni egy ajándékozós partit.:-( Pedig most talán ahhoz lenne kedvem a leginkább. 

Boldog új évet!


Mindenkinek boldog, szerencsés, sikerekben és persze jó könyvekben gazdag új évet kívánok! :-)